"Apróbb" késéssel jöjjenek 2018 kedvencei.
A jelöltek itt vannak:
Ez összesen 15 film, elég soványka termés. Hiába, a mozizás drága, jó az otthoni tévé és nagy a filmválaszték. De ezt hagyjuk, most a moziban látott filmeket értékelem. Ekkora termésre értékelésem szerint két díj már kiadható, úgyhogy lesz egy külföldi meg egy magyar. Na, akkor nézzük.
Külföldi film kategória
Itt az első félév fogja hozni a díjazottat, a másodikban a Néma forradalom érdemel említést, ami egy korrekt német történelmi film, de nem ér fel az első félév legjobbjaival. Közülük először a Sztálin halálát említeném, ami nyugati film létére egész jól sikerült paródia egy nagyon orosz témáról. Egy "bronzéremre" jó lett. Így a versengés egy párviadallá szűkül, a Kutyák szigete és a 3 óriásplakát között. Nem könnyű döntés, Wes Anderson szokás szerint zseniális, az óriásplakátos film meg Hollywood egyik legjobb zsánerében, az amerikai kisváros hétköznapi életét bemutató drámában remekel.
Végül az utóbbira szavaztam. Wes Anderson "szokás szerint zseniális", írtam fentebb, de végül pont ez a "szokás" döntött ellene. A 3 óriásplakát pedig pont azzal "nyert", hogy amellett, hogy hozza az "amerikai kisváros hétköznapi életét bemutató drámát", mindezt egy nagyon egyedi szemszögből teszi.
Magyar film kategória
Itt viszont a második félév fogja hozni a díjazottat, az első félévből a Lajkó érdemel említést, kifejezetten kedveltem, ez is egy picit a Tanúra hajaz és bár nem éri el az előd zsenijét, azért kellemes filmélmény. A nyertes viszont a Rossz versek és az Egy nap párviadalának nyertese lesz. Mindkettő nagyon tetszett, amikor láttam.
Az Egy nap egy frusztráló, elkeserítő pillanatkép a hétköznapi magyar valóságról. Arról, hogy az anyagi gondok, a mindennapos hajsza hogyan teszi tönkre az emberek életét. Nagyon pesszimista film, ami miatt nem is nagyon értettünk egyet a haverommal, de én fenntartom, amit a film után gondoltam, nevezetesen azt, hogy ez egy fontos és jó film. Arról nem is beszélve, hogy kisember sorsának, közdelmeinek bemutatásával olyan nagy rendezők mellé sorakozik fel, mint mondjuk Ken Loach vagy a Dardenne fivérek.
Én végül mégis a Rossz verseket választottam. Ez Reisz Gábor második filmje és az elsőhőz hasonló erényeket csillogtat, elsősorban a filmet átható keserédes hangulat az erőssége, ami úgy fogja meg nagyon jól a mai fiatalabb generáció elveszettségét, sodródását, hogy közben azért van benne egy nagyon kedves, szeretetreméltó vonulat is. És persze remek filmes momentumok, amik még egy sokkal gyengébb filmből is megmaradtak volna. Ami viszont kicsit a gyengéje a filmnek, az a történetvezetés, ami - ahogy az magyar filmeknél szokásos sajna - döcögősre sikeredett.
Igyekszem nemsokára a 2019-es nyerteseket is kihozni...
