HTML

 

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

C. G. E. Mannerheim

2010.06.04. 06:54 promontor

Már régóta irogatok egy posztot, amiben fontos szerep jut Mannerheimnek. Ehhez megpróbáltam röviden összefoglalni, ki is volt ő, de a tömör fogalmazás sosem volt erősségem: a szöveg kezdett elburjánzani és egy idő után feladtam. Úgy döntöttem, megérdemel egy külön írást.

Magyarországon valószínűleg nem tudnánk megegyezni arról, ki a legnagyobb államférfink. Az erről szóló felmérések jó pár jelölt között megoszló közvéleményről szoktak beszámolni. (Az persze történelmi önértékelésünk súlyos zavaraira utal - és egyben szegénységi bizonyítványunk is - hogy a jelöltek között Kádár vagy éppen Horthy is a leggyakrabban emlegetett jelöltek között lehet.) Finnországban a helyzet ezzel szemben teljesen egyértelmű: az átlagfinn és a történészek szerint is a finn történelem legnagyobb alakja vitathatatlanul Mannerheim.

Szóval ki is volt Carl Gustaf Emil Mannerheim? Ezt a rövid magyar nyelvű összefoglalót szegedi Egyetemi Könyvtár honlapján találtam:

Finn marsall, politikus. A cári hadsereg tisztje volt, 1917-ben hazatért Finnországba, és győzelemre vezette a fehér csapatokat a helyi Vörös Hadsereg ellen. 1931-39 között a haditanács elnökeként kiépítteti az ún. Mannerheim-vonalat. Az 1939-40-es szovet-finn háborúban a finn hadsereg főparancsnokaként a hagyományos stratégiát a gerilla-hadviseléssel ötvözve sok kellemetlenséget okozott a támadóknak. Amikor Finnország Németország szövetségeseként csatlakozott a Szovjetunió elleni háborúhoz, (1941-44) ismét főparancsnok lett. Időlegesen sikerült visszaszereznie a korábban elvesztett területeket, de később újra fel kellett adnia azokat. 1944-ben fegyverszünetet kötött a szovjetekkel. 1944-től 1946-ig államfő volt. Katonaként és diplomataként is kiváló teljesítményt nyújtott.

Ez a pár száraz mondat nem magyarázza meg, miért van Mannerheimnek akkora kultusza Finnországban.

Mert van, ez elég hamar feltűnhet a látogatónak. Helsinki egyik legfontosabb sugárútját nevezték el róla, a Parlamenttől nem messze pedig ott áll méltóságteljes lovasszobra.

(A képen látható épület az ezredfordulón épült a "szobor köré", Kiasma névre hallgat és funkciója szerint modern művészeti múzeum. A tervezésénél kiadták az építészeknek, hogy a Mannerheim szobor ott marad és az épület nem nyomhatja el. Ez nagyjából sikerült is, remek találka- és sütkérezőhely lett belőle.)

Mannerheim helsinki villája ma múzeum, csakúgy, mint az udvarház Turku közelében, ahol született és nevelkedett. Emellett időszaki kiállítások "hőse" is. Kintlétem alatt pl. igen népszerű volt az 1906-08 között tett távol-keleti utazásáról szóló kiállítás a Tennispalatsiban (igen, egy korábbi teniszcsarnokból csináltak a finnek egy kulturális központot). Majd fél napot elbóklásztam ott a Mannerheim által Ázsiában készített fényképeket és az általa gyűjtött tárgyakat böngészve.

Maga a történet is érdekes volt: Mannerheim Taskentből indulva két év alatt jutott el Pekingbe, lóháton, esetenként gyalogosan, bejárva a mai Kirgizisztán és Nyugat-Kína akkoriban még európaiak által kevéssé ismert területeit. "Hivatalosan" Mannerheim civilben egy tudományos expedíción vett részt, elsősorban néprajzi, antropológiai és földrajzi ismereteket gyűjtve. Rengeteget fényképezett, helyi kézműves tárgyakat vásárolt és rendkívül alapos, részletes jegyzeteket készített. Akár igazi tudós is lehetett volna.

