Legyek

A legyeket könnyebb agyoncsapni, mint Magyarországon. Hiába na, a jólét elkényelmesíti őket.

Bár az is lehet, hogy ott senki nem akarja őket agyoncsapni. A reggelinél csak mi hesegettük őket, a többi - német és osztrák- vendég nem zavartatta magát.

Persze elképzelhető, hogy ez nem nemzetiségi, hanem városi-falusi ellentét. Engem, mint tősgyökeres pestit rohadtul idegesítenek a kajámon időző legyek, de ha utánagondolok, a kaposvári rokonaim pl. sokkal toleránsabbak. Illetve lehet, hogy csak bölcsebbek: akárhogy hesegeted, akármennyit agyoncsapsz, csak jönnek, akkor meg minek hadakozni ellenük?

Én azért sokat lecsaptam.

Hegyek

A hegyek nagyok, meredekek, gyönyörűek. A tetejük havas. (Köszönjuk, Emese, izé, Promontor az értékes megfigyelést!)

Közben persze kicsit elszomorító érzés arra gondolni mondjuk 2000 méter magasan, hogy osztrák mértékkel sehol se vagy (körben háromezres csúcsok), magyar mértékkel meg a levegőben lógnál, két Mátra alád férne. Vagy arra, hogy míg mi büszkék vagyunk a Rám Szakadékra, csak Salzburg tartományban van vagy öt olyan hegyi patak által kivájt szurdok (ilyen, mnt ez), ami simán lepipálja a mi büszkeségünket.

Egyébként abban se vagyok biztos, hogy Ausztria kisebb mint Magyarország. Ha a hegyeket borító gyepszőnyeget kihúznánk vízszintesre, bőven lehet, hogy az osztrák 83 ezer négyzetkilométer nagyobb felületre nőne a magyar 93 ezernél. (Ilyen alapon persze még a végén Szlovákiáról is kiderülne, hogy nagyobb nálunk, jaj ne...)

Remélem az MKKP jó nagy hegyet épít Szegedre és akkor majd a Szegedi Havasokba fogunk járni kirándulni. Ha Slartibartfasttal terveztetik a hegyet, akkor szurdok is lesz benne csodaszép. Meg fjord. Azzal végképp lepipáljuk az osztrákokat.

Közlekedés

Az osztrákok nyugisan közlekednek. Ez általában jó, mert nem találkozol túl sok - Magyarországon igencsak gyakori - ámokfutóval, aki egy méterrel mögötted nyomul, hogy vedd észre magad és tűnj el az útjából végre.

Másfelől az a része a dolognak roppant idegesítő, hogy mindig a saját tempójukban haladnak, akkor is, amikor éppen a külső sávban 115-el haladó autót a belsőben 118-al előzik. Az istennek nem gyorsítanának fel mondjuk 130-ra, hogy gyorsabban végezzenek az előzéssel. Mennek a nekik kényelmes tempóban és mivel a mögöttük levők általában nem nyomulnak, meg vannak győződve arról, hogy ezt helyesen teszik.

Kekeckedés

Promontornál nincs nyaralási poszt kekeckedés nélkül.

Az osztrákok esetében ráadásul magasan van a léc, elvégre ők már nem Balkán (szerintük), hát az ebből adódó magas elvárásoknak nem tudnak mindig megfelelni.

Pl. az a Shell kút sem felelt meg, ahol öt perc sorállás után tudtam meg, hogy nem tudok kártyával fizetni, mert derogált a benzinkút elejére kitenni egy táblát. Különösen nem a vállvonogatós szőkenő a pénztárnál, aki nem látta be, hogy mi ezzel a probléma.

De a InterSpar étterméből a páromat fél hatkor elhajtó undok eladó sem, aki szerint a hat órás zárásba nem fér bele az, hogy mi fél hatkor oda beüljünk.

A gollingi Bürgermeisterhez is lenne egy-két kedves szavam, aki véletlenül se a pénztárhoz tetette ki a táblát arról az apróságról, hogy a gollingi vízesést körbejáró ösvény leglátványosabb szakasza le van zárva.

Folyt. köv.

Lesz még beszámoló barlangról, alagútakról, völgyzárógátról, osztrák sörökről. Majd legközelebb.