Nemrég jöttünk vissza bajorországi nyaralgatásunkból. Azt még nem tudom, lesz-e erről rendes bajor nagyposzt, de addig is itt van néhány észrevétel:

• A bajor mezőgazdaság virul. Ezt onnan tudom, hogy tízpercenként kifordult elénk az útra egy traktor.
• Bajorország egyik legjellemzőbb mezőgazdasági terménye a napelem. Az utak mentén rengeteg szépen megművelt napelemföld található. A napelem egyébként kúszónövény, a háztetőkön is megtelepedik.
• Ha az ember Legolandba készül, akkor tuti, hogy egy hét verőfényes időjárás után aznap esni fog. Ez a németeket egyébként nem fogja nagyon zavarni, a vidámpark esős napokon is tele van. Persze lehet, hogy a szerzőhöz hasonlóan botor módon ők is a Zinterneten vettek utólag nem módosítható dátumú jegyet és nem akarták teljesen veszni hagyni a kiadott pénzt. (Azért nem volt vészes, nem esett egész nap...)
• Ha az ember Neuschwansteinbe készül, tanácsos az alábbiakat figyelembe venni:

1. 1. A környék országútjain az elérhető átlagsebesség nem lesz sokkal több 50-60 km/h-nál, köszönhetően egyrészt a rengeteg átszelt  falunak és kisvárosnak, másrészt a már említett magas haszongépjárműkoncentrációnak.
   2. A fenti módon kiszámolt menetidőre érdemes további egy órát rászámolni az utolsó útszakasz miatt: Füssen előtt több kilométeres sorok tudnak képződni, mivel a kastély felé tartóknak át kell vergődni a város  központján.
   3. Interneten semmiképp sem érdemes előre jegyet foglalni. Aki ugyanis ezt teszi, az kihagy egy kb. kétszáz méteres, becslésem szerint többórás sort és nem mesélhet később a hüledező baráti társaságban az átélt szörnyúségekről. Ehelyett kénytelen lesz egy kb. kétperces villámvárakozással beérni, ami ugyebár elég snassz.
   4. A parkolók és a pénztár egyébként a völgyben található, a vár onnan egy kb. 15 perces séta felfelé. Lehet busszal is menni: bár a kifüggesztett buszmenetrendből nem derül ki, a buszok negyedóránként járnak, de ha nagy a sor, előfordul, hogy az elsőre nem fér fel az ember. Előnyük viszont, hogy felvisznek a Marienbrückéig.
   5. A vezetésre szóló jegyen található időpont komolyan veendő. Öt percenként indulnak csoportok, azaz max. ennyit lehet késni.
   6. Kétfajta vezetés van, idegenvezetős, vagy audio. Az előbbi csak angolul és németül: előnye, hogy lehet kérdezni az idegenvezetőtől (egy keveset, mert sok idő nem lesz rá). Az audio-vezetés esetén kiosztanak egy zsebrádiószerű ketyerét, ami a fülünkhöz kell tartani és azon hallgatni az idegenvezetést. Előnye, hogy magyar nyelv ís kérhető, azaz pl. nyelveket még nem beszélő gyerekeknek ideális. A magyar nyelvű szöveg igényes, színvonalas és jól is érthető, nyilvánvalóan anyanyelvi beszélővel vették fel.
   7. Neuschwansten mellett egy másik kastély (Hohenschwangau) és egy múzeum is látogatható, persze külön jeggyel. Ezeket mi kihagytuk, de pl. a kastély valószínűleg megéri a pénzt és az időbe is belefér.

• Find and Replace bajor->sváb, azaz tulajdonképp mi nem az "igazi" Bajorországban jártunk, hanem Svábföldön. Bajorország délnyugati vidéke ugyanis történelmileg Svábföld része és az itteniek nam bajorok, hanem svábok. Ezt a házigazdánk nyomatékosan hangsúlyozta is, de sosem felejtették el megemlíteni a mindenféle turistabrosurákban sem.
• Apropó házigazda. Igazi falusi, sőt, tanyasi turizmusban volt részünk, láttunk tehénfejést, etettünk kecskéket, a szerencsésebbek traktoroztak. A legmegdöbbentőbb élmény mégis az volt, amikor a háziassszonyomtól megkérdeztem, hova tehetjük ki az össszegyűlt szemetet. Erre ő átvette tőlem a szemeteszacskót, kinyitotta és kiguberálta belőle a szelektíven gyűjthető darabokat. Ezeket egyenként fogta és a pajtában található nagy szemetes konglomerátumban helyezte el, külön megmutatva a papír, a műanyag, a fém és egyéb (volt még vagy háromféle általam nehezen beazonosítható kategória)  szemetek tárolására szolgáló nagy dobozokat. A zacskónk háromnegyedét szétszortírozta ilyenformán. A maradékot elhelyezte a "Restmüll" feliratú kukában és végül jelentőségteljesen megjegyezte, hogy akkor legközelebb ezt már nyilván én is így fogom csinálni, ugye... (Hát, igyekeztem...)
• Az amúgy rögtön feltűnt, hogy PET palack nem volt a szelektív szemetek közt. Hamarosan kitaláltuk az okát is. Németországban a PET palack is betétdíjas. A ReWe sajátmárkás olcsó ásványvize pl. 1,20-ba került egy hatos csomagban.. Amire rájött palackonként 25 cent. Elég húzós, ugye? Ennek megfelelően rögtön megérdeklődtem, hogy a PET palack visszaváltható-e, igen, hangzott a választ, ott a visszaváltó automata. Pár nappal később ki is próbáltuk: felismerte a német eredetú PET palackot, viszont kidobta a magyart és szépen kinyomtatta a végén a vonalkódos cetlit, amit lehetett aztán a pénztárnál beváltani. Hogy aztán mit csinált az autómata a visszaváltott PET palackkal? Hát jól összepréselte.
• Azt nem teljesen látom, hogy a fenti rendszer mennyiben ösztönzi jobban a gyártókat a környezetbarátabb csomagolások alkalmazására, de azt tapasztatltunk, hogy mind az ásványvizes, mind a kólafronton sokkal jobban állnak a többször használatos palackok, mint nálunk. Mindenütt láttunk nagy üveges ásványvizeket, többször használható műanyag palackosakat is. (Ezek szintén betétdíjasok voltak.) Volt sok PET is, de messze nem annyira domináns a PET, mint nálunk.
• Sörösdobozt is alig látni, hogy egy nekem kedvesebb italfajta egyáltalán nem kedves csomagolása is szóba kerüljön.

Végezetül egy mondás a családi aranyköpésgyűjteményből. Augusztus 23. Az M1-esen haladunk hazafelé a nagy nyári utazás végén. Csend. Én vezetek, a többiek mélán bámészkodnak. A hallgatást a párom kinyilatkoztatása töri meg:

- "Hogy én hogy utálom a telet..."