HTML

 

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Promontor nagy sörtesztje: a barna "ivósörök"

2016.03.29. 07:42 promontor

Sörforradalom van honunkban, mint tudjuk.

Koncepció

Ez a poszt a forradalom alsó szegmensét vizsgálja. Volt már egy ilyen posztom, az az egyes főzdék könnyű világos alapsöreit tesztelte. Ez a teszt egy dolgon változtat, a vizsgálandó sörök szinén. A világos helyett a barna söröket veszi górcső alá.

Előrebocsátom, hogy a teszt kevésbé lesz kézművesorientált, mint a korábbi. Inkább azt mondanám, hogy nagyjából egyenlő arányban lefedi a szupermarket  vs. magyarkézműves vs. csehsörbolt beszerzési háromszöget. Ennek a hármas kiegyensúlyozottságnak két oka is van. Egyrészt a kézműves szektor nem töri magát különösebben barnasörügyben. Legalábbis a könnyű barna lagersörök szegmensében nem. A szokásos boltjaimban összesen 3 fajta, a kategóriának nagyjából megfelelő sört tudtam összeszedni, abból is kettő PET palackos volt, amiket némi hezitálás után végül belevettem a tesztbe. Másrészt viszont Csehországban ez egy elterjedt fajta, sőt igazából azért is választottam ki tesztelésre ezt a típust, mert azok a bizonyos könnyű cseh barnák az első prágai látogatásaim során a kedvenceimmé váltak és nagyjából azóta is azok. Szóval arra gondoltam, hogy ha már így van, akkor legyen pár itthon is beszerezhető cseh darab is versenyben.

Kritériumok

A "bevizsgált" választék persze némileg esetleges, az általam látogatott boltok alkalmankénti kínálatától erősen függött A kiválasztási szempontok mindazonáltal az alábbiak voltak:

  • "Könnyű barna" sör. Írhattam volna  "könnyű barna lágert" is speciel. Eredetileg a cseh 10-es, max. 11-es Balling fokos sörök erősségét szerettem volna belőni, de ez pont a magyar oldalon nem nagyon jött össze. Így aztán  a könnyűség relatív fogalom lett , lesznek 5% alkoholtartalom feletti sörök, de az igazán testes darabok, azaz a baksörök kimaradnak.
  • Max. 400 forint/fél liter beszerzési ár. Ez "alapsörárnak" ugyan elég húzós, gondolkoztam 300-on vagy 350-en is, de végül úgy gondoltam, ha múltkor 400 volt a határ, legyen most is annyi. (Ebbe egyébként ezúttal könnyen belefértem, a legdrágább sör 339 Ft volt.) Persze ez a felső határ csak akkor tekinthető legalább viszonylag olcsónak, ha ezért jár fél liter sör.
  • Csomagolás, az mindegy. Igazából szerettem volna üvegpalackra korlátozni a versenyt, de akkor a kézműves szekció egyetlen darabra csökkent volna, így aztán engedtem a szigorú követelményből, jöhettek PET palackos darabok is.  Mindenesetre igyekeztem a műanyagba csomagolt darabokat hamar elfogyasztani, remélvén, hogy a PET palackoknál előforduló gyakoribb sörhibákat megúszom, ez nagyjából be is jött. Ha már mindegy, akkor becsúszott egy dobozos sör is, barna Kozelt ugyanis Magyarországra csak dobozos formátumban hoznak be a nagy kereskedőláncok.

Az alábbi tudnivalókat már a múltkori posztban is leírtam, de aki nem olvasta volna, annak megismétlem. Aki olvasta, ugorhat a keretes anyag végére.

Pontozás

A sörök pontozására a nagy sörportálok (RateBeer, BeerAdvocate) rendszerét alkalmazom, eszerint a söröket öt kategória szerint pontozom, rááadásul kategóriánként eltérő skálán: illat (0-10), megjelenés (0-5), íz (0-10), kortyérzet (0-5), összbenyomás (0-20). A kategóriák jelentéséről kicsit bővebben itt  (meg itt, itt és itt) található bővebb infó. Az összpontszám az öt kategóriapont összege (elvileg maximum 50 pont), tízzel elosztva: így egy iskolai osztályzatra hajazó végeredményt kapunk.

Az így kapott pontszám persze egyszerre jellemzi a sört és azt, aki a sört értékeli. Ahhoz, hogy ebből a kettős jellemzésből a sörre nézvést is megtudjunk valamit, ahhoz valamennyire ismerni kell a pontozó pontozási szokásait: mit jelent egy 4.1-es vagy egy 2.7-es pontszám? Nos, nálam valami ilyesmit:

  • 4 feletti pontszámot csak egészen kiváló söröknek adok, olyanoknak, amiket - ha módom van rá - bármikor szívesen újrakóstolok. Ezek meghatározó sörélmények, illetve kedvencek.
  • 3-4 közötti pontszám általában kellemes, korrekt söröknek jutnak, amik ugyan nem annyira emlékezetesek, de azért fogyaszthatóak és bármikor szívesen újrafogyasztom őket, ha szembejönnek.
  • 2-3 pont között már problémásabbak a sörök, ezek azok, amelyeket maximum egy újabb - ellenőrző - kóstolás kedvéért szerzek be megint, de egyébiránt inkább kerülöm őket. Na jó. ha éppen nincs más, akkor azért megihatóak éppen, ezekben a sörökben is van értékelhető élmény, de az összkép már inkább negatív.
  • 2 alatt silány, rossz, vagy legjobb esetben is "olyan semmilyen" sörök vannak. Ez a feketelista, ezeket tessék kerülni.

A RateBeer-en is szoktam pontozgatni néha az eddig leadott 100 értékelésből 12 volt 4-es felett, 5 pedig 2-es alatt, 26 pedig 2-3 között. A maradék, tehát lényegében az értékelt sörök kicsit több, mint fele pedig 3 és 4 közötti nedű. Szóval viszonylag pozitívan állok a sörökhöz, de ebben talán az is benne van, hogy ha ízlik egy sör, azt szívesebben pontozom, mint ha nem ízlik.

Disclaimer 1: Csapolt vs. palackozott

Ez a teszt palackozott sörökről szól. Örök vita, hogy van-e objektív különbség csapolt és palackozott sör között. Elismerve, hogy csapolt sör is lehet rossz és jó, meg palackozott is lehet rossz és jó, én magam arra hajlok, hogy a csapolt sörökben több a potenciál. Ergó, ha valaki azzal védené meg kedvenc kézműves sörét, hogy a kedvenc kocsmájában az mennyire jó, amikor a Gizike csapolja. akkor nyitott kapukat dönget. Készséggel elismerem, hogy igaza van és még az alábbi teszteken kifejezetten leszerepelő sörök is nyújthatnak kellemes élményt megfelelő csapolás esetén. Annál is inkább, mivel van a tesztben olyan sör, amiről nekem is ez a tapasztalatom.

Disclaimer 2: Összehasonlíthatóság

 A poszt megírása elég sokáig tartott, alkalmanként egy sör került sorra. Van olyan sör, amit kétszer is kóstoltam, van, amit csak egyszer. Összességében a tesztek elég nagy időkülönbséggel zajlottak. A pontozás elvileg biztosítja az eredmények összehasonlíthatóságát, de gyanítom, a valóságban ez nem feltétlenül van így. Ha egyidőben kóstolnám a söröket, elképzelhető, hogy némileg más sorrend születne. Ugyanakkor nagy eltérés a pontszámokban szerintem nem lenne.

Tesztek

Na, akkor csapjunk a lovak közé:

Kapucinus Barna (Kapucinus), 339 Ft (az árak általában üvegbetét nélkül értendőek)

Pár éve kóstoltam valamelyik nyári sörfesztiválon, talán a Corvin sétányon, akkor valami nem tetszett benne, így elkönyveltem az "ilyet nem veszünk" kategória tagjaként. Ez viszont régen volt, ideje volt egy újabb esélyt adni a magyarhertelendi barnasörnek.

Szép  világosbarna hab, sűrű sötétbarna szín. Kellemes édeskés illat. A sör egy kellemes ivósör, jól csúszik, van egy alapvetően édeskés-semleges alapíze, amiben kicsit pörkölt, kicsit csokis, kicsit meggyes, kicsit likőrös ízek bújnak meg, mondjuk a pörkölt malátás-csokis vonal az észrevehetőbb. Az utóízben is ezek jelennek meg némi keserű aláfestéssel. Mondjuk van benne valami gyanús gyógyszeresség, de nem vészes. Nem egy világmegváltó darab, de meglepően kellemes, egyszerre egy jól csúszó, semleges ivósör és mellette még némi komplexitást is ad.

