Hohó, megint itt van egy ezerszer súlykolt lerágott csont, Promontor egyik kedvence, a gyűlölt sárgacsekk!
Azt írja a Pénzcentrum.hu egy MNB tanulmányra hivatkozva, hogy milyen rossz nekünk a sárgacsekk, mert mennyi pénzbe kerül és elviszi a GDP valahány ezrelékét. Továbbá, hogy az lenne a jó megoldás, ha megszűnne a "látszólagos ingyenesség" és aki sárgacsekket használ, az ezentúl fizesse meg ennek a költségét. Milyen jó lenne, mindjárt többen használnának netbankot a Zemberek és eljönne a Költséghatékony Kánaán.
Azt is mondja - manapság népszerű ellenségképző "logikát" alkalmazva - hogy a sárgacsekket használó sötétben bújkáló ellenforradalmárok a többi, már korszerű fizetési módot használó kuncsaft zsebéből lopják ki a pénzt, mert a szolgáltatók az így keletkező költséget "kénytelenek" szétteríteni a fogyasztók közt. Tehát én, Promontor, a Netbankolás Progresszív Lovagja fizetem ki Retrográd Géza ódivatú postábajárási hobbijának extraköltségeit.
Namármost.
Egyfelől elfogadom, hogy a sárgacsekk nem a legkorszerűbb eszköz, nem is feltétlenül a legkényelmesebb vagy leggazdaságosabb. Magam már egy ideje kerülöm a használatukat, netbankon és ahol lehet, elektronikus számla alapján fizetem a fizetnivalóimat. (Megjegyzem, hogy nem könnyen adtam be a derekamat, a kilencvenes évek banki szerencsétlenkedései sokáig visszatartottak és viszonylag elfogadható költségű bankszámlát se volt könnyű találni.) Tehát azzal egyetértek, hogy jó lenne, ha minél többen térnének át más, hatékonyabb és egyben környezetbarátabb fizetési formákra.
Másfelől viszont a javasolt módszerre csak azt tudom mondani, hogy egy fityiszt! (És finoman fogalmaztam, mert éppenséggel anyukákat és ősi mesterségeket is emlegethetnék...)
Ugyanis megint arról van szó, hogy egy eddig mindig is a szolgáltatónál jelentkező költséget szeretnének ezentúl a fogyasztóval megfizettetni. Magyarán árat óhajtanak emelni a kedveseink. Ezen - mármint az "áremelésen" - az se változtat, hogy ha ezt az ötletet megvalósítanák, akkor valóban biztosan sokan áttérnek a banki utalásokra. Azok a szörnyű retrográd gézák, akik ugyanis még mindig sárgacsekket használnak, leginkább pont ezért tartanak ki mellette, mert a banki utalás pénzbe kerül. Ha tehát áttérnek majd, azzal csak az áremelés mértékét tudják csökkenteni némileg.
Következésképpen azt az állítást, hogy ez majd a nemzetgazdaságban jelentkező nyereség lesz, ilyenformán nem veszem be. Kicsit demagóg módon mondhatnám azt is, hogy én még soha nem találkoztam a Nemzetgazdaság nevű úriemberrel (gondolom egy frakkos, cilinderes gentleman lehet, avagy talán egy díszmagyarban feszítő bajszos vitéz). Olyan ugyanis szerintem nincs.
Na jó, nyilván van. Csakhogy olyan formában van, hogy az így keletkező, statisztikusok által akkurátusan összeszámolt összeget valakik szépen zsebrevágják. Nem "a nemzetgazdaság", hanem X, Y és Z. Namármost, ha ebben az X-Z halmazban én (azaz a fogyasztó) is benne vagyok, akkor azt mondom, valamit én is nyerek, valamit a szolgáltató is, ez így rendben van. Ilyenformán ez tényleg "nemzetgazdasági" nyereség.
Ez azonban a cikkbeli MNB javaslat szerint nem így lenne. Hanem úgy, hogy X (a szolgáltató) szépen ráteszi az eddigi árra a sárgacsekk költségét, amivel lényegében az ő árbevétele változatlan költségek mellett növekedne, míg Y (a fogyasztó) egy megdrágult szolgáltatással találná szembe magát. Szó sincs a "nemzetgazdasági" nyereség megosztásáról.
Persze a szabad piacgazdaság okos szakértői nyilván rámpírítanának, hogy majd a piac. Meg a verseny. Bocsánat, a Piac Meg A Verseny. Szóval a Piac meg a Verseny majd kikényszeríti az árcsökkentést, így az extra nyereség egy része majd szépen visszaszivárog a fogyasztókhoz. Nyilván így lesz, az Elmű, a Főgáz vagy éppen a Vízművek már eddig is folyamatosan csökkentették áraikat az Öldöklő Verseny súlya alatt. Mindennap tapasztaljuk ezt mindannyian, nemde?
