Na nézzük az idei termést, szokás szerint elég féloldalas, áprilisig sűrűn jöttek a meccsek, aztán a nagy semmi egész decemberig.
Ferencváros - Krim Ljubljana 30-26 (női kézilabda BL, február 17.)
(Video: az utolsó tíz perc)
Csalóka.meccs volt ez.
A Fraditól igazából azt se várta el senki, hogy bejusson a BL-ben a legjobb nyolc közé. Azt végképp nem, hogy a középdöntő csoportkör első meccsén idegenben verje az egyik favorit Valcea-t. Ekkor persze mindenki rögtön az elődöntőről kezdett álmodozni (mármint a szurkolók, a szakvezetés ezt sose "igérte", sőt). Aztán jött a második forduló, ahol a Zvezda Zvenyigorodot is megvertük, ezúttal, itthon: az álmodozás fólytatódhatott. Illetve nem egészen, mert az azon a meccsen kidőlt a spanyól légiós átlövő, Pena. Utólag visszatekintve ezzel a sérüléssel dőlt el, hogy a Fradinak nem lesz esélye a négy közé jutni, azonban itt volt még ez a becsapós meccs a 3. fordulóban, ahol a tartalékos Fradi mégiscsak megverte az esélyesebb Ljubljanát.
Ez volt az a meccs, ahol nagyjából megbocsátottam Tomorinak (ezt), ahol Kovacsicz és Szamoránsky olyanokat mutatott, amiket aztán decemberben hiába vártunk tőlük, pedig ha a felét mutatják, akkor ma nem Brazília lenne a világbajnok.
De ez volt az a meccs is, ami a Fradi hattyúdala volt a BL-ben, nemcsak tavaszra nézvést (amikor utána három meccset elvesztettek), hanem sajna az őszi idény tekintetében is, amikor viszont elvárás volt a 8 közé jutás és ezt elég ramaty játékkal elbukták, pedig elvileg Zácsikkal, Penával és Steinbachhal erősödtek...
Magyarország - Románia 2-2 (foci, vb selejtező, március 22.)
(Ha nem látszik, klikkide)
Tipikusan "félig tele, félig üres a pohár" meccs volt. Ha azt nézzük, hogy a románok az elmúlt két évtizedben ötször simán elvertek minket, ehhez képest most játszottunk velük egy olyan meccset, ahol kb. nyolcvan percen keresztül lefociztuk őket a pályáról és a végén ők örülhettek a döntetlennek, akkor félig tele. Az persze már tavasszal is kurvára idegesítő volt, hogy ha 80 percig lefociztuk őket, akkor mi a fene történt az utolsó tíz percben és főleg hogy a francba lehetett azt az ákozott gólt összebénázni a legvégén, amiről persze már akkor is sejthető volt, hogy könnyen okozhatja a kiesésünket. Szóval félig üres.
Persze azóta szétesett Egervári csapata és megalázó vereségekkel emlékeztetett minket arra, hogy a magyarfoci mennyit is ér, szóval most sokan teljesen üres pohárról füstölögnek, de szerintem csak részben van igazuk. Az amszterdami zakón nem tudom, miért kelll "tragédiázni", szerintem az business as usual: ha emlékeim nem csalnak, az elmúlt 5 meccsünk a hollandok ellen mind hasonló nagy verés volt, négynél kevesebbet sose kaptunk, de volt ott 5, 6 és 7 kapott gól is, szóval az, hogy most éppen nyolcat rúgtak, az nem kellett volna, hogy meglepjen senkit, pláne nem azok után, hogy Egervári már a meccs előtt elvesztettette realitásérzékét és megpróbálta győzelemre tüzelni a csapatát, ami kb. olyan volt, mint amikor a II. világháború elején a lengyel lovasság nekirohant a német tankoknak. A bukaresti vereség, illetve leginkább annak módja egyébként ugyanez volt kicsiben, feltüzelt csapat, feltüzelt közvélemény, nagy várakozások, pedig talán szerényebben kellett volna rákészülni arra a meccsre is.
Valahogy ha elér a csapat egy-két jó eredményt, akkor azt mindenki kezdi alapnak venni és ezután "elvárni" ugyanezt, vagy még többet legközelebb. Holott inkább az a valóság, hogy a bukaresti és amszterdami vereség az "alap" és ezt tudja egy jól összerakott csapat szerencsésebb estéin felülmúlni, mint ahogy ez történt márciusban. Csak hát őszre már nem volt jól összerakva a csapat: a mindig is leggyengébb védelem teljesen szétesett és ezen Egervári valószínúleg akkor se tudott volna segíteni, ha egyébként nem veszti el a fonalat.
Viszont azt semmiképp se mondanám, hogy az őszi égéseink teljesen lenullázták volna ennek a meccsnek az értékét, vagy akár a nem sokkal utána elért isztambuli döntetlenét. Ezek a tavaszi meccsek ugyanis azt bizonyították, hogy lehetne egy elfogadható csapatot összerakni a magyar válogatottból, olyat, amelyiknek a meccseire le lehet ülni a tévé elé és ha nem is ad egy el clasico színvonalat, de megüti a szurkolhatósági szintet.
Magyarország - Kazahsztán 2-1 (jégkorong, divízió I. vb, április 17.)
