Autóvásárlásra adtuk a fejünket. Ez rengeteg "élmény" forrása volt az elmúlt pár hónapban, ezúttal a Nissan Gablini által szolgáltatott tapasztalatokról fogok mesélni.
Az egyik jelöltünk a Nissan Note volt. Nissan kereskedés nincs túl sok a fővárosban, összesen 4-et sorol fel a nissan.hu, illetve ha Budaörsöt is ideszámítjuk, akkor ötöt. Ebből három a Nissan Gablinihoz tartozik, a negyedik a Volvo Truck Center, amit nem egészen értek, az ötödik (azaz lényegében az egyetlen vetélytárs) pedig a Duna Autó.
Hozzánk legközelebb viszont a Nissan Gablini Budaörs van, így oda vezetett az első utunk. Rögtön ajánlottak is nekünk egy szalonpéldányt, amit ugyan még 2008-ban gyártottak, viszont a listaárnál kedvezőbb feltételekkel meg lehetett venni. Szó szót, email email-t, telefon telefont követett, megbeszéltem egy tesztvezetést. Egy tesztvezetés általában is hasznos dolog, a Note esetében pedig mindenképp ragaszkodtam hozzá, mert több teszt is emlegette, hogy a Note váltója nagyon ramaty.
Egy szombati napra, reggel kilencre, azaz nyitásrra beszéltük meg a dolgot, kigondoltam, ugyanis, hogy majd a lányommal együtt ugrom be, mielőtt vinném a nagymamához, így azt is kipróbáljuk, mennyi helye lenne neki hátul. Már a tesztvezetés általam javasolandó rövid kis útvonalát is nagyjából végiggondoltam, hogy legyen benne emelkedő (ez budai domblakóknak fontos szempont), meg autópálya is.
Az első kellemetlen meglepetés péntek délután ért, amikor egy hölgy felhívott a Gablinitől, hogy a megbeszélt szombat 9 óra semmiképp se jó, mert szombatonként csak ketten vannak, és a kollégája tíz előtt nem ér be, ráadásul nála van a tesztautó, tehát tudnék-e tíz után menni. Hát, nem nagyon volt jó, de a hölgy erősködött, hogy nem tudja garantálni, hogy mikorra ér be a kollégája. Így aztán abban maradtunk, legyen fél tizenegy, addigra talán leadom a gyereket és akkor visszafele megyek be a szalonba.
Így is lett, fél tizenegyre oda is értem. Ott mindkét üzletkötő asztalánál kuncsaftok ültek, ráadásul még egy harmadik házaspár is várakozott. Ajjaj, mondom, nem lesz ez jó, de ha már itt vagyok várok, csak eleszi a fene a kuncsaftokat előbb utóbb. Nos, nem ette, a kuncsaftok autót vásároltak és ez eltartott egy darabig. Kb. negyedóra várakozás után az egyik üzletkötő az asztalától odaszólt, hogy ugye én vagyok az, aki a szalonpéldányt nézegettem pár napja. Mondom igen. Ugye tudom, hogy azt eladták? Nem, mondtam, nem tudom, éppen tesztvezetni jöttem. Ó, maga az, a kolléganőm mindjárt végez, aztán mehetnek.
A kolléganő nem végzett mindjárt, a szerződéskötés láthatólag egy lassú és bonyolult művelet volt. Meg persze fontos is. Érthető, hogy nem jött oda hozzám, és nem kérdezte meg, én vagyok-e az, akivel tesztvezetést beszélt meg. Telefonálni kétszer is felállt, de az persze nyilván fontosabb, mint egy előre megbeszélt találkozó.
Végülis nem vártam sokat, 35-40 perc lehetett, igazán nem is tudtam volna másképp eltölteni, mint egy Nissan szalonban várakozva. Hogy még mennyit kellett volna várnom magára a tesztvezetésre, azt nem tudom, mert ezután eljöttem.
Összegezném a történteket:
- Megbeszéltem egy időpontot, amit lemondtak, azért, mert ugyan a nyitvatartási idejükbe esett, de illetékes kollégának nehezére esett felkelni aznap. Ugyan már, egy kuncsaft kedvéért, hogy képzelem én azt? Tehát alkalmazkodtam egy álomkóros üzletkötőhőz, aki a tesztautóval jár munkába (mert végülis mire is való az a tesztautó, ha nem a kollégák fuvarozására) és egy későbbi időpontra halasztottam a találkozót.
- Az, hogy érkezésemkor még korábban érkező érdeklődőket kellett kiszolgálniuk, azt akár vis majornak is tekinthetném, bár azért felmerül az a kérdés, hogy a nagyságos autószalonok gondoltak-e arra, hogy az autóvásárlók hétköznap esetleg dolgoznak, tehát talán nem meglepő, hogy egy hétvégi napon egyszerre négyen is téblábolnak a szalonban; talán nem csak két alkalmazottnak kéne olyankor ott ülni.
- Azt viszont kevéssé értem, hogy ha telefonálni ott lehet hagyni (többször is) az asztalnál ülő ügyfelet, akkor miért nem lehet fél percre odajönni hozzám, leellenőrizni, hogy velem beszélte-e meg a tesztvezetést, elnézést kérni a várakoztatásért, és nagyjából megbecsülni, hogy mennyit kell még várnom.
- Miután elhagytam a helyszínt, kiváncsi voltam, kapok-e telefonhívást a Gablinitől, amelyben esetleg kimentik magukat vagy netán elnézést kérnek. Nem kaptam. Szerintük ez nyilván normális eljárás volt.
- Ja, és az fontos volt, hogy a megbeszélt időpontot áttegyék egy nekik kedvező időpontra, ugyanakkor az a jelentéktelen tény, hogy időközben az nekem ajánlgatott autót eladták, természtesen nem volt elegendő indok egy telefonhívásra. Végülis miért kéne azt nekem tudnom. Majd veszek másikat, az ár biztos nem számít, időm is van bőven felesleges tesztvezetésekre.
Ezek után azt gondoltam, többet nem lesz dolgom a Gablinival. A Nissannal azonban még nem számoltam le teljesen, márcsak azért sem, mert időközben elkezdtek akciózni, gondoltam talán egy nem szalonpéldányt is megkapok elfogadható áron. Nosza, felhívtam a Duna Autót. A sok megvitatandó részlet között szerepelt a váltó kérdése. Erről a Duna Autó üzletkötője azt nyilatkozta, hogy a 2009-es modellévben jelentős mértékben változtattak a váltó beállításán, ha nem hiszem, okvetlenül próbáljam ki, sokkal jobb lett, mint volt korábban, ég és föld.
OK, gondoltam hajtsunk végre egy ellenőrző kisérletet. Felhívtam újfent a Gablinit és érdeklődtem, hogy ők mit tudnak, milyen változások történtek 2008 és 2009 között. Nos, szerintük semmi lényeges, apró felszereltségbeli különbségek csak. A váltó? Nem, a váltó nem változott semmit. És a tesztautójuk, az mikori? 2009-es.
Azt természetesen nem tudhatom, hogy a váltó kapcsán melyik kereskedő próbált megvezetni. Lehetett a Duna Autós is. Ha viszont a Gablinis volt az, akkor áldom a szerencsémet, hogy nem egy 2009-es modell tesztvezetése alapján vettem egy 2008-as példányt.
A Gablini Gábornak viszont azt üzenném, hogy ahelyett, hogy azon ötletelne, hogyan lehet az államot pumpolni használtautókedvezményért, rokonszenvesebb lenne, ha azzal foglalkozna, hogy az üzletkötői a vevőkkel szemben minimális tiszteletet mutassanak.