Aztán másfelől rámpiríthatnak a Bivalyerős Magyarállam hívei, hogy ezeket a monopolhelyzetű szolgáltatókat majd jól megszorongatja a Kétharmados Adminisztráció és rákényszeríti őket az árcsökkentésre. Hát, ez elvileg akár lehetséges is lenne, mostanában ilyen szelek fújdogálnak, legalábbis ezt hírdetik, de azért azt megjegyezném, hogy az állami agilitás inkább olyankor jelentős, amikor költségvetési lyukakat kell tömködni, amiből viszont a "ne feszítsük túl a húrt" jegyében éppen az következne, hogy a polgárok zsebére menő ügyekben csendben engedjen valamit az állam.
Szóval nem kóser ez így sehogyse.
Pedig lenne minderre egy másik megoldás is. Nem is ismeretlen Magyarországon.
Aki pl. kötött már interneten lakás- vagy autóbiztosítást, az találkozhatott már több biztosítótársaság díjkalkulációjában azzal a jelenséggel, hogy bizonyos fizetési módokat a biztosító árkedvezménnyel jutalmaz. Naná, hogy a számára legolcsóbb, elektronikus formákról van szó. Az az 1-2-3 %, amit a csoportos beszedést vagy banki átutalásos fizetést választó kuncsaftnak adnak, az úgy saccperkábé nekik is bőven megéri, viszont az ügyfél is nyer vele valamit (illetve legalább fedezi ezen banki fizetési módszerek költségét).
Persze cinikusan mondhatná valaki, hogy mindez szemfényvesztés (leánykori nevén ügyes marketing), hiszen tulajdonképp mindegy, hogy egy magasabb árból adok a netbankolóknak kedvezményt vagy egy alacsonyabb árra teszek rá extraköltséget a sárgacsekkesnek, a végeredmény mégiscsak az, hogy a kétfajta fizetési módot választó ügyfél ezentúl különböző (a módszer költségét tükröző) árat fog fizetni, a biztosító meg nyilván úgy lövi be az árakat, hogy mindenképp jól járjon.
Szerintem viszont ez nem így van. A gazdasági oldalt már tárgyaltam: a közműszámlák esetében a javasolt MNB-s rendszer egyértelmű áremelés lenne, míg a biztosítói szektorban a verseny sokkal inkább jelen van, tehát inkább elhiszem, hogy az ár nem fog extraprofitot tartalmazni.
Ami viszont a gazdasági oldalnál fontosabb, az a mentalitásbeli különbség. A gesztus.
Nevezetesen, az egyik mentalitás az, hogy a másik felet erőfölényemmel élve rákényszerítem egy számára kedvezőtlen változás lenyelésére és közben - totálisan hülyének nézve őt - még ki is oktatom, hogy ez így "korszerű", meg hogy ez majd jó lesz a "nemzetgazdaságnak" meg a "bioszférának".
A másik meg az, hogy olyan konstrukciót ajánlok neki, amelyben a számomra költséghatékonyabb megoldás hasznából valamennyit neki is juttatok, már csak azért is, mert ami nekem költséghatékony, az neki pluszköltség.
Na, hát nekem az utóbbi mentalitás jobban tetszik. És egy MNB-ben ülő, közpénzből fizetett tanulmányírótól el is várnám, hogy ezt a mentalitást követve dolgozzon ki "korszerű" megoldásokat.
Frissítés (július 29. 20:45): Reagált a posztra az emlegetett tanulmány egyik szerzője, Kóczán Gergely. Ebben szerepel az alábbi fontos pontosítás (a teljes hozzászólás a kommentek közt megtalálható, a rá adott válasszal együtt):
Az MNB-s felvetés éppen annak hangsúlyozásával született, hogy ne lehessen a sárga csekk költségét megjelenítve árat emelni. A jegybank felvetése (ahogyan a honlapján megjelent tanulmány erről szóló részében nagyon röviden össze van foglalva: www.mnb.hu/Root/Dokumentumtar/MNB/Kiadvanyok/mnbhu_mnbtanulmanyok/MT93.pdf
), éppen az, hogy első lépésben a szolgáltató a fizetési módok (és nem feltétlenül csak a sárga csekk) közvetlen költségével csökkentse a számla összegét, majd második lépésben külön soron és differenciáltan jelenítse meg az adott fizetési mód költségét. Így aki korszerűbb, olcsóbb fizetési módot használ, annak csökkenne a számla végösszege.
Az utolsó 100 komment: