Lassan csillapodik a szlovák-magyar botrány:

Olvasom, hallom az MTI-től átvett a hírt, hogy az Economist elemzést közölt az affér kapcsán a szlovák-magyar (v)iszonyról. Elemzés, ez? Ne röhögtessenek már! Ez egy 500 szavas cikkecske, maximum kommentár, nem elemzés. Egyébként a tartalom inkább a magyarok felé hajlik, de azért néhány szlovák érv is visszaköszön (pl. miért nem hívtak Komáromba szlovák főméltóságot). A szokásos kiegyensúlyozott és távolságtartó angolszász értékelés. Kitehetjük a faliújságra a cikket, arra jó.

Ami a diplomáciai visszhangot illeti, az még az általam vártnál is kiábrándítóbb. Én naivan azt hittem, hogy ugyan senki nem fog az oldalunkra állni, de legalább lesz néhány kiegyensúlyozott nyilatkozat finom utalásokkal ide is, oda is, amibe aztán majd a két ország diplomatái és sajtója belekapaszkodnak. Valahogy úgy, ahogy az a kilencvenes években szokásos volt, amikor még csak tagjelöltek voltunk.

Ezzel szemben a visszhang az gyakorlatilag nulla. Illetve majdnem, annyi történt, hogy újságírói kérdésre valami sajtóosztály azt nyilatkozta, hogy nem nyilatkoznak. Na, ennyire fontos az EU-nak ez az ügy.

A magyar külügy amellett, hogy próbál tiltakozni a szlovák lépés ellen, azért közben finoman (vagy inkább kevésbé: "az elnöktől nagy körültekintést várna a kormány...") el is határolódik Sólyomtól. Namármost ezt nem kéne. Tetszik vagy nem, a magyar külpolitika kétpólusú, a külügyminisztérium mellett a köztársasági elnök is beleszól az alakításába. (Tetszettek volna olyan elnököt választani, aki "szót fogad"...) Az ebből adódó esetleges súrlódásoknak azonban "házon belül" kell(ene) maradnia. A belső szennyes kiteregetése - bármilyen "finoman" történjen - csak gyengíti a magyar álláspontot.

Arról nem is beszélve, hogy a kritika nem jogos. Abban ugyan lehet igazság, hogy ez a komáromi út nem volt teljesen szerencsésen előkészítve, azonban az ezzel kapcsolatos felelősséget a külügy se háríthatja el magától. Ők ugyanis nyilván ugyanúgy hónapokkal korábban tudtak mindent az elnök terveiről, ahogy a szlovákok is. Tehát ha kritizálják az elnököt mondjuk a dátum megválasztása, vagy a komáromi helyzet kényes voltának (ld. Cirill és Metód szobrának ügye) nem ismerete miatt, akkor ezzel saját magukat is kritizálják, hiszen ha ezt ők tudták, akkor szólniuk kellett volna. Ha nem tudták, akkor az még nagyobb baj.

Azaz ha történt hiba, azért az egész magyar külpolitika felelős, nemcsak az elnök.

Olvasom, hogy Fico és Bajnai nemsokára találkozni fog. Csak azt nem értem, mire lesz ez jó? A magyar külpolitika mindig is képes volt nagy pofonokba beleszaladni a szomszédságpolitikában, de úgy látszik nem nagyon tanulnak belőle. A leghíresebb eset, Grósz Károly térdrehullása Aradon a mennyből helikopteren alászálló Nicolae arkangyal előtt már régi ügy, csak nyugalmazott román diplomaták mesélik az unokájuknak röhögve, de Gyurcsány Öszödi Ferenc komáromi égése frissebb emlék. Tanulhatna belőle Bajnai.

Normális esetben két államférfi találkozóját szakértők hadának előzetes tárgyalásai előzik meg. Fontos, hogy ezeknek az előzetes tárgyalásoknak legyen eredménye, amit majd persze az államférfiak aratnak le: előkészített megállapodások, szerződések, amit alá lehet írni és büszkén meglobogtatni a sajtó előtt. Néha előfordulhat, hogy nincs előre eldöntött megegyezés, de olyankor is van olyan téma, amiben a szakértők elértek annyi haladást, hogy a még meglévő nézetkülönbségeket a főnökök jó eséllyel áthidalhatják. Azaz a találkozó eredményes, a végén mindkét fél felmutathat valamit otthon.

Persze van olyan, amikor annyira nagy a baj, hogy mindenképp tárgyalni kell, akkor is, ha mindkét fél tudja előre, hogy valószínűleg semmi esély sincs előrelépésre. Na ilyen mondjuk a közel-keleti helyzet, ahol közben masszívan gyilkolják egymást a felek

Mi azért szerencsére nem gyilkoljuk egymást a szlovákokkal, és ettől belátható időn belül nem is kell tartanunk. Éppen ezért azt gondolom, hogy egy kormányfői találkozónak csak akkor van értelme, ha azon el lehet érni valamit. Hogy Fico mit érhet el, azt tudom. Már megmutatta Komáromban Ferinek. Most majd megmutatja Gordonkának is: egyrészt bizonyítja, hogy ő igazán nyitott (ez jól jön diplomáciai szempontból), másrészt viszont nem enged egy szemernyit se a szlovák álláspontból, ez meg majd a választásokon jön neki jól. Sajnos azonban jelenleg a szlovák-magyar viszony nulla összegű játéknak tűnik, tehát ha Fico nyer, akkor Bajnai csak veszíteni fog.

A jelen körülmények között szerintem semmi értelme újabb pofonoknak kitenni magunkat. Az egy hülye mítosz, hogy két ország csak miniszterelnöki szinten tud egymással beszélni. Egy fenét! Tessék szakértőket küldeni egymáshoz, ha azok összehoznak valami értelmeset, amiről a két fél előzetesen meg tud állapodni, akkor legyen találkozó. Ha nem, akkor bőven elég, ha Fico otthonról osztogat minket.

Hogy is írta Jácint? Szívóágon vagyunk.