Pontozás: (7/4/7/4/12) 3,3

Franzberger Barna (Franzberger), 220 Ft

(Ez a sör egy picit kilóg a sorból, PET palackos, ráadásul mindjárt literes.

Szép, sötétbarna-feketés szín, drapp, vastag, selymes hab. Illatra-ízre kakaós, kicsit pörkölt, keserű. Az illatban van valami furcsa kellemetlen mellékaroma is, nem tudom beazonosítani. A sör maga alapvetően kakaós, pörkölt, enyhe (nagyon enyhe) kesernyés utóízzel. Kicsit egyoldalú, talán ezért érzem azt, hogy az egyébként mérsékelt, egyáltalán nem túlzásba vitt pörkölt-kakaós alapíz valahol mégiscsak túl sok és nem eléggé harmonikus a végeredmény. Ugyanakkor egy kellemes, iható, ízhibáktól mentes darab, abszolút fogyasztható kategória.

Pontozás: (6/4/6/3/10) 2,9

Rotburger Barna (Rotburger), 250 Ft (??)

(Ez a sör is literes PET palackos. Az árára nem emlékszem, a haverokkal ugrottunk be Dobogókőre menet. Ettünk finom zsirosdeszkát, ittunk finom csapoltat és vettünk pár liter sört, legyen mit innunk esténként a turistaházban. Köztük volt egy üveg barna, amit viszont csak otthon kóstoltam meg.)

Erősen gondolkodtam, bevegyem-e ezt a palackot a posztba. Sörként ugyanis nehezen értékelhető. Mind az illata, mind az íze határozottan savanyú . Nagyon zavaróan savanyú. Ha megerőltetem magam, rémlik mögötte egy talán rendes sör (pörkölt maláta, némi komló) is, de sajna ez megsavanyodott. Végülis érthető, ha azt nézem, hogy két nappal a szavatosság lejárta után bontottam fel. Viszont a vásárlás napja mindössze négy nappal előzte meg a kóstolás napját, és a savanyodás mértéke igencsak markáns volt, azaz hajlamos vagyok vélelmezni, hogy rossz volt az már akkor is, amikor megvettük. Összességében a Promontor-féle Homár szabályzat szerint nem igazán volt vevőbarát megoldás Rotburgerék részéről rámsózni ezt a palackot. Az a minimum lett volna, hogy figyelmeztetnek, hogy hahó, ez két nap múlva lejár.

Nem akarok senkit véglegesen lebeszélni a Rotburger Barnáról, lehet, hogy jó sör. A világosuk jó, a szüretlenjük is, akár ez is lehet az. De mindenkinek ajánlom, hogy vásárláskor ellenőrizze a fogyaszthatóságot.

Pontozás: ezt hagyjuk

Mementó Barna (Palóc), 270 Ft

(Ez is PET palackos, de legalább fél literes).

Pár éve ezt is kóstoltam valamelyik korai Főzdefeszten, még a ratebeer-en is pontoztam, aztán kb. ugyanúgy járt, mint Kapucinus Barna, besoroltam az iható, de nem különösebben fogyelemre méltó kategóriába és nem kerestem azóta. De persze ideje volt a Mementónak is egy újabb esélyt adni. Mellesleg időközben az is kiderült, hogy tulajdonképpen egy felsőerjesztésű porter sörről lenne szó, ha minden igaz. Nézzük hát, hogyan teljesít:

Szép barna, de gyorsan tűnő habbal indít. Az illata kellemetlen, savanykás,fura. Az íze viszont kellemes, kesernyés, kakaós, icipici savanykássággal, ami még kell. Ugyanakkor a szénsavasság kicsit erősebb a kelleténél. Ezzel együtt egész jó darab és egy-egy kortynál felfedezni vélem benne a felsőerjesztett sörök frissességét is. Kellően keserű az utóíze is, jobb, mint amilyenre emlékeztem.

Pontozás: (5/3/7/3/12) 3,0 (részpontszámok eltérnek a régi pontozástól, de a végeredmény ugyanaz...)

Kozel Černý (Pivovar Velké Popovice), ~219 Ft ill. (420 Ft + ü)

Prágajáró körökben klasszikus alapsör. Sokáig a világ legjobb sörének tartottam. Legalábbis azt a változatát, amit a prágai Fekete Ökörben csapolnak. Ma már árnyaltabb a véleményem, nem feltétlenül az utóbbi két év kellemetlen tapasztalatai miatt, mint inkább a kicsit kitágult sörös látóköröm miatt. Ami persze nem jelenti azt, hogy a Csehországban csapolt barna Kozel rossz sör lenne. "Ivósör" kategóriában még mindig nagyon erős versenyző.

