Feljutunk?

A nap kérdése. Az én válaszom az, hogy 1) nagyon remélem 2) és valószínűleg igen.

Nézzük, mit mond Promontor Mérnöki Feljutásbecslő Algoritmusa?

Pontokba szedve, ahogy egy kockafejűhöz illik:

1) Papírforma alapján mi vagyunk az esélyesek

• Világranglista. 19. helyezettként játszunk a 24. ellen
• Játékosállomány. Mi 11 Ebel, 1 cseh, 1 svéd, 1 német élvonalbeli játékossal, 1-1 német és finn másodosztályú játékossal és végül 6 Mol Ligás játékossal állunk fel. A lengyelek 1-1 cseh és egy brit (utóbbi kb. Mol Liga szint) élvonalbeli légióst tudnak felmutatni, a többi 20 a lengyel bajnokságból jön. A légiósállományunk egyértelműen impozánsabb, a Mol Liga pedig kb. megfelel a lengyel bajnokság szintjének. Azaz a játékosállományunk egyértelműen jobbnak tűnik, még akkor is, ha a légiósaink általában nem domináns játékosai az adott ligáknak, Vas János csapata speciel ki is esett a cseh első osztályból, Hári János Modója is csak osztályzós sikerrel maradt bent a svéd elsőosztályban és maga Hári jövőre másodosztályú csapatba igazol. Igazán "minőségi" légiósnak a leginkább a két honosított, Sarauer és Banham számít, előbbi pl. Ebel alapszakasz pontkirály volt, ami azért szép teljesítmény. Minőségi státuszukat a vb-n is bizonyították eddig.
• A vb eddigi eredményei is a mi fölényünket mutatják. Legalábbis az objektív mérce, a megszerzett pontok száma. A szubjektív mércéhez (mutatott játék színvonala, ki ellen mennyire szoros meccset játszottunk, stb.) nem nagyon tudok hozzászólni, mert a lengyeleket eddig nem láttam. Mindenesetre az eddigi teljesítmény jutalma az is, hogy nekünk a rendes játékidős döntetlen is elegendő az üdvösséghez.

2) Mi szólhat akkor a lengyelek mellett?

• Hazai pálya. 15 ezer néző, ebből 4 ezer magyar, a többi lengyel, ez majdnem háromszoros fölény. A magyar szurkolók várhatólag hősiesen végigüvöltik-éneklik-dobolják majd a meccset, de ez akkor is a lengyeleknek lesz hazai pálya. Amit el kell viselni.
• Sportdiplomácia. Kényes téma, mert nem szeretem az örök magyar "elcsalták, ellopták, mindenki ellenünk volt" jellegű nyavajgásokat. Ezek legtöbbször elfogult és egyébként is bizonyíthatatlan állítások. Meg ahogy azt mondani szokták, a bíró a pálya/meccs része, az ő döntéseivel együtt kell(ene) győzni a pályán. Nem lehetetlen az, ha arra koncentrál az ember, ami a dolga, a játékra. Ugyanakkor az tagadhatatlan tény, hogy egy-egy csapat "sportdiplomáciai súlya" néha tükröződik egy-egy játékvezetői döntésben. (Erre egyébként szerencsére a hokiban én kevesebb példát látok, mint a másik kedvenc csapatsportomban a kézilabdában, ahol bizony az EHF - az európai kézilabdaszövetség - németorientáltsága gyakori beszédtéma kézis fórumokon, de persze más viszonylatokban se mindig semlegesek sokak szerint.) Nem is arról van tehát szó, hogy tudatosan csalnának, inkább olyasmiről, hogy a sporik tudatalattijába azért beépülhet egy "rangsor" és ez kifejeződhet egy-egy nehezebben megítélhető "befújjam, ne fújjam?" jellegű esetnél. De vajon valóban a lengyeleknek kedvez a sportdiplomácia? A fene tudja, szerintem van egy enyhe fölényük ezügyben. Ma ugyan nem muzsikál fényesen a lengyel hoki, de múltja sokkal impozánsabb, mint a magyaré és mint potenciális hokipiac is sokkal jelentősebb. A magyarok ezzel szemben egy kósza A csoportos kirándulást tudnak felmutatni, ahol elég simán kizúgtunk, és ami még rosszabb, szurkolóink hátrahagytak egy nem túl kellemes emléket.

Latolgatok:

Nyilván a két csapat pillanatnyi mentális és fizikai állapota lesz a döntő.

A fizikaitól nem tartok különösebben, kemény legények a mieink, kemény bajnokságokat nyomtak végig, a részben kanadai stáb meg remélhetőleg tudja, mit csinál és megfelelő edzésmunkával és regenerációval készíti fel a csapatot az utolsó napra.

A mentális állapot lesz a döntő, hiszen a a mentális tartás képes kompenzálni a lengyelek mellett szóló fenti tényezőket. Nem tudom, ebben mennyire jó a szurkolói körökben vegyes megítélésú Rich Chernomaz, de ez egy rapszódikus nemzeti karakterrel megáldott magyar válogatottnál alapvető szempont kell legyen. Biztos vagyok benne, hogy a 2008-as feljutásban benne volt Pat Cortina remek "pszichológusi" vénája és fontos lenne, hogy RC is hasonló érzékkel készítse fel a fiúkat a döntő meccs lelki terhének elviselésére.

Én optimista vagyok: ha voltak is Chernomaz alatt gyengébb meccsei a a csapatnak, azok általában nem mentális deficiteken mentek el. Szemben egynémely elődjével, igazából még a "nem fontos" meccsekre is helyrepofozta a csapatot, ld. pl. a két előző vb utolsó meccseit. Na meg persze Japán és Ukrajna ellen is megmutatta a csapat, hogy van tartása. Reméljük lesz ma este is.

Összességében szerintem mi vagyunk az esélyesebbek, de nincs nagy különbség, szoros meccs lesz. Semmiképp sem szabad lebecsülni a lengyeleket! Ne járjunk úgy, mint tavaly Japán vagy idén a britek, ne botoljunk meg egy gyengébbnek gondolt ellenféllel szemben!

Verdikt:

Összegezve a fentieket, én 70% százalék esélyt adok a magyar feljutásnak.

Remélem a fiúk beigazolják racionális optimizmusomat. Én mindenesetre irracionális izgalommal, remegő gyomorral fogok szurkolni nekik.

Hajrá, Magyarok!

Utóirat: Tessék Jácint posztját is elolvasni!