Átadták a csodacsomópontot, én meg kipróbáltam. Egyelőre biciklivel, mert ugye hétközben azzal járok, az autós kipróbálás majd a hétvégeken következik be.
Ha biciklis szemmel nézzük, a csomópont azt a klasszikus szemléletet tükrözi, hogy a biciklis az a gyalogossal rokon állatfajta, a neki szánt infrastruktúrát a gyalogosoknak szánt infrastruktúra részeként kell kialakítani. Az úttest a gépjárműveknek való, azt a biciklis csak a gyalogosok üzemmódjában használja, azaz a zebra melletti átvezetések segítségével keresztezze.
Azt a világért sem állítanám, hogy ennek a szemléletnek egyáltalán nincs helye, az adott csomópont esetében pl. elég sok érv szól mellette.
Az autópályabevezetőn nyilván nincs helye bringásoknak, a csomópont mellékágai meg várhatólag elég forgalmasak lesznek és a különböző irányokból érkező forgalmak fonódása nem kedvez a kerékpárosok biztonságának. Azaz a jelenlegi kialakítást adottnak véve alapvetően én is járdán vezetett infrára tereltem volna a bringásokat.
Az más kérdés, hogy a jelenlegi kialakítás helyett lehetett volna másfajtában gondolkodni, akár egy nagyvonalúbban - részletek itt - akár egy költségtakarékosabban és ezekben az alternatív elgondolásokban már a bringásoknak is lehetett volna helye akár az úton is. Különösen az elsőben...
Szóval nézzük, hogyan is sikerült a csomópont kerékpáros-gyalogos része. A hivatalos álláspont szerint remekül, hiszen Sasad és Őrmező között "akadálymentes gyalogos- és kerékpáros kapcsolat létesült".
Nos, az akadálymentesség mozgássérült honfitársaink közlekedését valóban nagyban könnyíti és ez mindenképp tiszteletre méltó eredmény, de minden egyéb tekintetben a Sasadot és Őrmezőt összekötő gyalogos alagút kialakításánál láthatólag nem volt szempont sem a gyalogosok, sem a kerékpárosok gyors közlekedése. Az alagút ugyanis csak a főpálya két oldalát köti össze, a csomópont mellékágait azonban zebrán kell átszelni. Pontosabban zebrákon, merthogy elég sok van belőlük. De nézzük a részleteket, fényképekkel illusztrálva:
Őrmezei oldal
1. kép (fent): Őrmezei oldal, a pályaudvar régi aluljárója felől érkezve. A közelebbi zebra keresztezi az Alsó Beregszász utat, ezzel átjutunk a Nagy Gyalogosgyűjtő Járdaszigetre ahonnan egy másik zebrán átkelhetünk a gyalogos-biciklis aluljáróhoz.
2. kép (fent): Őrmezei oldal, már átkeltünk két zebrán és az új gyalogos aluljáró felől visszanézünk Kelenföld irányába
3. kép (fent): Újabb kép az új gyalogos aluljáró felől. A járdaszigetről kiinduló harmadik zebra (a kép hátterében) az Alsó Beregszász út másik oldalára vezet át, azok, akik a 4-es metróhoz vagy Őrmezőre mennek, azok ezt használják.
4. kép (fent): Utolsó kép az új gyalogos aluljáró felől, a Balatoni út felől érkező sávokkal és a Sasad -> Őrmező irányú alagút kijáratával. A háttérben a járdán látható az oszlopáról elhiresült kerékpárútszakasz is. Amivel hosszú távon nem is az oszlop a gondom, hanem az, hogy mi lesz, ha a mellette lévő üres telken esetleg tényleg felépül a régóta tervezett nagy irodaház. Az ugyanis megsokszorozná a gyalogos forgalmat, garantált gyalogos-bringás konfliktusokhoz vezetve. Amelyekhez remek előjáték lesz majd az építkezés, ismerve a magyar építőipar figyelmes hozzáállását az építkezések alatti zavartalan gyalogos és bringás közlekedés biztosításában.
Sasadi oldal
5. kép (fent): Első kép a sasadi oldalon: az új gyalogos aluljáróhoz vezető lépcső balra, a kerékpáros-mozgássérült rámpa jobbra látható. Ezzel így nincs is különösebb baj.
6. kép (fent): Sasadi oldal, folytatás: azzal viszont már van, hogy ha felértünk a lépcsőn/rámpán, akkor még mindig nem értük el Sasadot, a folytatáshoz egy újabb zebrán kell átverekednünk magunkat. Az egymáshoz képest csálén felfestett zebra és bringás átvezetés "egyéni" megoldás, de legalább vicces.