A tesztelt példány persze nem az, hanem az itthon kapható dobozos. Illetve a Kozel esetében több kóstolás is volt, Volt dobozos, amit itthon lehet kapni, volt dobozos, amit Szlovákiában vettem (egy helyi alkesz megesküdött rá, hogy ég és föld a különbség a magyar dobozos és szlovák dobozos között, hát ez is le lett tesztelve) és volt üveges változat, amit Csehországból hoz be a Csakajósör. Ezzel az esetleges "külföldre ócskábbat adnak" jellegű elméleteket akartam tesztelni és az egyáltalán nem reprezentatív vizsgálatocska nem állapított meg érdemi különbséget, így az alábbi értékelés mind a dobozosokra, mind a specializált sörboltban beszerzett "eredeti" üveges változatra vonatkozik:

Szép, bár kicsit gyorsan drapp fogyó habbal indít, amibe bele harapván édeskés, enyhén kakaós ízt érzek, az illat is olyan enyhén kakaós, enyhén kovászos-kenyeres. A sör maga nagyonsötétbarna, de nem fekete és nem nagyon sűrű, mert a fény azért átjut rajta. Az íze édeskés, kis kakaós-étcsokis keserűség az utóízben van csak. Kicsit vizes, mondjuk 3,7%-os alkoholtartalom mellett az a meglepő, hogy csak ennyire. A kortyérzet kicsit kólás, a végefelé egyre inkább az ize is, túlságosan is. A melegedés nem tesz jót ennek a sörnek. Nagyon könnyű és nagyon szimpla sör, egyfajta édeskés, icipicit kakaós-csokis-kólás ízt hoz, elég jól eltalálták, még akkor is, ha erősen motoszkál bennem a gyanú, hogy valaha ez sokkal jobb sör lehetett. A kólás vonalat - amit csehországi csapolás esetén még soha nem éreztem - meg kifejezetten rossz néven veszem. De az is lehet, hogy csak a nosztalgia beszél belőlem.

Pontozás: (6/4/5/3/10) 2.8

Staropramen barna (Pivovar Staropramen), ~219 Ft

A Kontrollcsoport második tagja legyen egy másik cseh sör, amely szintén szinte bárhol beszerezhető kis hazánkban, lévén a Borsodi Sörgyár és a prágai Staropramen gyár már jó ideje azonos multitulajdonossal van megáldva, amelyik ráadásul kiracionalizálta a borsodi bázisú barnasörfőzést és behozta helyette a Staropramen Dark-ot, egyenest Prágából.

Persze ez az utóbbit már itthoni bevezetése előtt is ismertük, találkoztunk vele néhányszor Prágában. Találkoztunk, de nem szerettük, a Staropramen söreit jóval gyengébbnek véltük, mint a Kozelt, a pilzenit vagy éppen a Budvar söröket, szóval általában kerültük az egyébként is kicsit szocreál hatású Staropramen logós sörözőket. Szóval amikor először megláttam pár éve a közértek polcain a frissen importált Staros palackokat, egy darabig nem nagyon akaródzott leemelni őket a polcról. Csak hát a magyar közértek polcain nem sok leemelnivaló sört találni, így egy idő után azért csak vettem egy-egy üveggel mind a világos, mind a barna Staropramenből. Mind a kettő kellemesen meg is lepett, sokkal jobbak voltak annál, mint amire emlékeztem. Így aztán egy darabig viszonylag rendszeresen iszogattam mindkettőt. A világos esetén a hazai gyártásra való áttérés vetett véget a "románcnak", a barna esetében elsősorban a sörforradalom kapcsán megugró izgalmas sörválaszték, másodsorban meg egy-két gyengébbnek érzett palack koptatta ki a "korrekt, de unalmas" cseh barnát.

A fenti szöveg még tavaly kora ősszel íródott, azóta változott a helyzet, a borsodiak úgy döntöttek, import helyett maguk főzik a barnát is. Ez a kóstolás tehát máris idejétmúlt, mert még az importot kóstoltam, ami ugye lassan eltűnik a boltokból... :-(

A hazait még nem kóstoltam, de ami késik, nem múlik. Viszont az egy másik poszt lesz...

