Rövid tél, rövid búcsúztató.

Régen minden sokkal jobb, igazibb, nagyobb, hosszabb volt, ugyebár. A tél is: novemberben leesett három méter hó, február végén elolvadt, húmicsodahócsatákat vívtunk, meg szánkóztunk, koriztunk, sejdejóvolt!

Szóval nem szeretem ezeket a "régen minden jobb volt" kezdetű tirádákat, mert Budapesten pl. mindig változatos volt a téli időjárás. Azaz hol volt hó, hol nem, hol gyorsan elolvadt, hol kicsit tovább tartott, egyik héten fagyott és a sokéves átlag alatt volt a hőmérséklet, másik héten olvadt és a szokatlan melegről cikkeztek a lapok.

Ugyanakkor azért az tagadhatatlan, hogy szigorúan szubjektív értékelésem szerint az utóbbi években enyhe teleink voltak kevés hóval: az idei sem volt kivétel, az igazi tél lényegében február első két hetére korlátozódott. Ezt a rövid két hetes telecskét búcsúztatom most néhány fotóval és néhány megjegyzéssel.

1) Amikor leesik a hó, azt mindig nagyon szeretem, még a közlekedés átmeneti nehézségeit is könnyen veszem, annyira szép a város a hóesésben. Különösen azt szeretem, amikor mindent, még a fák ágait is vastagon beborítja a friss hó:

2) Aztán lassan eláll a hóesés. A behavazott város még mindg szép, de a civilizáció piszka lassan kezdi "bedarálni" a szépséget. Az utcák és járdák latyakosak lesznek, a fákról leolvad vagy lesodródik a hó, a szépség visszaszorul a parkok érintetlen területeire.

3) Ha sokáig nincs se hóutánpótlás, se gyors olvadás, egy-két hét után még csúnyább lesz a város, mint hó nélkül. Mocskos hókupacok keletkeznek, ráadásul a hó (egyre kevésbé) fehér háttere is a szokásosnál sokkal jobban kiemeli az öntudatos budapesti polgár szemetelési szokásait. Ilyenkor én már az olvadást várom.

Ami hamar meg is jött, tegnap pedig már a tavasz szagát éreztem a levegőben.

A többi téli képért (némelyik nem idei...) klikkide!!