(Ha nem látszik, klikkide)
Ezen ott voltam, tessék elolvasni a beszámolómat!
Magyarország - Olaszország 1-2 (jégkorong, divízió I. vb, április 19.)
(Video: a gólok)
Ezt a meccset viszont a tévé előtt ültem végig, Valahogy előre sejtettem, hogy a "vb-kvótámat" inkább a kazahok ellen kell felhasználnom. Az utódállamok csapatai ellen nekünk viszonylag jól megy, valószínűleg lebecsülnek minket, annyira nem vagyunk rajta a hokitérképen, míg az olaszokban valahol benne van a lustasággal kevert győznitudás, amivel a végén mindig begyötrik nekünk azt a szívszaggató döntő gólt.
Persze a kazahverés után ott motoszkált a remény, hogy na talán most. Az eszem tudta, hogy nem, a szívem hitte, hogy igen, kb így ültem le a tévé elé. A csapat pedig a vereség ellenére maximálisan megérdemelte a szurkolást. Két majdnem egyenrangú csapat küzdelmét láttuk ahol a magyar csapatnak sokkal kisebb szerencsére lett volna szüksége a győzelemhez, mint amennyi szerencséje volt egyébként a kazahok ellen, azonban erre a meccsre a szerencseadagunk elfogyott. Maradt a tudás és a lelkesedés. Ez is sokáig elég volt, a meccs kb. 50 percig döntetlenre állt és ez a játék képe alapján igazságos is volt.Remek meccs volt, hullámzó játék, nagy hajtás, helyzetek mindkét oldalon. Aztán a hajrában az olaszok még rá tudtak tenni egy icipicit, lőttek egy emberelőnyös gólt és ezután mi már nem tudtunk újítani: az utolsó pár percet rutinosan kibekkelték a taljánok.
Ők ezzel továbbjutottak, nekünk maradt a másodosztály.
Alba Volán - Red Bull Salzburg 6-3 (Ebel, december 13.)
(Ha nem látszik, klikkide)
Ezen ott voltam, tessék elolvasni a beszámolómat!
Brazília - Magyarország 33-31 (női kézilabda vb, december 18.)
(Ha nem látszik, klikkide)
Kézilabdában nem túl gyakori a döntetlen, így a nagy tornák kieséses szakaszainak ritka csemegéi a hosszabbításos meccsek. Érdekes módon viszont ezekből a csemegékből mi magyarok viszonylag gyakran részesülünk. A legemlékezetesebb persze a zágrábi katasztrófa volt,, amit jobb lenne elfelejteni, de emellett volt jó pár sikeres hosszabbításunk is, férfivonalon pl. a nagy klasszikus a londoni negyeddöntő Izland ellen, a nőknél nyertünk Eb-döntőt és Eb bronzot is hosszabbításban.
Ezúttal egy vesztes meccset hozott nekünk a sors.
Nehéz besorolni ezt a meccset. Egyfelől nagy klasszikus, kétszeri hosszabbításos thriller, tragikus utolsó percekkel: a lényegében döntő 32. gólt úgy kapjuk, hogy kapufáról Herr hátára pattan a labda és onnan csorog be, jaj ne. Innen már csak egy elszúrt magyar támadás és egy kétségbeesett kitámadás miatt bekapott gól van hátra, hát így.
Másfelől ez a kihagyott lehetőségek bosszantó mérkőzése volt. Egy siralmas első félidő után valahogy feltápászkodott a csapat és a második félidőben átvette a vezetést, többször vezetett két góllal úgy, hogy támadhatott a harmadikért. Ilyenkor aztán az újabb gól helyett egy eladott labda jött és a brazilok felzárkóztak. A rendes játékidő végén döntetlennél mienk volt az utolsó támadás, teljesen elbénáztuk, még kapura se lőttünk belőle. Az első hosszabbításban mi szereztünk vezetést, sőt egy eladott labdából "meccslabdával" mehetett egyedül a kapura Kovacsicz, kétgólos előnyünk lett volna, de ellépte, fél percre rá jött egy magyar kétperc, onnantól viszont mi futhattunk az eredmény után.
Szóval többször a kezünkben volt a meccs és buta hibákat elkövetve szalasztottuk el a lehetőségeinket.
Pedig utólag a brazilok menetelése felértékelte a csapat teljesítményét, a dánokat simán, a szerbeket szoros meccsen, de nálunk könnyebben verték, szóval adódna a szurkolói "vaslogika", ha akkor nyerünk, most "nyilván" mi lennénk az aranyérmesek. Ez persze baromság, nemcsak a női csapatok híres szeszélyessége folytán, hanem azért is, mert az idei csapatunk meglehetősen lyukas volt (kezdve az edzővel), szóval semmi garancia nincs arra, hogy mi is ugyanolyan lendülettel vettük volna az akadályokat, mint a brazilok tették.
Ezzel együtt, kár ezért a vb-ért. Kihagyott lehetőségnek tűnik így utólag is, hiszen a nagy mumusainkat szépen eltakarították előlünk, nem tudom, mikor lesz megint ilyen szerencsés águnk.
Végezetül:
Boldog, szurkolásban gazdag új évet kívánok!