Ugyanakkor mindez fedőtevékenység volt. Mannerheim ugyanis az orosz hadsereg tisztje volt ekkor (jó sokáig amúgy, 1889-től 1917-ig) és ezen az útján katonai információgyűjtést is folytatott: térképvázlatokat készített és a modernizálódó kínai hadseregről gyűjtött adatokat.

Amennyire több mint tíz év távlatából visszaemlékszem, a cári hadsereg számára gyűjtött információkból nem sok szerepelt a kiállításon (gondolom a jelentéseket orosz archivumokban olvasgatják az egerek), viszont a néprajzi anyag és a fényképgyűjtemény (amit eredetileg is saját magának illetve finn múzeumi gyűjteményeknek szánt) több termet megtöltött: rendkívül részletes és alapos képet adott a bejárt tájegységekről és a megismert népcsoportokról, a nyelvükről, szokásaikról, öltözködésükről, népművészetükről.

Ebből persze legfeljebb az derülhet ki Mannerheimről, hogy Stein Aurél vagy éppen Germanus Gyula méltó finn párja volt, az azonban nem, hogyan lett a finnek legismertebb és legtiszteltebb nemzeti hőse. Ehhez az kellett, hogy a XX. századi finn történelem két kritikus időszakában is kulcsszerepet töltsön be.

Az első időszak 1918-ban következett be. Finnország 1917-ig az Orosz Birodalom része volt. A Birodalom azonban összeomlott és 1917 december 6-én a finnek kikiáltották a függetlenségüket. Ez utólag sima ügynek tűnhet, de nem volt az. A finnek a kor szelleme szerint kétfelé szakadtak, vörösökre és fehérekre, akik szépen egymásnak estek és 1918. januárjában kitört a finn polgárháború. Véres és tragikus háború volt, két nagyjából 90000 fős hadsereggel, körülbelül 35000 halottal (az akkori hárommilliós finn népesség kb. 1 %-a), kemény harcokkal, fehér- és vörösterrorral.

Mannerheim a fehér hadsereg vezéreként robbant be a finn történelembe. Egyszerű lenne azt mondani, hogy ő mentette meg Finországot a vörös veszedelemtől. Kétségtelen, hogy az általa vezetett fehér hadsereg nagy győzelmeket aratott, először Tamperét, majd Viipurit vették be. A valóság ezzel együtt is inkább az, hogy bár az ő katonai tapasztalata és tehetsége is nyilván fontos szerepet játszott, a döntő tényező sokkal inkább a német beavatkozás lehetett. A polgárháború elején még jelentős számú orosz csapatok folyamatosan vonultak ki és csak minimális támogatást nyújtottak a vörösöknek. Ezzel szemben a fehérek hathatós segítséget kaptak a németektől, akik 1918 áprilisában Finnországba küldtek egy nagyjából 13000 fős hadtestet. Figyelembe véve a csapatok harci értékét, ez döntő erőfölényt alakított ki a fehérek oldalán. (Másfelől valószínűsíthető, hogy a fehérek német segítség nélkül is legyűrték volna a vörösöket, még ha lassabban is...)

Mannerheim nemcsak katonaként, hanem politikusként is bemutatkozott ekkor. Megérezte ugyanis, hogy a német segítség ugyan nagyon hasznos volt rövid távon, Finnország azonban nem maradhat meg a várható világháborús vesztes oldalán. A polgárháborús győzelem után lemondott a hadsereg parancsnokságáról, majd Svédországban, Franciaországban és Angliában lobbizott a finn függetlenség elismertetéséért.

