Lezárult az idei középiskolás felvételi folyamat. A gyereket felvették, megvan a programja a következő évekre. Nem is rossz, alapvetően jó iskolába került be, oda, ahova ő is szeretett volna.

Szóval van egy nagy sóhajtás, ezen túl vagyunk. Viszont összegyült bennem pár megjegyzés, ami kikivánkozik.

Illetve elég tulajdonképpen meglehetősen sok megjegyzésem lenne, csak csoportosítva lesznek. Ebben a posztban a jelenlegi rendszer néhány olyan apróbb részére szeretnék rámutatni, amelyek valamilyen szempontból visszásak. Négy ilyen lesz. Némelyik csak bosszantó apróság, de van olyan is, amelyiket kifejezetten igazságtalannak tartok és ha rajtam múlna, biztos megváltoztatnám.

Na, akkor kezdjük:

Nyílt napok

A gimnáziumok többsége tart nyílt napokat, ahol a gyerekek és a szülők megismerkedhetnek az iskolával.

Nem állítom, hogy az ezeken való részvétel elengedhetetlen a választáshoz, de azért hasznosak. Nem is annyira nekem, szülőnek, mint inkább a gyereknek, aki így személyes benyomásokat szerezhet épületről, tanárokról, diákokról. A hely szelleméről, úgymond. Ezek fontosak, mert lehet bármilyen jó az adott iskola, ha a gyereknek valamiért nem jön be, akkor oda nem érdemes jelentkezni. Ha viszont bejön, akkor az egy jó motiváció lehet a felkészülésnél: igen, azért kell 523-adszor nekigyürköznöm a felvételi feladatsornak vagy tételjegyzéknek, mert oda akarok bejutni. 

Szóval a nyílt napok hasznosak. Lennének, ha be lehetne rájuk jutni. De nem nagyon lehet. Létszámkorlát van, regisztrálni kell az iskola honlapján. A regisztráció megnyílik mondjuk szeptember 38-án 17.00-kor. Az egyszeri szülő elnéz 39-én déltájban a honlapra, hát sajna már minden hely betelt, erről lemaradtunk. Na jó, legközelebb jobban figyelünk. A másik szóba jöhető iskola október 47-én 15.00-kor nyitja a regisztrációt. Ez a gyakorlatban úgy megy, hogy 14.59-kor még kint van az üzenet, hogy nyitás 15 órakor, 15.00-kor viszont a rendszer kidob. Egészen mondjuk 16.25-ig folyamatosan kidob, utána meg közli, hogy bocs, de elfogyott a hely.

Nem állítom, hogy tudok a problémára jó megoldást. Pontosabban tudok: ha 250-en férnek be egy nyílt napra és 750-en érdeklődnek, akkor 3 nyílt napot kell tartani. Persze könnyen mondom, nem nekem kell egy alkalom helyett hármat megszervezni, szóval megértem, ha ezt nem vállaják be az iskolák. De azért az akkor is probléma, hogy 500 érdeklődő lemarad, erre valamilyen megoldáson mégiscsak gondolkodni kellene. Mondjuk a létszámkorlátosabb események (pl. nyílt órák) helyett olyan programokat szervezni, ahová többen beférnek: iskolanéző túrákat, sok turnussal, vagy mondjuk vásárszerűen megnyitni egy vagy két szintet és minden teremben valami más programot szervezni, a látogatókat meg hagyni szabadon császkálni ezek között. Ha végképp nem megoldható, hogy mindenki beférjen, akkor viszont videóanyagokat lehetne készíteni és ezeket feltenni a honlapra.

Mégegyszer, tudom, hogy ez mind munka, fáradozás. Kötelezni senkit nem lehet erre. Maximum a "közönség" hálája jelenthet kompenzációt.

Mindenesetre jelzem, hogy a jelenlegi állapotok távol állnak az ideálistól. 