7. kép (fent): Sasadi oldal, harmadik kép: Sőt, itt is vár egy második zebra, ez igazán remek. Ráadásul a két zebra között egy szűk, háromszög alakú, lejtős ficak van, éljen a "sok jó biciklista kis helyen is elfér" elv. Mellesleg az már pár nap után látszik, hogy a gyalogosok is inkább ott mennek, mint a lépcsőn, csak hogy még zsúfoltabb legyen. Azt érintettség hiányában nem tudom megítélni, hogy mozgássérült szemmel megfelelő-e ez a lejtős ficakos átvezetés, nekem mindazonáltal kerekesszékkel túl meredeknek tűnik. (Ha igazam lenne az azért lenne elég ciki, mert ugye akkor borulna a beigért akadálymentesség...)
8. kép (fent): Sasadi oldal, utolsó kép: Sasad rulz! Éljen, felülmúltuk az őrmezei oldalt, nekünk három zebra jutott, nyertünk! A bicajosok (illetve a Gazdagrét irányába haladó gyalogosok) a Beregszász utat is lámpás zebrával abszolválhatják. (Persze igazából az őrmezei oldalon is van három zebra, csak azok "csillagkapcsolt" módon jöttek létre, itt viszont "soros kapcsolást" alakítottak ki...)
Villámstatisztika
Nem is én lennék, ha nem méricskéltem volna egy kicsit. Következzenek tehát Promontor összegyűjtött villámstatisztikái az első sasadi "időmérő edzésekről".
1) Az első méréspár a járdától-járdáig tartó átkelés időtartamát mérte le, azaz az összesen öt zebrán és az alagúton való áthaladás idejét, kerékpárral.
- Sasad-Őrmező irány: 2 perc 11 másodperc (3 mérés átlaga)
- Őrmező-Sasad irány: 3 perc (4 mérés átlaga)
(A kérdéses szakasz nagyjából 200 méter hosszú, azaz a ~140 másodperc ~5 km/h átlagos átkelési sebességet jelent.)
2) A második méréspár az átkelő értékelésének arra a fontos szempontjára mutat rá, hogy itt korábban nem lehetett átkelni kerékpárral, azaz valamennyi időt és távolságot spórolhatunk a korábbi útvonalhoz képest. Az alábbi kép a legközelebbi lehetséges régi (Balatoni útra vezető aluljárón, majd onnan a Menyecske-Cirmos utcán keresztül haladó) útvonalat és a mostanit mutatja. Az útvonalak kezdő és végpontjait karikákkal ábrázoltam.
Nézzük az adatokat:
- Régi útvonal: 1630 méter, 5 perc 52 másodperc
- Új útvonal: 780 méter, 4 perc 1 másodperc
Azaz 850 métert és szűk két percet spórolhat az, aki a Bereszász út felől érkezik.
A mérleg tovább javul, ha figyelembe vesszük, hogy a Balatoni úti alujáró egyirányú, visszafele szabályosan nem használható: Sasad felé legközelebb szabályos kerékpáros átkelési lehetőség csak Gazdagrétnél volt eddig, de ezt a különbséget már nem mértem ki.
Most akkor ez sok vagy kevés?
A gyalogos átkelés megvalósítását vérmérséklet szerint sokféleképp lehet értékelni. Lehet egyfelől felháborodni a százmilliós aluljárón, ami mellé 5 zebra kell, hogy A-ból B-be jussunk. Lehet másfelől kicsinyesnek titulálni a másodpercek számolását, mondván mit számít az a mondjuk egy-két perc késlekedés a zebrák miatt, amikor egy zebramentes aluljáró lehet, hogy sokszázmilliós pluszkiadás lett volna?
Csakhogy a költség-haszon elemzések pontosan az ilyen másodperces, perces késésekről vagy időnyereségekről szólnak és ezeket állítják szembe azokkal a milliárdokkal, amiket az építkezésre költünk. A csomópontot évtizedekig fogjuk használni, sok ezren, esetleg több tízezren. A sok perc és másodperc tehát összeadódik és egy társadalmi szintű időnyereséggé alakul. Ezt lehet forintosítani és szembeállítani az építés és karbantartás költségeivel. Ebből derül ki elvileg, érdemes-e elkölteni erre az adónkat.
Éppen ezért olvastam némi csalódottsággal, hogy bár állítólag készült ilyen elemzés, az nem nyilvános. Ezek szerint nem vagyunk rá elég érettek, hogy tudjuk, volt-e értelme az egésznek.