Valószínű, hogy ebbéli tevékenysége önmagában megintcsak nem volt döntő, viszont "jó lóra tett". Így amikor 1918 végén Németország veresége után visszatért Finnországba, őt választották kormányzónak - ekkor az ország hivatalosan még monarchia volt - németbarát elődje (az egyébként szintén jelentős és az utókor által is tisztelt politikus, Pehr Evind Svinhufvud) helyett. Rövid kormányzósága alatt az újdonsült állam helyzete gyorsan konszolidálódott: parlamenti választásokat tartottak, Finnországot elismerték az antant hatalmak, nyugati élelmiszersegélyt kapott, ugyanakkor - bár rokonszenvezett a fehérekkel és reménykedett a bolsevik hatalom bukásában - végül távol tartotta az országot az orosz polgárháborútól.

Szemben Magyarországgal, Finnország nem maradt monarchia és szemben Horthyval, Mannerheim nem maradt hosszú ideig kormányzó. 1919 júliusában a parlament elfogadta a köztársasági alkotmányt és megválasztotta a Finn Köztársaság első elnökét. Bár Mannerheim is indult, a parlamenti többség egy liberális jelöltet (Kaarlo Juho Ståhlberget, a XX. századi finn Pantheon másik megbecsült tagját) támogatott. Ekkor Mannerheim, több más prominens "fehér" politikussal egyetemben visszavonult az aktív politizálástól.

A két háború között Mannerheim többé-kevésbé távol tartotta magát a napi politikától. A többé-kevésbé valami olyasmit jelent, hogy ugyan nem töltött be állami vagy párttisztséget, nem politizált aktívan, viszont éppen azzal, hogy nem folyt bele a napi politikai veszekedésekbe, lassan, de biztosan növelte tekintélyét. Ehhez hozzájárult az is, hogy ugyanakkor közéleti szerepet vállalt, pl. a Finn Vöröskereszt elnökeként és egy máig létező jótékonysági egyesület alapítójaként. Korábbi párthívei még jobban tisztelték, korábbi ellenfelei kezdtek lassan megbocsátani neki. Így már ekkor kezdtek rá jelentős történelmi személyiségként tekinteni.

Valószínűleg meg is maradt volna marad ezen az "egy a sok közül" szinten, ha nincs újabb világháború. Világháború azonban volt és benne  - legalábbis finn szempontból - Mannerheimnek is óriási szerepe. De mára ennyi elég, a II. világháborús szerepről majd lesz újabb poszt nemsokára.

Zárásként az apropó: Mannerheim ma 143 éve, 1867. június 4-én született.

Ez a nap egyben (1942 óta) a finn fegyveres erők hivatalos ünnepnapja (Puolustusvoimain lippujuhlan päivä, pontos fordításban "zászlóünnep"). Ilyenkor a hadsereg az ország egy kiválasztott városában tart katonai díszszemlét. Idén Kotka lesz a helyszín.

8 komment

Címkék: születésnap történelem finnország oroszország évforduló kormányzó mannerheim finn polgárháború főparancsnok

A bejegyzés trackback címe:

https://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr741625298

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jacint70 · http://jacint.blog.hu 2010.06.04. 19:46:33

Lemil szintű poszt, gratula!
Jól érzem, hogy Mannerheim általános köztiszteletnek örvend Finnországban hosszú ideje? Na, ez az, ami itt nem megy...

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2010.06.05. 17:14:31

A finn Horthy, ha jól értem, azok nélkül a végzetesnek bizonyuló hibák nélkül, melyeket Horthy elkövetett.

Az, hogy Magyarországon egyetlen huszadik századi politikusnak sincs mindenki által elismert presztízse, nem csak a politikusok hibája. Bethlen István vagy Klebersberg Kunó munkássága egyértelműen pozitív volt; ők lehetnének minden politikai oldal számára hivatkozási pontok. [Emlékeim szerint mintha Gyurcsány mondott is volna valami olyat, hogy őhozzá közelebb áll Bethlen, mint Kádár. Eltekintve attól, hogy ki mondta ezt, csak azt nézzük, hogy egy baloldali politikus, akkor ez egy jó mondat volt.]

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.06.06. 19:51:15

@jacint70: Köszi, bár lemilék azért jobbak. Történelmi ismeretterjesztésben felesleges velük versenyezni, éppen ezért próbáltam a finnországi emlékeimet is belevenni, hogy egy kicsit személyesebb legyen a poszt..

