Kicsit elkésett gyorsjelentés a Főzdefesztről (szombati és hétfői tapasztalatok, délutánról):

Ami tetszett:

• Némi hezitálás után úgy döntöttem, tetszik az új helyszín. Annak ellenére is, hogy emiatt kimaradt a hétközbeni kezdés és kimaradt a "munka után pár lépés a Főzdefeszt" fíling. A hely viszont több, és potenciálisan is képes lehet támogatni a sörforradalom második hullámát, már ha lesz olyan.
• Tetszett a Street Food házasság, bár eléggé találomra választottam ennivalót. A Kolbice mindenesetre nagyon bejött.
• És főleg, mindenekelőtt, nemmeglepő módon tetszettek a sörök. Meg a hangulat. Meg minden. Persze ezért járok ide.

Ami nem tetszett:

• Még mindig nem tetszik, hogy egy 12 órakor nyitó rendezvényen délután fél háromkor az első két sörsátorban elhajtanak azzal, hogy majd talán fél óra múlva lesz csapolt sörük. Ez a "laza" kezdés már a Mikszáth téren is "hagyomány" volt, jó lenne végre megtörni. (Hallottam, hogy idén erre történt kisérlet: állítólag a főzdék már délelőtt tízkor kint voltak. Ez tényleg előrelépés, mert korábban jellemző volt, hogy egyes bódék még három körül is le voltak zárva. Csak sajna a jelenlét, bár szép dolog, de nem elég. Nem a csaposokat szeretném bámulni, hanem  a söröket kóstolni. Ennek hiányáért állítólag a globális vízhiány tehető felelőssé, vízet ugyanis a Műegyetemtől kellett volna kapniuk, ami viszont valahogy nem akart megtörténni. Nos, ha így volt, akkor talán legközelebbre ez a szervezési malőr is megoldódik. Reméljük, a 8. Főzdefeszt a pontos kezdésről fog elhíresülni.)
• Palackozott sörárak. A Főzdefeszt eddig számomra nem csak a helyszíni kóstolás terepe volt, hanem az ínségesebb napokra való feltöltekezésé is. Aki árusított palackozott sört, attól viszonylag jó eséllyel be is szereztem. Nem mintha nem drágállottam volna időnként az árakat, de némi morgással tudomásul vettem, hogy exkluzív lehetőségért exkluzív árat kell fizetnem. Idén azonban besokalltam. Amikor a Kissler Holló palackjáért 700 forintot akartak elkérni (ami ugyan egyébként nagyon finom, de mégiscsak egy szimpla barna lágersör), akkor azt mondtam, ennyiért nem. Amikor erre az árra rákontrázott az Ikkona (650 Ft egy háromdecis palackért), akkor végleg eldőlt a kérdés: mostantól nem lesz kritikátlan Főzdefesztes palackbeszerzés. Most komolyan, itt van az Ikkona, aminek deklarált "célja, hogy visszaszerezze a hagyományos közép-európai ivósör becsületét, és olyan alapstílusokat főzzön, melyeket errefelé régtől ismernek és szeretnek" és ezek után IPA árban palackoznak egy egyszerű pilzenit. Nos, a hagyományos közép-európai ivósör köszöni szépen, ennél alacsonyabb áron is nagyon jól van. Legalábbis Csehországban él és virul, sőt mi több szerencsére Budapesten is beszerezhetőek remek példányok mérsékelt áron egész sok helyen. Úgyhogy 6-700+ forintért nem leszek vevő ezekre a sörökre. Ha nem megy annyiért, amennyiért a cseh társaik beszerezhetők, akkor rám ne számítsanak ezek a sörök.
• Árnyékmentes övezetek. Az időjárás az első nyári kánikula-rohammal köszöntötte a Főzdefesztet, rekkenő volt a hőség. Az, hogy nem csak nekem hiányozhatott az árnyék, jól mutatja, hogy míg a középső, napos padok nagyrészt üresen aszalódtak, addig az egyetem oldalának árnyékos szakasza dugig volt. Az is feltűnő volt egyébként, hogy szombatról hétfőre elég sok pad átkerült erre a bizonyos árnyékos szakaszra, nem tudom, hogy a szervezők jöttek rá arra, hogy ott vannak jó helyen, vagy a látogatók öntevékenykedtek: akárhogy is, okos döntés volt. A tanulság viszont egyértelmű: jövőre kellene sörsátor. Már csak azért is, mert az nem csak árnyékot ad, hanem egy esetleges esőtől is véd, ami azért szintén nem egy lehetetlen jelenség június elején.

