Én mindenről lemaradok. Ezúttal a születésnapomról maradtam le. Na nem a sajátomról, az majd csak szeptemberben lesz. Hanem a blogom első születésnapjáról, ami még tavaly novemberben volt. Persze akkortájt volt elég bajom: először azon morgolódtam, hogy Csilla lányom kutyagumiba lépett, aztán rádöbbentem, hogy vannak ennél húsbavágóbb problémáim is. Arról nem is beszélve, hogy bőszen készülődtem a régen látott Prágába. Szóval igazából eszembe se jutott, hogy milyen nevezetes nap közeleg.

Ez pedig súlyos hanyagság és a blogetikett minősített megsértése volt. Jólneveltebb blogtársaim, pl. Jácint vagy Amál akkurátusan megemlékeztek a nevezetes évfordulóról, közzétéve az ilyenkor szokásos statisztikai érdekességeket (látogatók, posztok száma, kedvenc poszt, index címlap stb.). Súlyosbítja a helyzetet, hogy nemcsak a születésnapi megemlékezést hagytam ki, hanem az alternatív lehetőségeket is. Pontilyen pl. megemlékezett a 100. bejegyzéséről, Zoli pedig rendszeres évértékelő bejegyzésekkel örvendezteti meg olvasóközönségét. Én balga módon elhasználtam a 100. posztomat egy kézilabda tudósításra (mégcsak nem is nyertünk...) és a naptári évváltás lehetőségét is kihagytam. (Pedig nem csaptam nagy mulatozást, tehát másnapos se voltam.)

Mit tegyek? Valamit mégiscsak produkálni kellene a milleniumi önmegemlékezés kategóriájában. Ez minden illemtudó blogíró kötelessége, különben a blogtársak kizárják a klubból, a háta mögött összesúgnak és klikkmoratóriummal sújtják. Nézzük hány napja blogolok! 463. Mikor is lesz 500? Március 21. Rendben, akkor legyen egy 500 napos bejegyzés, bejelölöm a naptárba. Talán ez is megteszi.

Akkor jöjjön először a számáradat:

• 500 nap
• 112 bejegyzés (ezzel együtt)
• 14100 oldalletöltés (napi átlagban kb. 28)
• 2 index címlap (Újbudai módszerek 2. és Szávay ranglistapontjai)
• 162 komment (ebből saját 47)

Aztán kellenek legek is:

• A legtöbb oldalletöltés: 2110 (2008 szeptember 23., a második index címlap hatására)
• A legtöbb komment: 19 (naná, hogy ez is a Szávays poszthoz...)
• leggyakoribb (illetve szerintem legjellemzőbb) cimkék:
  • sport (40 bejegyzés, elsősorban kézilabda, de akad kosárlabda, hoki, foci és tenisz is),
  • utazás (22 bejegyzés),
  • homár (15),
  • dörgedelem (szintén 15) és
  • film (9).

Néhány visszatérő vendég:

• A legelső törzsvendégem palsson volt, aki egyébként személyesen is jó ismerősőm. Sajnos - lentebb kifejtendő - okokból kifolyólag ő egy ideje nem fűz már megjegyzéseket hozzám.
• Időrendben második törzsvendégem Jácint, aki viszont több szempontból is első: egyrészt valószínűleg ő az első, aki úgy lett törzsolvasóm, hogy személyesen nem ismerjük egymást, másrészt ő az, aki azóta, hogy felfedezett, gyakran és szorgalmasan egészíti ki írásaimat: ha a saját kommentjeimet nem számolom, akkor ő szólt hozzám a legtöbbet. Amúgy sok szempontból hasonlítunk, ahogy ezt ő is említi, bár szemben vele én tényleg "mérnök úr" vagyok ;-)) (ugyan ennek szerintem semmi jelentősége, mert a történetei alapján ő sokkal gyakorlatiasabb és barkácsolósabb, mint én) és kiscsajok tekintetében is eggyel vezetek.
• Vannak még páran, akik többször is kommenteltek, továbbá gyanítom/remélem, hogy van még pár hallgatag törzsolvasóm is, akik megtisztelnek a figyelmükkel: Őket ezúton is üdvözlöm!

Egyéb jelentősebb események:

2008. november 8. A blog.hu új hirdetési rendszert vezet be.