@Csöncsön: Igazából kérdés, hogy végignézve a huszadik századon, kell-e nekünk olyan szintű nagy magyar politikust találnunk, mint Mannerheim. Szerintem nem, lévén az ország története sajnos sokkal inkább kudarcok és tragédiák sora, mint sikereké. Nagyobb történelmi távlatban ez majd egyértelműbb lesz, hiszen pl. a XVI.-XVIII. század sem termelt ki komoly jelölteket a legnagyobb magyar történelmi alakok "versenyébe". Szerintem ez lesz majd a XX. századi alakjaink sorsa is.

Bethlen, Klebelsberg (nyilván a másik "oldalon" is lehetne hasonló alakokat találni, mondjuk Fehér Lajost vagy Fock Jenőt) érdemeit el kell ismerni, de ők mellékszereplők, a nagy fordulópontokon egyiknek sem volt szerepe.

jacint70 · http://jacint.blog.hu 2010.06.06. 20:13:33

Mostanában olvastam a "Trianonos" Rubiconban egy KK idézetet, kb. az volt a lényege, hogy a közoktatás egy hosszúlejáratú váltó, azokat a mulasztásoknak a hatása, amiket most követünk el, 15-20 év múlva fognak jelentkezni... Hihetetlen aktuális...

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.06.07. 07:58:55

Remek írás József, örömmel olvastam! Csöncsönnek igaza van, nekünk is tanulságos ez, hogy mi lett volna ha Horthy kicsit belátóbb és Károlyiék balul elsült kísérlete után kiépülhetett volna egy demokratikus rendszer itthon is. Talán más lett volna a szövetségesek hozzáállása is Magyarországhoz.
Persze azt se felejtsük el, hogy a finneknek nem kellett szembenézni egy olyan hatalmas és nemzedékeket megmérgező tragédiával, mint Trianon.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2010.06.07. 12:14:19

@promontor:

Értem, hogy mit mondasz, de szerintem a XVI. és XVIII. század között is éltek olyan politikusok, államférfiak, akiket példaképpé lehet(ne) emelni: Bethlen Gábor jut eszembe, aki erdélyi fejedelemként egyfajta "kis Svájcot", egy kulturális kincsesbányát fejlesztett ki a XVII. század első felének Erdélyében. Mi úgy tanultuk, hogy Erdély egész Európában az első hely volt, ahol bevezették a teljeskörű vallásszabadságot. Ilyen alakok talán fontosabbak is lennének egy nemzet önképe számára, mint a nagy szabadságharcosok.

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.06.07. 21:56:22

@Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa: Köszi. Az igaz, hogy minden történelmi hasonlat szükségszerűen sántít, de azért tanulságosak.

@Csöncsön: Igen, Bethlen vitathatatlanul nagy magyar történelmi alak, ennyit a sommás megjegyzésem igazságtartalmáról, bár azért nagyjából stimmel, amit írtam.

Egyébként a "példakép" nálam egy szint, a "legnagyobbak" meg egy másik. Példakép sok van az amlített századokból is, Dobó, a két Zrínyi, Bocskai, Pázmány, Rákóczi stb. A "Top 10"-be (bocs a profán szóhasználatért) viszont talán csak Bethlennek lenne esélye beférni.

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2010.06.08. 18:39:25

Közben utánanéztem, hogy pontosan hogy is volt. Szóval az 1568-as Tordai Országgyűlésen szavatolták a valláshirdetés teljes szabadságát Erdélyben. Európa messze leghaladóbb szellemű törvényéről volt szó (sok évvel a Szent Bertalan éj előtt ugye). Ebbe a szellemi közegbe született bele Bethlen Gábor, és alapított főiskolát, ahol Európa akkori legnagyobb szellemei közül is többen megfordultak, tanítottak. Mindezt egy olyan időszakban, amikor az egész földrészt békétlenség és háborúk dúlták.
süti beállítások módosítása