Vajon ebben a bankfiókban miért beszélget két kedves munkatársnő a háttérben, amikor rajtam kívül is van két várakozó, az egyetlen "foglalt" munkatársnőjük pedig már legalább tíz perce vesződik egy "nem egyszerű", igen aprólékos hölggyel, akit ráadásul valamivel igencsak felbosszanthatott a bank, mert láthatólag mindenbe beleköt.

És amikor végre az egyik kegyeskedik "beszállni" az ügyfelek fogadásába, akkor miért csak a sorra kerülésemkor derül ki, hogy neki nem adhatom le a nyugdíjpénztári nyilatkozatot: merthogy ő "csak" pénztáros? Mondjuk ezzel a nyilatkozattal az égadta világon semmit nem kellene csinálnia, csak átvennie, a másolatot egy bélyegzővel lepecsételnie, majd a megfelelő irattálcába helyeznie. Ebben a fiókban ez láthatólag meghaladja a pénztáros képességeit.

Na jó, ez tulajdonképpen máshol is így van. Csak ott ki van írva, hogy PÉNZTÁR, netán még üvegkalicka is van, nem pedig egy egyenpultról derül ki váratlanul, hogy tulajdonképp az a pénztár. És ugye ebben a fiókban sorszámozó rendszerre se telik, amin be tudnám jelölni, hogy miért is jöttem, így véletlenül se kerülnék "rossz" pulthoz.

De utólag rájöttem: ez nem szegénységi bizonyítvány, hanem a legújabb divat. A magyar bankrendszer hőskorát megidéző RetroBank, nosztalgiázni vágyó ügyfeleknek.