Elnézést, ha valaki már unja a tagdíjkiegészítéses sirámaimat, de van az úgy néha, hogy fölhúzom magam valamin és olyankor sokáig morgok. Ráadásul smucig alak is vagyok; az a minimum, hogy jól megsiratom az elcsaklizott pénzt és elmondom a véleményem.
Sajtószemle
Pénteken (január 7.) a Magyar Nemzet foglalkozott a témával: a nyomtatott számban volt egy cikk (az MNO-n nem találtam), amelyben az ONYF nyilatkozott a tagdíjkiegészítések hozamáról. A cikket aztán idézte az origo is. Egyértelművé tette, hogy a hozam feletti rendelkezést nem kapják meg a tagok és kijelentette azt is, hogy ez így van jól. Íme a releváns idézet:
A Mészáros József által vezetett ONYF... úgy tájékoztatta a lapot, hogy ... a kiegészítő tagdíjon jóváírt hozamot nem fizetik ki a visszalépőknek. Vagyis, aki a kötelező befizetései mellett kiegészítő befizetéseket tett... a befizetések összegét felveheti, ugyanakkor az akár 12 év alatt az ezekből származó hozamot nem.
A Méltóságos Főigazgatóság meg is indokolja a szabályozást:
A főigazgatóság indoklása szerint "a magánnyugdíjpénztárak nyilvántartási rendszere nem teszi lehetővé a kiegészítő tagdíj befizetése alapján jóváírt összegre jutó hozam elkülönítését, mivel az ehhez szükséges kettős egyéni számlavezetés" indokolatlanul nagy adminisztrációs terhet jelentett volna.
Összefoglalom: hülyének vagyunk nézve.
Először is, az egész érv olyan, mintha egy bank azt mondaná, nem képes kiszámolni, mennyi kamat járna nekem, mert az neki túl bonyolult, nagy az adminisztrációs teher. Hát basszus, az a dolga, hogy kiszámolja, akár bonyolult, akár nem.
Másodszor is, szó sincs bonyolultságról. Az pl. egy orbitális baromság, hogy a tagdíjkiegészítés hozama miatt kettős számlavezetésre lett volna szükség. Csupán a befizetés jogcímét kellett nyilvántartani, ezt azonban meg is tették: minden éves egyenlegértesítőmön minden befizetés jogcímmel együtt szerepelt. A tagdíjkiegészítésre eső hozamot egyébként is csak akkor lenne szükséges külön számolni, amikor a tag visszalép az állami rendszerbe, azaz egyetlenegyszer. (Most, ugyebár.) Ez a számítás közgazdasági szakképzettség birtokában rutinfeladat, egy okosabb középiskolás is meg tudná oldani. Természetesen az összes érintett tagra kiszámolni önmagában nem kis munka, de kizárt, hogy ahhoz a hatalmas adminisztratív feladathoz képest, amit a szinte teljes tagság visszalépése jelent, ez olyan különösen nagy extra teher lenne.
De nézzük tovább:
Az ONYF szerint egyfajta kompenzáció, hogy az, aki az önkéntes pénztárba való befizetést választja a visszalépéskor felvehető összeg elhelyezésére, az államtól 20 százalékos (de legfeljebb 300 ezer forintos) hozzájárulást kap.
Erről a 20 %-os adókedvezményről pedig már múltkor megírtam, hogy az érintett tagok többségének a veszteségét nem fedezi. (Én pl. 2000 és 2006 között teljesítettem kiegészítő befizetéseket, ezek mai értéke az inflációt figyelembe véve kb. 46%-al lenne magasabb, ennek ugye a 20% a fele sincs.)
Mennyi pénzről van szó amúgy?