Adatbegyűjtő lap

A felvételi folyamat egyik legfontosabb állomása a jelentkezési lap kitöltése. Gyerek adatai, általános iskola adatai, kiválasztott középiskolák adatai és végül a legfontosabb, a kiválasztott tagozatok felsorolása, prioritási sorrendben. Ez egy jó hosszú, többoldalas lap, rengeteg kitöltendő rubrikával. Na most, hogyan kell ezt 2018 tavaszán csinálni? Aki nem tudja, biztos nem találná ki. 

Igen, kézzel. De aki netán erre tippelt, ne örüljön, hogy na ugye, én mégis kitaláltam, mert a teljes kép ennél bonyolultabb és valahol még ennél is siralmasabb.

Szóval a helyzet az, hogy létezik webes jelentkezési rendszer. Csakhogy a szülők nem férnek hozzá. A szülők kapnak egy nyomtatott adatbegyűjtő lapot, azt kell kitölteniük kézzel. Ez egyébként elektronikusan nem elérhető, tehát meg kell várni, míg az általános iskolában az osztályfőnök kiosztja. Ezt kell kitölteni tollal és leadni. Persze érdemes a megkapott lapról másodpéldányokat kérni vagy készíteni, egyrészt mert azért el lehet rontani a kitöltést, másrészt meg nem biztos, hogy elég a laponként beírható hét iskola (mi tíz iskola 21 tagozatára jelentkeztünk, ez talán túlzás volt, az írásbeli eredmény alapján kettőt a végéről ki lehetett volna húzni, de másodpéldány még akkor is kellett volna). Persze jó szokás szerint az adatlap tele van redundáns adattal, a gyereknek nem elég az oktatási azonosító, kell név meg minden egyéb, az iskoláknak szintén nem elég az oktatási azonosító, kell a név meg miegyéb. (Ez egyfelől érthető, hogy ne lehessen elírni, de ugye ezért kéne a webes rendszer, ami a beírt részadatok alapján rögtön kiadná a többit és rögtön kiderülne az eseteges elírás...)

Szóval szívjanak a szülők, töltögessék csak azt az adatbegyűjtőt kézzel.

Ha most netán valaki azt gondolná, hogy a hivatal így magával is kiszúr, hiszen aztán nekik kell kézzel feldolgozni a kitöltött lapokat, az nagyon téved. Annál okosabbak ők. Az adatbegyűjtőket az iskolai osztályfőnököknek kell feldolgozni. Ők hozzáférnek a webes rendszerben, idejük mint a pelyva, majd szépen leülnek a gépük elé, maguk elé veszik az adatbegyűjtőket és szépen bepötyögik a rendszerbe. Mind a harminc gyerekét, mondjuk. Valaki nagyon szereti a tanárokat abban a hivatalban, hiába.

Szóval szívjanak a pedagógusok, pötyögjék csak be az olvashatatlan adatbegyűjtőket kézzel a rendszerbe.

(Egy jó tanács: aki szeretne kicsit segíteni a gyerek osztályfőnökének, az a kézzel kitöltött adatbegyűjtő mellett elküldheti neki a jelentkezési adathalmazt elektronikusan is: egy szövegfájl-t nem olyan nagy ügy létrehozni és emailben elküldeni, a tanár pedig élhet a copy-paste csodás technikájával...)

Ezzel persze nincs vége, hiszen a tanár hibázhat, ugyebár, és akkor nagy baj lenne. Tehát kell egy utolsó egyeztetés. Szülők és osztályfőnök időpontot egyeztetnek, a szülők befáradnak az iskolába, ahol az osztályfőnök által a rendszerből kinyomtatott adatbegyűjtőt átböngészik, hogy minden stimmel-e, és ha igen, aláírásukkal jelzik, hogy igen, ez az, amit akarnak. Ekkor nyom az osztályfőnök egy határozott Entert a webes rendszerben és mindenki fellélegzik: sikerült jelentkezni. Hurrá.

