A decemberi női vb után jön a januári férfi Eb. A női tornáról lényegében lemaradtam, mert nincs nálunk Digi TV, de az Eb-t szerencsére a Sport1 közvetíti. Az előkészületi meccsekből nem sokat láttam, csak kb. tíz percet a lengyelek ellen. A tíz perc elején még döntetlenre álltunk, a végén meg több gólos hátrányban voltunk. Ebből persze nem kell mélyenszántó következtetéseket levonni, az ilyen edzőmeccsek könnyen félrevezetnek. Viszont ma este bedobnak minket a mélyvízbe, rögtön a franciák ellen. Nosza, latolgassunk tehát esélyeket.
Kezdjük az analógiákkal. Decemberben a nőket gyakorlatilag komoly elvárások nélkül, új, válogatott szinten rutintalan edzővel (Mátéfi Eszter), tartalékosan (hiányzók: Görbicz, Pálinger, Vérten Hornyák, Szamoránszky) küldtük Kínába. Nem is vártunk tőlük sokat. Nem is értek el túl sokat, de az elvárásoknál valamivel jobban szerepeltek. Nem is annyira az eredmények (négy komoly meccsen két vereség és két döntetlen), mint inkább a mutatott játék alapján mondták a szakértők, hogy nem volt olyan rossz ez a csapat és tekintve az átlagéletkorukat (23,8 év), joggal bízhatunk a jövőbeli jobb eredményekben is.
A férficsapatot lényegében komoly elvárások nélkül, új, válogatott szinten rutintalan edzővel (Csoknyai), tartalékosan (hiányzók: Nagy László, Mocsai, utaznak, de lábadoznak: Császár, Katzirz) küldjük Ausztriába. Kérdés, ők is tudnak-e nekünk hasonlóan kellemes meglepetést okozni? A fene tudja, én kevesebbet várok tőlük: nekem úgy tűnik, a női csapatot elsősorban a rengeteg fiatal csapattag lendülete és bizonyításvágya vitte előre. A férfi csapatunk idősebbnek tűnik, nem szárnyaikat bontogató tehetségek pótolják a hiányzókat, inkább a hátrébb rangsorolt játékosok léphettek előrébb. Lehet, hogy bebizonyítják, hogy vannak olyan jók, mint a hiányzók, de nekem női vonalon Zácsik, Szucsánszky vagy éppen Kovacsics neve jobban hangzik, mint férfi vonalon Krivokapics, Laluska vagy éppen Putics neve.
De nézzük, mi vár rájuk? Az Eb-n 16 csapat vesz részt. 4 darab 4 csapatos selejtező csoportban kezdődik a versengés, innen csoportonként 3 csapat léphet tovább a középdöntőbe. A mieink csoportellenfelelei (D csoport, Wiener-Neustadt) a franciák, a spanyolok és a csehek. Sűrű csoport. Nézzük sorban az ellenfeleket:
Franciaország (január 19.): Ezt nagyjából edzőmeccsként kellene kezelnünk: a franciák bivalyerősek, még egy teljes magyar csapatot is simán megvernének tétmeccsen (ld. a tavalyi vb meccsünket), nemhogy egy tartalékosat. Felesleges lenne nagyon felszívnunk magunkat erre a meccsre: egy hősies szoros vereség csak az erőnket venné el a másik két meccstől. A tippem: sima vereség, -8 gól.
Spanyolország (január 20.) Nem is tudom, mit mondjak erről a meccsről. Szívesen mondanám, hogy nem fontos, a spanyolok jobbak a tartalékos csapatunknál, ezt a meccset se kell komolyan vennünk. Ez nagyjából annak ellenére igaz, hogy legutóbb két éve találkoztunk világversenyen és megvertük őket, de pl. a tavalyi vb-n is jóval előrébb (6.) végeztünk, mint ők (13.). De ez csalóka kép: azok teljes magyar csapatok voltak, a spanyolok pedig mélyen a várakozásuk (és szerintem a tudásuk) alatt teljesítettek. Ezzel együtt, egy teljes magyar csapat jobb napjain izgalmas, vérre menő meccset vívhatna a spanyolokkal és talán meg is verhetné őket. Az eszem azt mondja, hogy a mostani csapatunk nem lesz erre képes és simán kikap.
A szívem viszont azt mondja, hogy mégse kellene ezt hagyni. Jelképes meccs lesz ez, egy jelképes hiányzóval: mintha Nagy László ott állna középen, már nem magyarként, még nem spanyolként, és ez lenne az a meccs, ahol ő a tét, ahol megmutathatnánk, hogy nélküle is megverjük a spanyolokat. Mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy földbe döngöljük őket és visszaszerezzük tékozló fiunkat, aki egy drámai diadal után talán mégiscsak visszatérne hozzánk. Ez persze így nyilvánvaló szamárság, de a szurkolói lelkem mégiscsak azt mondja, fontos ez a meccs, fontosabb annál, hogy ki kap két pontot érte a végén.
A tippelésnél viszont az eszemre hallgatok: sima vereség, -6 gól. Bárcsak ne lenne igazam.
Csehország (január 22.): Ha a papírforma beigazolódik, akkor ez két nullapontos csapat ki-ki meccse lesz. Megjósolhatatlan, hogy a döntetlen kinek lenne jó (ez ugye gólkülönbség függvénye lenne, hacsak valamelyik csapat nem csen pontot a spanyoloktól), meg hát arra úgyis csak az utolsó két percben lehet játszani, ha úgy alakul a mérkőzés: szóval tekintsük úgy, hogy a cseheket le kellene győznünk. Általában le szoktuk, legutóbb 2007-ben tettük ezt a vb-n, de korábbról is inkább győzelmekre emlékszem.
Most viszont egy viharvert, tartalékos csapattal megyünk nekik, ráadásul érzésem szerint a mi lelkünknek jobban fognak fájni a francia és spanyol zakók. Szóval ez a meccs a csehek nagy esélye, szerintem teljesen kiszámíthatatlan ki nyer és ezáltal ki jut tovább. Ebből az is következik, hogy a magam részéről a csehek kiverését már sikernek tekinteném és további elvárásaim már nem nagyon lennének. Ha kikapnánk, az persze egyfelől fájdalmas kudarc lenne a tavalyi remek vb szereplés után, másfelől azonban reális jelzése annak, milyen vékony is az a gárda, amelyik azt a sikert kiharcolta. Legalábbis én így látom. Bár ne lenne igazam.
A tippelésnél ezzel együtt próbálok optimista lenni: szoros győzelem, +2 gól.
Ha beválnak a tippjeim, akkor mehetünk a középdöntőbe. A további esélylatolgatással azonban várjuk ki, hogy tényleg így lesz-e.
(74,9)
