Ei Mainoksia!

Magyarul nem kérünk reklámanyagot! Finnországban rengeteg postaládán szerepel a címbeli felirat, nagyjából minden másodikon. A terjesztők tiszteletben is tartják a kérést, én legalábbis nem láttam olyat, hogy ezekbe a ládákba szórólapokat vagy reklámújságokat tettek volna.

Néhanapján Magyarországon is látok hasonló feliratot egy-egy postaládán, bár sokkal ritkábban. A mi házunkban (32 lakás) pl. eddig nem volt ilyen felirat. Ahol vannak, a hatásuk is vegyes, van, hogy ugyanúgy kilóg belőlük a sok színes reklámújság, mint a többi ládából.

Ez igazán nem nagyon érdekelt eddig, én ugyanis szándékosan "kértem" (azaz nem írtam ki, hogy nem kérek) reklámújságot, Finnországban is, és itthon is. Egy részük persze ment rögtön a szemétbe (pontosabban a nagy papirzacskóba, amit aztán a szelektív gyűjtőhelyre vittünk idővel), de volt néhány, amit rendszeresen átnéztem, elsősorban a szupermarketek és a barkácsáruházak anyagait. Néhanapján a bútorboltokéit is. Zsuzsa inkább a ruházati témák iránt érdeklődött, azokat a brosúrákat se dobtuk rögtön ki.

A változás lassan érlelődött. Először azt vettem észre, egyre kevésbé van időm ilyesmiket lapozgatni. Aztán meg azt, hogy ha lapozgatom is, tulajdonképp nagyon ritkán fordul elő, hogy végül vásárlás lesz a dologból. A szupermarketeknél még csak-csak előfordult, hogy egy jobb Madaras vagy Gazdaságos akció okán inkább hozzájuk mentem a Császár helyett, de más termékeknél illetve láncoknál  ez a gyakorlatban szinte sose fordult elő. Ha meg célirányosan akartam venni valami komolyabb dolgot, akkor amúgy se a reklámújságokból tájékozódtam: arra ott volt első fázisban az internet, aztán pedig a telefonos adatgyűjtés.

Mégis, amikor pár hete úgy döntöttem, elég a reklámanyagokból, ez nem hosszas gondolkodás eredménye volt, hanem egy hirtelen döntés. Nem is tudom, valamibe beleakadtam szörfözés közben, vagy valami ilyesmi. Megvilágosodás. Pillanatnyi elmezavar. Vagy valami ilyesmi.

Viszont ha nem kell reklámanyag, akkor keressünk valami pofás módot arra, hogyan lehet ezt közhírré tenni. Rövid internetes keresgélés után találtam megfelelő kinyomtatható anyagot, igaz, ezt magyarítani kellett.

Így került ki a postaládánkra a fenti ábra a minap. Az első tapasztalatok pozitívak voltak,  a reklámok többsége hamar elmaradt.

Abban persze nem vagyok biztos, hogy ettől a tényleges pazarlás csökken. OK, az nyilvánvaló, hogy egy fecske nem csinál nyarat, de ha sokan döntenének hozzám hasonlóan (ahogy Finnországban meg is teszik), akkor csak csökkenne a postaládai reklámdömping, nem?

Hát, a fene tudja. Finnországban biztos, az egy rendes ország. De nálunk? A nyomtatott reklámanyag elutasítása nem mindenkinek jó. A lánc két végén állóknak igen: engem megszabadít a nem olvasott papírszemét kezelésétől, a reklámozót pedig a feleslegesen kiadott reklámköltségtől. Jó továbbá elvileg a köznek is, kevesebb erdő pusztul, kevesebb energiát zabálnak a papírgyárak, stb.

Csakhogy a köztes szereplők érdekei sérülnek. A nyomdák bevételtől esnek el, ugyanúgy, ahogy a terjesztők is. Ha a bevételkiesés jelentős, ezekben a szektorokban állások fognak megszűnni. Márpedig a terjesztők könnyedén szabotálhatják a dolgot. Bedobálhatják továbbra is az anyagaikat figyelmen kívül hagyva a kérést. Vagy egyszerűen a napi terjesztési menet végén bedobhatják valahol egy kukába, majd szépen lejelenthetik, hogy az összes anyagot szétterítették. Ez utóbbi módszer még jobb is, mert annak a veszélye is megszűnik, hogy a mérges címzett esetleg valahol panaszkodna és fény derülne a turpisságra.

Szóval ott motoszkál bennem a gyanú, hogy ennek az egész akciónak nem lesz sok értelme. Miért csinálom mégis? Egyrészt, azt azért remélem, hogy a postaládámban landoló reklámszemét mennyisége azért csak csökkenni fog valamelyest. Ez nekem önmagában jó, kevesebb a gond vele. Aztán ott van az önérzet kérdése is. Még ha tudom is titkon, hogy nem sokat számít ez az egész, a tudat, hogy én megtettem azt az apró lépést, amit nekem kellett, az mégiscsak bennem van. Büszkébb vagyok magamra egy icipicit.

Egyébként az első pár hét teljes sikert hozott, szinte teljesen reklámanyagmentes lett a postaládánk. A nagy láncok anyagai teljesen eltűntek, egy-két A5-ös rosszminőségű "fapados" reklám be-be esik, de semmi komoly. Talán a Don Pepe étlapja az egyetlen olyan anyag, amire konkrétan emlékszem ezek közül (ejnye-bejnye, Don Pepe, ha ez rendszeresen előfordul, áttérünk ám az Il Trenora...)

A kihordóknak viszont köszönet, hogy tiszteletben tartják a kérést! Végülis lehet, hogy csak én voltam túl pesszimista. Talán mégis lesz ennek értelme!

(92)