Most azonban a teszt kedvéért újrakóstoltam, nézzük hogyan teljesített a (számomra) hullámzó történetű cseh klasszikus:

Kellemes bézs hab, sötétbarna test.  A hab tartós, szép, semleges illatú, kicsit savanykás, földes, íze mérsékelten kesernyés, kakós, pörkölt beütéssel. A sör maga kb ugyanez, enyhén kesernyés, pörkölt malátás alapízzel. Selymes, harmonikus, kicsit - de egyáltalán nem zavaróan - vizes kortyérzet. Ideális ivósör, ráadásul az alapízek mellett időnként előbukkan némi gyümölcsös, füves karakter is, szóval még némi komplexitást is kapunk. Jól eltalált, nagyon kellemes darab. Picit talán lehetne keserűbb, de ne legyünk telhetetlenek.

Pontozás: (6/4/7/4/13) 3,4

Soproni Démon (Heineken Hungária), ~219 Ft

A Kontrollcsoport második tagja legyen egy "magyar" sör. Nyilván kóstoltam már, elvégre kb. nyolc éve a piacon van. A véleményem nem is feltétlenül rossz, egészen ihatónak sorolja be az emlékezetem. Annyira, hogy lényegében ezt tartom a legjobb magyar nagyipari sörnek, nem mintha ez önmagában túl sokat jelentene. Magamtól nemigen veszem, viszont ha  a Heineken-vonalat nyomató kocsmákba vet néhanapján a sorsom, akkor általában ezt választom, ha van csapolva, akkor úgy, ha nincs, akkor palackban. Ez persze nem jelent nagyon gyakori kóstolást, így kiváncsian vártam, hogyan teljesít a Heineken csoport üdvöskéje a nagy barnateszten:

Szép, selymes világosbarna hab, fekete test. A hab elég tartós, illata kb. semmilyen, íze keserű, pörkölt kávés, kis savanykás beütéssel. A sör is kb. ugyanezt hozza, enyhén pörkölt, enyhén kávés, és kellemesen vékony, iható teste van (szemben a szerintem fullasztó Dreher Bakkal), kellemes, bár nekem picit túl buborékos kortyérzet. Pont olyan, amire emlékeztem, semleges, kicsit amolyan pörkölt irányba elmozduló ivósör, egész jó.

Pontozás: (6/3/7/4/13) 3,3

Postřižinské Tmavý (Pivovar Nymburk), 330 Ft

A nymburki főzde alapbarnáját bárki megkóstolhatja csapon a Hrabal Sörözőben, ahol ugyan gyakori vendég vagyok, de az erős mezőnyben nem minden alkalommal kerül sorra a Tmavý. Most viszon a szintén a Hrabal franchise-hoz tartozó Bohémia Sörszalonban beszerezhető palackos változatot teszteljük:

Szép sűrű sötétdrapp habbal indít, malátás, karamelles, csokis illatokkal, enyhe savanykás felhangokkal. A hab amúgy közepesen tartós, selymes, krémes, az íze alapvetően csokis, nugátos, kicsit kesernyés. Ez a karamelles, barnacukros, nugátos, csokis íz a sörben is megvan és a sokféle jelző ellenére nagyon egyféle, domináns illatról és ízről van szó, amit (mármint az egyféle íz dominanciáját) normál esetben nem szeretek, de ez valahogy nagyon eltalált, kellemes, harmonikus darab. Lehet, ezúttal kicsit hidegen ittam, korábbi kóstolások alkalmával a domináns alapíz mellett, némi fűszeres, gyümölcsös jelleget is éreztem. A kortyérzet is alapvetően rendben van, nem túl agresszív, mérsékelt szénsavasság, kicsit lehetne selymesebb talán, egy árnyalatnyi kólásság szorult bele. Az utóízben eleinte ugyanaz a csokis-nugátos íz érezhető, aztán átadja a helyét egy száraz keserűnek. Nem hibátlan, néha kicsit vizes (ami alapvetően nem baj, de talán ehhez az ízhez dukált volna kicsit nagyobb test), de így is nagyon szerettem/szeretem.

Pontozás: (7/4/8/4/14) 3,7

Konrad Kapucín (Pivovar Vratislavice) 330 Ft

Szintén a Bohémia Sörszalonban szerezhető be a poszt talán legismeretlenebb barnasöre, amit azonban nem véletlenül vettem bele a válogatásba:

Szép sötétbarna test, szép, vastag és tartós habpárna, kesernyés, enyhén savanykás ízzel. A sör selymes, enyhe kortyérzettel, keserű és pörkölt ízekkel indít, kicsit stout-os. Ez az utóízben is markánsan érezhető. Később diós, csokis  fűszeres, füves ízek is előjönnek. Remek darab, markáns de azért elég sokoldalú és ezáltal harmonikus sör.

Pontozás: (8/4/8/4/18) 4,2

Összegzés

Nézzük először is az összesített listát:

Magyar kis főzde:

  • Kapucinus, 3,3
  • Franzberger 2,9
  • Mementó, 3,2

Magyar multi:

  • Soproni Démon 3,3

Cseh multi:

  • Staropramen, 3,4
  • Kozel 2,8

Cseh közepes főzde:

  • Konrad, 4,2
  • Postřižinské barna, 3,7

Néhány megállapítás, pontokba szedve:

  1. Szemben az alap világos sörökkel, barna lagerben Magyarország jobban teljesít (bocs). Emlékeztetőül, a magyar világos láger kézművesek a múltkori posztban 2,475 pontot értek el átlagban, ráadásul úgy, hogy a nyolc kóstolt sörből kettő volt efelett (Kapucinus Szeplőtelen 3,3 és Legenda Diesel 3,9), hat pedig alatta. Ha az átlagból felfelé kilógó két "kakukktojást" kivesszük, a maradék hat csak egy elkeserítőhöz közeli 2,1 pontos átlagot hozott. Ehhez képest a barnák 3,13-as átlagot hoztak, azaz egy teljes osztályzattal jobban szerepeltek. Korrekt, iható sörökről beszélünk és ha csodát nem is szabad várnunk, kellemes, élvezhető darabokat azért kapunk.
  2. A kézműves sörök alapvetően jól bírták a versenyt a multisörökkel, még a cseh gyártásúakkal is (ebben persze benne van az is, hogy a valaha nagy kedvenc Kozel barna - legalábbis palackos és dobozos változatok - nem méltó a márka nagy híréhez), azaz megállapítható, hogy barna lagerben kisebb a lemaradásunk.
  3. Azt azért látni kell, hogy a tesztelt cseh sörök átlagos alkoholtartalma 4,2%, a magyaroké pedig 5,3%. Azaz versenyképesek a magyar sörök, de úgy, hogy kb. egy kategóriával gyengébb cseh sörökkel vetjük össze őket. Ez részben fogyasztói elvárás, a csehek egy ivósörtől 10-as Balling fokot várnak, azaz kb 4% alkoholtartalmat, míg a magyarok inkább 5%-t. Másrészt a fogyasztó elvárás mellett valószínűleg technológiai/serfőzői tudáskülönbség is manifesztálódik itt: könnyű sörből jó sört csinálni az nem egy egyszerű dolog és a kis magyar főzdék nem nagyon képesek rá, szemben a csehekkel.
  4. Azt sem árt hozzátenni, hogy a receptek harmóniája azért cseh oldalon még mindig sokkal jobb. A magyarok valahogy ragaszkodnak ahhoz az eszméhez, hogy egy barnasörben kell legyen valami markáns domináns barnasöríz, ezt általában valami pörkölt, kávés, esetleg kakaós ízben találják meg és ezt emelik ki. Ezzel szemben a cseh sörök általában semlegesebbek, illetve ha ki is emelnek egy ízt (a jobbak azért megteszik), az összhatás akkor is valahogy  kiegyensúlyozattabb, Összességében pedig "jobban csúsznak".
  5. Miután a magyar szelekció nagy része PET palackos versenyző, felvetődik a megbízhatóság kérdése. Három versenyzőből láttunk egy példát problémás darabra, én azért hajlamos vagyok optimistán azt gondolni, hogy a valós arányok ennél jobbak...

Összességében a végkövetkeztetés az, hogy a kedvenceim még mindig a kevésbé ismert cseh barnák valamelyik specializált csehsörboltból, de nem szaladok el akkor sem, ha egy kisüzemi magyar versenyző jön szembe.

A sörforradalomnak vannak eredményei, de teendője is bőven.

Szólj hozzá!

Címkék: sör fogyasztóvédelem kozel sörteszt sörfőzde sörforradalom postřižinské tmavý ležák barna sör postřižinské Staropramen Rotburger Kapucinus kozel barna Franzberger barna Franzberger Soproni Fekete Démon sörkritika Konrad Konrad Kapucin Rotburger Barna barna lager

A bejegyzés trackback címe:

https://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr17667234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása