Törvényszerű, hogy időnként átkok sújtsanak minket.

De ez a tegnapi nagyon fájt.

Pedig tulajdonképpen meg lehet magyarázni és olyan egetverően nagy meglepetés sem volt.

Az Eb ugyanis eleve nem a magyar férfikézilabda válogatott műfaja, egyszerűen túl sűrű a mezőny és ezt hagyományosan nem bírjuk erőnlétileg.

Megaztán sújtott minket a bibliai hét csapás is:

• Az idei csapatból hiányzott Nagy László, aki méltán a legnagyobb sztár, általában 50 perceket játszik, a védelem oszlopa, garantáltan lő meccsenként 5-6 gólt és kioszt ugyanennyi gólpaszt. Na, hát idén meccsenként 0 gólt lőtt és 0 gólpasszt osztott ki, merthogy sérült volt. Hozzájárulása az Eb szereplésben ezúttal némi értetlenkedésben merült ki.
• Hiányzott Harsányi Gergely, aki nem a csapat kulcsembere, de egy rutinos, megbízható szélső, akiben benne van a gólesély kritikus helyzetekben is.
• Jelen volt Császár Gábor, csak éppen egy szörnyű klubidény után, meccshiánnyal küszködve, hát ez meg is látszott rajta. (Ilyesmivel egyébként a fociválogatott szokott bajlódni, ahol sajna olyan nagy a córesz, hogy aki a lapp másodosztályban játszik egy félidőt egy idényben, az már komoly esélyes a válogatottban. Császár Gábor ugyan egy sztárcsapat tagja, kb. az a szint, mintha lenne egy focistánk mondjuk az Arsenalban, de sajna ott igen keveset játszik mostanság. El lett ez szúrva, kedves Gáborom és ez nemcsak a Te bajod, hanem a válogatotté is, úgyhogy jó lenne valamit lépni...)
• Valami vírusokról regélt a sajtó, ami megintcsak nem segíti az erőnlét karbantartását, mint tudjuk a nátha egy hétig tart, ha nem kezelik, ezt kezeléssel hét napra lehet rövidíteni. Szóval vitaminkoktélok ide vagy oda, a beteg sportolótól nem lehet elvárni ugyanazt a teljesítményt, mint egy egészségestől.
• A magyar válogatott átlövőposzton nem nagyon jeleskedett ezen az Eb-n, az alól többé-kevésbé Ancsin Gábor jelentette a kivételt, aki ugyan nem egy Nagy László, de azért elfogadhatóan szerepelt. Egészen a dánok elleni meccsig, ahol viszont elfogadhatatlanul megsérült, ezért aztán az osztrákok ellen már nem játszhatott. Ezzel kiesett az egyetlen olyan átlövőnk, akiről elhitte az ellenfél védelme, hogy képes átlövésből gólt lőni.
• Több csapás nem jut eszembe, de az öt az majdnem hét, maradjunk ennyiben.

Azaz kiálltunk egy hullafáradt, átlövőmentes csapattal az utolsó meccsre.

Másfelől viszont ellenfelünk az az Ausztria, amelynek játékosállománya elvileg messze gyengébb volt a mienkénél és elvileg kutyakötelességük lett volna ugyanolyan hullafáradtnak lenni, mint mi. Ez egyszeri szurkoló azért azt gondolná, hogy azért ellenük egy dánok-spanyolok ellen betliző átlövősor is mutat azért valamit.

A magam részéről mindezek figyelembevételével egy nyögvenyelős, vért izzadós, viszonylag kis gólkülönbségű győzelmet vártam.

Az első félidőben ez kb. be is jött, két észvesztően fáradt és tompa csapat kb. megyekettő színvonalú ütközetében kb. végig vezettünk két-három góllal. Merhogy mi voltunk a megyekettő, az osztrákok meg a megyehárom.

Most mondhatnánk, hogy a második félidőben megtáltosodott a megyehárom, de szerintem nem ez történt. A megyehárom kb ugyanolyan szarul játszott a második félidőben is. Elméletem szerint az történt, hogy az osztrákok a félidőben lefizették Voldemortot, aki Imperius átkot bocsátott a magyarokra. Azt a hihetetlen balfékeskedést, amit műveltünk, mással nem tudom magyarázni.

Pedig végig reménykedtem, hogy a "money time-ban" azért csak kiizzadjuk magunkból a győzelmet. Hát nem. A money time-ban láttunk egy végképp hülye Mocsai húzást, mert ugye miért gondolja valaki, hogy az utolsó öt percben kell egy tejfelesszájú újonctól várni a csodát? Olyankor dörzsölt rókákat kell beküldeni, akik eleget pihentek, mert korábban játszott helyettük pár percet az a tejfelesszájú is. Persze Vadkerti Attila elvileg dörzsölt róka, aztán mégis kihagyta a maga ordító ziccerét. Amivel nem akarom személy szerint kiemelni a társaságból, mert neki legalább volt értékelhető próbálkozása...

Mondhatnánk, hogy tulajdonképp mindegy. A 8. helyünk be volt biztosítva, a 7. hely elérhetetlen volt, mert a svédek 6 ponttal lettek csoportmegyedikek a másik csoportban. a 6. helyhez (merthogy a helyosztón - a lengyeleket elnézve - tutira kikaptunk volna) meg amúgyis izlandi és dán segítség kellett volna (merthogy afelől sincs sok kétségem, hogy ha nyertünk volna 1-2 góllal, akkor nincs ekkora dán győzelem az utánunk következő meccsen). A jövőre nézve az 5-8 hely között semmi különbség nincs, a következő vb-re selejtezni kell, de kiemeltek leszünk így is.

Igazából két bajom van:

1. Az egyik, hogy sajna ha meccset nézek, akkor szurkolok és ha szurkolok, akkor az ilyen meccsek nagyon rosszul esnek.
2. A másik, hogy az utánnempótlásunkat elnézve pár év múlva ez a szint nem kivétel lesz, hanem szabály.