Ki van ez találva.

De mindez még nem elég. Fricskának ott van az az aprócska tény, hogy mindez csak a nyolcadikos jelentkezőkre vonatkozik.

Aki negyedikben vagy hatodikban jelentkezik, annak mindez a szívás nem kötelező. Ők ugyanis - láss csodát! - kaphatnak elérést az Oktatási Hivatal csodás webes rendszerébe, nem kell kézi adatlapkitöltéssel bajlódniuk. Nahát, mik vannak! (Persze azért "apróbb" szívásokkal nekik is szembesülniük kell, ugyanis ez esetben a jelentkezési lapokat nekik kell 1) kinyomtatni és aláírni, továbbá 2) postázni, ráadásul nem is csak az Oktatási Hivatalnak, hanem egyenként az ősszes iskolának, ahova jelentkezett a gyerek. Ha tízbe, akkor ez tizenegy tértivevényes levelet jelent, hát istenem, aprópénz.)

Hogy ezt miért nem tehetik meg a nyolcadikosok? Na erre lennék én is kiváncsi.

Szóval "jól" ki van ez találva. Csak remélni tudom, hogy igaz, amit egy haverom állított, hogy ez egy friss rendszer és jövőre továbbfejlesztik. Ha így lesz, akkor két tanácsom van:

1. Felejtsük el a kézzel kitöltendő adatbegyűjtőt! 
2. Felejtsük el a Magyar Postát!

Jelige, de minek?

Ha már adatbegyűjtő lap. Az iskolák rovatban van egy rubrika, a jelige. Ezt nem kötelező kitölteni, de elvileg kifejezetten hasznos.

A jelentkezési folyamat során az iskolák többször tesznek közzé a honlapjukon (illetve az épület bejáratánál, a faliújságon) különféle listákat a jelentkezőkről. Van egy lista a szóbelik beosztásáról, aztán vannak felvételi rangsorok, ideiglenesek és véglegesek. Alapértelmezésben ezeken a listákon a gyerek neve nem szerepel, csak az oktatási azonosítója. Ez egyfelől érthető, adatvédelmi okokból: nem kell mindenkinek tudni, hova jelentkezett a kölyök, behívták-e szóbelizni vagy hogy hány pontott szerzett itt-ott. Szóval a név hiánya teljesen rendben lenne, viszont az oktatási azonosító nem túl praktikus, tizenegy megjegyezhetetlen számjegy, a fene tudja ezt fejből. Főleg akkor nehézkes ez, ha valaki az épületben kifüggesztett listát böngészné. A honlapon található dokumentumban persze lehet keresni az azonosítóra, de mondjuk ebben az esetben is először elő kell keresni a számot, kb. minden alkalommal, amikor esetleg megnézném azt a nyamvadt listát.

De mindettől a kellemetlenségtől megkímélheti magát a tisztelt szülő, ha beír egy jeligét, találta ki egy okos ember a hivatalban. Merthogy akkor a listákra az iskolák a jeligét fogják írni, azt meg nyilván mindenki könnyen megjegyzi és így gyorsan megtalálja magát. Na, ez egy jó ötlet, hurrá, írjunk be egy jeligét!

Illetve iskolánként lehet jeligét beírni, ez még jobb! Legalábbis a paranoiás szülöknek, akik nemcsak azt nem szeretnék, hogy a gyerek nevét ismerő illetéktelenek tudjanak a dolgainkról a listák alapján, hanem mondjuk azt se, hogy egy iskola egy-egy náluk jelentkezett gyerek után kutakodjon más iskolák listáin, amit ugye az oktatási azonosító segítségével is megtehetnek, hiszen ők ismerik ezeket. Ez persze kevéssé valószínű, van elég bajuk szegény pedagógusoknak, szóval ez tényleg csak paranoiás szülőknek pozitívum. (Aki nem paranoiás, annak persze szívás iskolánként beírni a jeligét, ezen távlatilag a web  - ld. fent - segíthet, mert egy webes rendszer könnyedén megteheti, hogy az elsőként beírt jeligét automatikusan beírja a többi iskolához is, aztán bajlódjanak az üldözési mániások a módosítással, a többiek ezzel végeztek is...)

Na, mindenesetre én pont ilyen paranoiás szülő vagyok. Úgyhogy szépen kitaláltunk a gyerekkel n darab jeligét, minden iskolába másikat. Megnyugodva vártam a listákat: én gyorsan megtalálom bennük a gyereket, a Nagy Testvér meg nézegetheti napestig, az én csemetémről semmit se tud meg.

A kis naív. Ehhez képest az iskolák a következőt csinálták:

• Szóbeli behívó: a gyerek nevét (!) írta 4 iskola, az oktatási azonosítót 3 iskola, a jeligét meg 1 iskola. Ez konkrétan tragikus.
• Ideiglenes rangsor: az oktatási azonosítót írta 4 iskola, a jeligét meg 4 iskola. Ez jobb valamivel, de még mindig siralmas.
• Végleges rangsor:
  • 1 iskola a gyerek nevét írta, aztán gyorsan kapcsoltak és pár óra múlva lecserélték a feltett file-okat olyanokra, amikben az oktatási azonosítók voltak. (Mondjuk azt viszont a javukra írom, hogy ők voltak a leggyorsabbak, ez igazából sokkal nagyobb pluszpont, mint a nevekkel való bénázás.)
  • 2 iskola az oktatási azonosítót használta.
  • 2 iskola a jeligét.
  • Volt továbbá 3 iskola is, amelyik nem fárasztotta magát listaközléssel.  Ők nemes egyszerűséggel kiírták, hogy mindenki kap majd levelet, várja ki türelemmel. Ketten feddőleg még azt is hozzátették, nehogy hivogassuk őket, nem adnak szóbeli felvilágosítást (se). (Figyelembe véve, hogy mekkora izgalommal várják a gyerekek és a szülők az eredményeket, ez konkrétan oltári nagy fekete pont szerintem - és most finoman fogalmaztam. Nem is bánom, hogy nem ide ment a gyerek...)

Hát ez olyan magyaros. Van egy rendszer, le van írva, mit kellene csinálni. Speciel az adott esetben jó is, amit csinálni kellene. Csináljuk? Egy fenét, szarunk bele. 

Márciusi módosítás, avagy furakodási lehetőség a későn ébredőknek

Na a végére jöjjön egy nagyon igazságtalan eleme a rendszernek, legalábbis szerintem.

Március közepén, miután a szóbelik mindenütt lezajlottak, az iskolák nyilvánosságra hozzák az általuk meghírdetett tagozatokon a jelentkezők által elért pontszámokat és a jelentkezők rangsorát. Ez egy előzetes rangsor, amelyen az adott tagozatra jelentkezett összes diák szerepel.

Ezután, ezek ismeretében lehet az eredeti jelentkezést módosítani március végén.

Kétfajta módosítás engedélyezett. Az egyik az, hogy lehet módosítani a tagozatok sorrendjét. Ezzel alapvetően nincs semmi bajom. A szóbeli felvételi ugyanis nem feltétlenül csak arról szól, hogy az iskola megismeri a gyereket és ennek alapján eldönti, mennyire szeretné a diákjai között tudni és ennek alapján pontozza. A dolog valamennyire a másik irányban is működik, a gyerek is szerez benyomásokat az iskolákról és ennek alapján változhatnak a preferenciái. Jogosnak tartom, hogy ezeket a preferenciaváltozásokat engedjük érvényre juttatni, azaz módosítható legyen a tagozatok sorrendje. Fontos, hogy ez a sorrendmódosítás nem sérti senki másnak a jogait. Igaz ugyan, hogy befolyásolja, hogy végül ki hova kerül, de az előzetes rangsorok változatlanok maradnak, mindenki ugyanott marad rajta, azaz senki nincs becsapva az esélyeit illetően.

Van egy másik fajta módosítási lehetőség is azonban. Be lehet ugyanis írni olyan tagozatokat, amelyek eddig nem voltak megjelölve. Ezt - szerencsére - erősen korlátozzák, csak olyan iskola tagozatait lehet beírni, amelynek már legalább egy tagozatát korábban beírták a felvételi lapra. (Ez mondjuk evidens amúgy, hiszen ha eredetileg nem írta be az adott iskolát, akkor ott nyilván nem is szóbelizett, tehát oda utólag 0 pontos szóbelivel lehetne őt beírni, azzal meg nyilván nem tud bejutni.) További feltétel, hogy ezt le kell egyeztetni a kérdéses iskolával, azaz nem elég a felvételi lapra beírni az új tagozatot, a kérdéses iskolának tudnia kell róla - és ha jól értem, engedélyezési joga is van.

Na ez az a módosítási lehetőség, ami igencsak böki a csőröm. 

Egyrészt, milyen méltányos igényt elégít ez ki? Az egyes tagozatokról az iskolák már az ősszel részletes tájékoztatót tesznek közzé. Több hónapja van minden jelentkezőnek és a családjának, hogy ezeket a tájékoztatókat tanulmányozza és eldöntse, hogy az adott iskola melyik tagozata érdekli. Még egyszer mondom, több hónap. Mi akadályoz meg bárkit abban, hogy ez alatt a több hónap alatt alaposan átgondolja a lehetőségeket és eldöntse minden egyes szóba jöhető tagozatról, hogy érdekli-e? A kérdés költői, a nyilvánvaló válasz az, hogy semmi. És mi az az objektív tényező, ami február közepe és március vége között válik ismertté és ami indokolná, hogy új tagozatot lehessen beírni. A kérdés költői, a nyilvánvaló válasz az, hogy semmi. 

Figyelem, az, hogy ismertté válnak az előzetes rangsorok, az nem méltányolható objektív indok! Tehát az, hogy valaki az ismertté vált sorrend miatt bepánikol, hogy "jaj, hát az én gyerekem csak a 87. lett a rangsorban a kedvenc tagozatán és jaj, hát azzal oda biztos nem jut be, most mi lesz", na az nem méltányolható objektív indok. A rendszer ugyanis ismert, lehet tudni, hogy sok iskola sok tagozatára lehet és kell is jelentkezni, hiszen nem tudható előre, hogyan sikerül a gyerek felvételije, tehát a vágyott szupergimi szupertagozata mellett be kell írni kevésbé szuper gimiket és kevésbé szuper tagozatokat is, ahova kevesebb elért ponttal is be lehet jutni. Igen, ezt végig kell gondolni előre, erre van az a bizonyos pár hónap. Aki erre képtelen volt, az vessen magára.

Na jó, ok, végig lehet gondolni, mondhatná valaki, dehát istenem, tévedni emberi dolog, valakinek nem sikerült, miért baj az, hogy mégis beírhat pár új tagozatot március végén? Nos, leginkább azért, mert ez azokkal nem fair, akik kellően gondosak és alaposak voltak és időben beírták az őket érdeklő tagozatokat. Ők ugyanis értelemszerűen szerepelnek az ideiglenes felvételi listán és az abban megjelent rangsor alapján joggal hihetik, hogy minden egyes tagozat esetében reálisan látják a felvételi esélyeiket.

Hiszen aki a keretszámban benne van, az biztos lehet, hogy oda felveszik. Aki nem maradt le sokkal, az reálisan reménykedhet. Gondolják sokan, hisz ez "nyilvánvaló". Csakhogy a március végi kavarás miatt egyik sem igaz. Ugyanis az új tagozat beírási lehetőség miatt a valós rangsorban elég sokan hátrébb fognak csúszni, ráadásul erről a legtöbb esetben nem is fognak tudomást szerezni.