Én rövid hezitálás után a Kétpupú Teve sémát választom (márcsak M. D. nevű kedves ismerősöm miatt is, aki tevéket gyűjt), elfogadva, hogy a továbbiakban lesznek hirdetések a blogomon. Cserébe a hirdetések fele fölött magam rendelkezem, továbbá fennáll az a halvány lehetőség, hogy az index címlapjára is felkerüljek. A saját hirdetéseket elvileg "eladhatnám" (pl. Google Adsense), de én ehelyett kreálok néhány ön- és álreklámot, aztán decemberben a saját felületem felét felajánlom az újonnan induló Bloggeruniónak.

2008 december 12. A blog.hu új kommentelési szabályokat vezet be.

Ezentúl csak a blog.hu (pontosabban az Indapass) bejelentkezett felhasználói fűzhetnek megjegyzéseket a bejegyzéseimhez. Nem repesek az örömtől, a bejelentkezési kényszer biztosan csökkenteni fogja a kommentek számát: nem fog mindenki mindig belépni, pláne nem regisztrálni. Nekem addig a napig összesen 95 kommentem volt (hiába, aprócska blog az enyém), ebből 38 Látogató státuszú volt, azaz olyan, aki nem jelentkezett be. Ez kb. 40%.

Volt köztük törzsvendégem is (palsson az, 6 kommentet jegyzett a 38-ból), ő az új rendszer bevezetése után nem jelentkezett. Nyilván ő sem akart regisztrálni azért az évi néhány megjegyzésért.

Kérdés persze, hogy valóban "veszteségről" van-e szó. Ez nyilván szubjektív dolog, én annak érzem. Van persze olyan komment, amit nem fogok nagyon hiányolni, de a többséget igen. Végülis ezek egyfajta visszajelzései annak, hogy van, aki olvas, sőt valemennyire még érdekli is, amit írok. Ez még egy hozzám hasonló nanoblognak is fontos. Ilyen visszajelzésből azóta nyilván kevesebb lett.

Nekem ugyan az intézkedéshez fűzött magyarázatok nem túl logikusak (elsősorban a fejlesztők szempontjaira hivatkoznak, ami eléggé olyan, mintha fordítva ülnének a lovon, szerintem az üzleti érdeknek kéne a fejlesztők érdekeit alárendelni) dehát nyilván tudja a blog.hu, hogy mit és miért csinál, legfeljebb nem köti az orrunkra az igazi okot. Akárhogy is, nálam ez rossz pont. Lenyelem, hiszen nem szívesen költöznék el innen, rengeteg macera, meg sok elveszett munka, amit az itteni sémákba feccöltem, de azért ha még néhány hasonló rosszpontot összegyűjtenek, akkor kénytelen leszek szedni a sátorfámat. Van élet a blog.hu-n kívül is, hogy egy klasszikust idézzek.

Jövőbeli tervek:

Hát, nem is tudom. Van egy elkezdett sorozat (A fejléckép titka) annak lesznek még darabjai. Sportról, filmekről utazásról biztos fogok még írni, ahogy sajna lesznek homáros és dörgedelmes bejegyzések is: az Externet például szorgalmasan gyűjtögeti a rosszpontjait.

Egy időben azt hittem, hogy a Főpolgármester 2010 esetleg sorozat lesz az engem különösen irritáló budapesti problémákról, külön bejegyzésekkel pl. a hajléktalanokról, a kutyagumiról, a parkolásról vagy éppen a tömegközlekedésről, de ezekhez valahogy nehezen kezdek hozzá. Akartam könyvekről is írni, pl. Edward Rutherfurd történelmi regényeiről vagy GRRM hatalmas (és egyelőre befejezetlen) fantasy regényfolyamáról, de szerintem ezeket se holnap fogom megírni.

Az igazság az, hogy 500 nap alatt 112 bejegyzés az sok. Gyakorlatilag ötnaponta írtam valamit, ráadásul a bejegyzéseim többsége elég hosszú. Ez a bejegyzés pl. több részletben születik: most éppen egy órája ültem le a gép elé, de gyanítom, hogy a tényleges időráfordítás ennek akár 5-10-szerese is lehet. Persze az átlag bejegyzés ennél azért kevesebb időt fogyaszt, de az "összeg" még így is rémisztő. Úgyhogy valami azt súgja, hogy ugyan semmiképp nem adom fel a blogolást (sőt, kifejezetten élvezem) a következő 500 napban ennek ellenére kevesebb bejegyzés fog születni.

Elvégre (hogy ismételjem önmagam) van élet a blog.hu-n túl. Is.