A teljes pénztári vagyonhoz képest nem sokról. Elég nehéz információt találni a tagdíjkiegészítések pontos részarányáról, de a PSZÁF adataiból legalább nagyságrendi becslésekre futja. A PSZÁF éves jelentései ugyanis 2000 és 2003 között közlik az adott évi tagdíjbevételekben a kiegészítés arányát. Íme, az adatok:
2000 | 2001 | 2002 | 2003 |
4% | 3% | 3% | 1% |
Namármost a 2003-as visszaesés oka nyilvánvalóan a kötelező járulék felemelése (6-ról 8 százalékra) volt, ez ugyanis automatikusan csökkentette a maximálisan vállalható kiegészítést (4-ről 2 százalékra). Ennek alapján valószínűsíthető, hogy 2000 előtt általában is kb. 3%, 2003 után viszont 1% körül lehetett a tagdíjkiegészítések aránya.
Összességében a mostani pénztári vagyonnak 1-2 % lehet a tagdíjkiegészítés hozammal együtt. Azaz kb. 30-60 milliárd forint. Ennek becsléseim szerint nagyjából a 65-75 %-a lehet az eredeti befizetés, ezt ugye visszakapják a tagok, tehát "csak" a maradék a "lenyúlt" pénz, azaz mondjuk szépen kerekítve 10-20 milliárd forintról lehet szó.
Ha az érintett tagok arányát nézzük, akkor szerintem számolhatunk ugyanúgy 1-2 %-os aránnyal, azaz kb 30-60 ezer embert érhet itt kár.
Szóval piszlicsáré ügyről van szó, nem is értem, mit ugrálok itt.
Szemléltető ábra
Az elmúlt napokban azt tapasztaltam, a többség eleinte nem igazán érti, miről van szó, sokan rinyálásnak tartják ezt is. Bizonyos fokig érthető, kevesen érintette, és talán még az érintettek se mind tudják, mi vár rájuk ezügyben. Bekavar a kötelező vs. önkéntes szókapcsolat, a reálhozam és a teljes hozam közti különbség és hasonló ínyencségek. Ugyan elég részletesen elmagyarázom a problémát az előző posztomban, de lehet, hogy elsőre az a szöveg túl részletes. Egy jól eltalált ábra mindig kifejezőbb:
(A fenti ábra teljesen szabadon felhasználható, még a szokásos Creative Commmons feltételekhez sem ragaszkodom)
És akkor jöjjön hozzá a jelmagyarázat:
1A: a kötelezően levont befizetésekből származó tagdíjbevétel. Éz az a pénz, ami "hiányzott" az állami rendszerből és ami miatt az állam hiteleket volt kénytelen felvenni, hogy pótolja.
1B+1C: a kötelező befizetések hozama. A hozam nagyobbik része (1B) fedezi a pénz inflációs értékvesztését, a kisebbik (1C) a reálhozam.
2A: Önkéntesen vállalt befizetés. Ezt vállalhatta a tag a saját pénzéből vagy vállalhatta a munkáltató (hasonlóan más béren kívüli juttatáshoz, pl. kajajegy). Bár a tagi és a munkáltatói kiegészítés adózási szempontból nem teljesen ugyanaz, az mindenképp azonos bennük, hogy ez a pénz, soha (mondom soha) nem került volna be az állami rendszerbe és értelemszerűen nem "felelős" semmiféle államadósággenerálásért. Tehát ez a pénz a Zemberek saját hosszútávú megtakarítása, pont olyan, mint a bankbetétje, a pérnahuzatba rejtett pénzecskéje vagy leginkább, mint az önkéntes nyugdíjpénztárba befizetett tagdíj.
2B+2C: az önkéntes befizetések hozama. A hozam nagyobbik része (2B) fedezi a pénz inflációs értékvesztését, a kisebbik (2C) a reálhozam.
Namármost, aki visszakerül az állami rendszerbe, az megkapja a zölddel jelölt részeket (2A+1C+1A, utóbbi kettőt ezért színeztem halványabbra, mert az nem biztos, hogy minden pénztártagnak lesz reálhozama), a többi megy a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapba.
A mondandóm lényege pedig az, hogy Kedves Állam Bácsi, hogy a tagdíjkiegészítés hozamát (2B) tessék visszaadni a tagoknak, mert az az övék!
A részletekért meg tényleg tessék elolvasni az előző posztot.