Sörlista:

• Monkey Funky, Yeah: A szombati kezdősör. Tavaly őszi brüsszeli (még talán egszer megírandó) kalandozásaim egyik kellemes felfedezése volt a saison sörtípus, így gondoltam, a magyar verziókat okvetlenül ki kell próbálni. És ugye mikor lenne alkalmasabb időpont a belga aratósör megkóstolására, mint egy verőfényes, rekkenő hőségtől terhelt nyári nap. A Monkey Funky hozza azt, amit egyszeri kóstolásom és számos utánaolvasásom alapján várok egy saisontól: frissítő, viszonylag szénsavas, keserű, árnyalatnyi savanykássággal és gyümölcsösséggel megáldott nyári darab, egyszerre belgásan komplex és csehesen ivósörös. Nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ittam. 
• Armbandusz Köleses IPA: A Köleses sörök nekem sose jöttek be, bár az első katasztrófális kóstolás után pár évvel annyit elismertem egy második kisérletre, hogy ha nem is az én ízlésem, azért nem is annyira értékelhetetlen. Így adódott a lehetőség, hogy egy újabb kisérletet tegyek köleses fronton, megtámogatva némi Armandó féle komlóbombával. Nos, az eredmény elviselhető, a számomra legihatóbb köleses eddig, de továbbra se meggyőző: bár a komlózás ad egy elfogadható keserű alapízt, a szokásos ipás sokoldalúságot nem nagyon találom, viszont az általam nem kedvelt, kicsit émelyítő köleses íz kicsit elnyomva továbbra is előtűnik. Nem az én söröm, na.
• Zip's Saison: A másik magyar saison. Ez se rossz darab, egy árnyalatnyival kevésbé meggyőző, mint a Monkey Funky. Nem is az a baj, hogy a savanykásság egy fokkal markánsabb, inkább az, hogy ezt a keserűség és a gyümölcsösség kevésbé ellensúlyozza. A végén meg kifejezetten túlmelegedett. Azért adok majd még egy esélyt neki, ha megjelenik palackban, ahogy igérik.
• Ikkona Prémium Pils: Kellemes pilzeni kisérlet és nem fogom elutasítani, ha szembejön velem a csapon, de azért a legjobb prágai csapolású tankos pilzeniektől elég messze van. 
• Hedon Credo: Ha hétfő, akkor IPA-nap, gondoltam. Így jött kezdetnek ez a nevezetes darab, mert ugyebár kevés sör mondhatja el magáról, hogy megfilmesítették. Persze ez nem is IPA, ha szigorúak vagyunk. De szerintem ez csak marketingfogás, azért mégis inkább az. Legalábbis én nem vagyok elég szakértő ahhoz, hogy ténylegesen érzékeljem a különbséget, amit az a bizonyos müncheni maláta okoz. Nem a legvadabb IPA, amit ittam, de nagyon kellemes, illatozgat is gyümölcsösen, ahogy dukál, a keserűsége nekem elég markáns (azaz erős, de messze nem nyom el mindent), indításnak nagyon jó.
• Braufaktum Progusta: Hát, ahogy olvasom a Progusta összetevőit, ebben is kontinentális maláták leledznek, akkor ez se lenne echte IPA. Itt ráadásul az egyik komló is kontinentális, szóval ez még kevésbé lenne echte IPA, de láthatólag a németek ezen nem lovagolnak annyit, nemes egyszerűséggel leipázzák a sörüket. (Amúgy igazuk is van, ha az amerikaiaknak szabadott újraértelmezni egy eredetileg brit stílust, akkor nehogymá' a németek ne tehessék meg ugyanezt...). Nem tudom, mi teszi, de ebben a sörben markánsabban érződik a maláta, a végére egészen kiegyensúlyozódik. A gyümölcsös ízek (amik szintén európaiasabbak, inkább barackot vélek kiérezni pl. mint citrust) is elfogynak valahogy, kicsit leül a sör a végére. Lehet, a hőség és a műanyagpohár teszi, meg az, hogy a második poharat már lassabban szopogatom.
• Hopaholic IPA: Armando az ősmagyar-IPA gyáros, naná, hogy megkóstolom a legújabb opuszát. Keserű, gyümölcsös, vad, ahogy illik. Ennél sokkal többre nem emlékszem, de ez sokkal inkább az én hibám, mint a söré. Három IPA egymás után kicsit sok.
• Kissler Holló: Némi Kolbicés és ízöblítő limonádés pihenő után a búcsúsör egy klasszikus darab. A magyar Guinessnek titulálta TonyCaviar pár éve, amit ugyan maga is részben reklámfogásnak tartott, de egy hajszálnyi igazság van benne. Meg abban is, hogy ez a keserű, kicsit csokis sör a barna lagerek között még mindig király itthon, legalábbis én még nem ittam jobbat hazai főzdétől. Nem bonyolult kompozíció, de nagyon jól eltalált, harmonikus darab. Ha nem is adok hétszázat egy palackért, az biztos, hogy a Főzdefeszt repertoárom stabil tagja egy csapolt pohár.

És akkor hírdessünk eredményt: az idei Főzdefeszt Promontor-díjas söre a Monkey Funky. Yeah!

Folytköv ősszel.

Illetve nem is, mert jönnek a cseh sörök!