Tehát adott Alapos Péter, aki a Kedvenc Tagozat ideiglenes rangsorában a 30. és mivel a tagozatra 30 gyereket vesznek fel, biztosnak hiszi, hogy bejut. De jön Hanyag Pál, aki eredetileg nem írta be a Kedvenc Tagozatot, csak a Legkedvencebb Tagozatot, de ott csak a 97. lett, ezért most mégiscsak beírja a Kedvenc Tagozatot és kitúrja Alapos Pétert a biztos helyről. Mindezt úgy, hogy Alapos Péternek erről fogalma sincs. Tehát amikor ő módosíthatná a saját listáját március végén, akkor azzal a feltételezéssel él, hogy minden rendben van a Kedvenc Tagozattal, ennek az egész módosításosdinak tehát számára nincs jelentősége. Pedig lenne.

Ráadásul az iskolák döntő többsége a március végi módosítások hatását már nem is közli külön. A mi esetünkben a nyolc érintett gimnáziumból mindössze egy volt, amelyik a honlapján március végén közzétette, hogy a módosításokkal hogyan változott az eredeti ideiglenes rangsor, a másik hét ezt nem tette meg. És hogy a jelenség sajnos egyáltalán nem ritka: az említett gimnáziumban a lányom három tagozatra jelentkezett és mindhárom tagozaton hátrébb csúszott emiatt, 4, 5 illetve 2 hellyel. (Az utóbbi esetben konkrétan a 70. helyről a 72-ikre csúszott hátra. Arra a tagozatra végül a 71. sorszámú jelentkező jutott be utolsónak, tehát onnan konkrétan emiatt esett volna ki a gyerek. Még szerencse, hogy már egy előrébb rangsorolt tagozatra viszont bejutott, így ezen nem dühöngtünk különösebben.) Nyilván a másik hét gimnáziumban is hasonló csúszások történtek, de ezekről még csak tudomást se szereztünk. Az, hogy végeredményben minket ez nem érintett, az mellékes. Valakiket biztosan érintett.

Azaz ez a szabály tisztességtelen módon megtámogatja a gondatlan, hanyag, figyelmetlen szülőket az alapos, lelkiismeretes szülők illetve gyerekek kárára. El kellene törölni.

Miről lehetne még írni?

Ahogy említettem az elején, ebben a posztban csak a rendszer apróbb visszásságairól írtam. Tekintettel arra, hogy a családnak bő féléve ráment a felvételi folyamatra, a fentieken kívül összegyűlt még jópár megjegyzés.

Ezek alapvetően két csoportba tartoznak:

1. Lennének jó tanácsaim kezdő szülőknek arról, mire érdemes figyelni, hol lehet információt beszerezni, hogyan segíthetünk a gyereknek a választásban és hasonlók. Ha ezekből lesz bejegyzés, akkor az majd szeptember környékén lesz várható, akkor a legaktuálisabb.
2. Van néhány rendszerkritikai kételyem is. Jó-e ez a rendszer társadalmi szempontból, egy jobb jövő felé tologatja országunkat vagy inkább jelenlegi bajainkat konzerválja. Jó-e az, hogy a gimnáziumok a rangsorbeli helyezésüknek megfelelően begyűjtik a legjobb vs. közepes vs. gyenge eredményű gyerekeket, amivel az iskolák és a gyerekek meglévő hierarchiája bebetonozódik? Jó-e a 4-6-8 osztályos gimnáziumok rendszere, amelyik lefejezi az általános iskolák felső tagozatait? Meg ilyesmik. Hangsúlyozom, ezek kételyek és ha valaha kifejtem őket, akkor az némi előzetes gondolkodás és kutakodás után fog megtörténni.

Na, ennyit mára.