(Persze azt is tudjuk, hogy a papír sok mindent elbír, a 4-es metrót pl. igencsak túlbecsült utasszámokkal sikerült csak "nyereségesnek" kihozni, a valóságban pénzpocsékolás volt, a társadalmi haszna sose fogja elérni a befektetett költségeket.)
Értékelés, nem csak biciklis szemmel
A legnagyobb pozitívum, amit el lehet mondani, az az, hogy létesült egy átkelő az egyébként Újbudát Amazonasként kettévágó Budaörsi úton. Ez mindenképp értékelendő. Más pozitívumot nem nagyon tudok elmondani, láthatólag a tervezésnél a prioritáslista végén szerepelt az, hogy a gyalogos-bringás átkelés gyors és kényelmes legyen. Így aztán nem is lett az.
Ha amúgy ennek az áldozatnak lett volna értelme, akkor azt mondom, hogy OK, megértem. De sajnos olyan sok értelmét az egész csomópontnak nem látom.
- A kivezető két oldalán található le- és felhajtódzsumbuj érzésem szerint nem csak a gyalogosokat fogja meg, hanem az autósokat is. Azt vélelmezem, hogy nekik nem kell 4-5 lámpát leküzdeni, mint a gyalogosoknak, de hogy a reggeli-esti csúcsban lesz a lámpáknak lassító hatásuk, az szerintem borítékolható. Ez egyébként önmagában nem tragédia, ez itt már városi terület, ide nem valami szuper autópályacsomópontot kell építeni, ami minden irányba lámpamentesen átvezeti az autósokat. A kritika tehát nem annak szól, hogy lámpák vannak, hanem annak, hogy ha amúgy se lehet őket megúszni, akkor minek a milliárdos csomópont alagutakkal...
- Hát nyilván azért, hogy a kivezető viszont megússza a lámpákat. A csomópont fő prioritása láthatóan az volt, hogy az autópályakibevezető forgalma zavartalan maradjon. Hogy ennek mennyi értelme van akkor, amikor befelé legkésőbb kb. 1200 méternyire, a Nagyszőlős út magasságában már kezdődnek a dugók, kifele pedig a Sasadi útig a mindenféle városi forgalmak fonódása miatt teljesen felesleges az "autópálya-feelinget" erőltetni, azt nem tudom.
- De nézzük az alagutakat egyenként: van egy visszafordító alagút Sasadról Őrmezőre (belvárosi irányba), ami kiváltja a tőle kb. 500 méternyire fekvő Balatoni úti aluljárót, ahol eddig is vissza lehetett fordulni. A nyereség kb. 1000 méter, illetve ha reggeli csúcsban bedugul a Balatoni út torkolata, akkor mondjuk kb. öt perccel kevesebb várakozás. Igazán kiváncsi lennék ennek az alagútnak az önálló költség-haszon elemzésére...
- Van egy visszafordító alagút Őrmezőről Sasadra (a városból kivezető irányba), amit jelenleg csak az autóbuszvégállomásról lehet elérni, sem a P+R parkolóból, sem Őrmezőről nem közelíthető meg szabályosan. Valószínűsíthető, hogy a P+R-esek problémáját meg fogják oldani, de egyelőre úgy tűnik, hogy az őrmezeieknek továbbra is az Egérút marad, ha kifelé akarnak menni. Mindez azért "vicces", mert Őrmezőn több ezren laknak, a P+R viszont mindössze 485 férőhelyes (na jó, terveznek még további 500-at, ha a MÁV felszabadít néhány vágányt a pályaudvaron...).
Szóval adott egy csilivili 7+ milliárdos csodacsomópont, aminek ugyan tagadhatatlanul van egy-két hasznos funkciója (elsősorban a bevezető oldali lehajtó és a buszok kényelmesebb kihajtása kifelé), de valahogy sikerült egy bonyolult, felesleges funkciókat rosszul megvalósító, ugyanakkor fontosabb funkciókat meg nem támogató, kompromisszumokkal terhelt objektumot létrehozni. Megismétlem, amit fentebb mondtam:
- Ennél lehetett volna sokkal olcsóbb, az alapfunkciókat jól megvalósító megoldás.
- Vagy lehetett volna picit olcsóbb megoldás, a négyes metró által megkövetelt minimumra fókuszálva kihagyva pár felesleges dolgot (pl. a Sasad->Őrmező visszafordító alagutat).
- Esetleg lehetett volna egy valószínűleg valamivel drágább, de sokkal célszerűbb megoldást megépíteni.
Néhány megfontolandó javaslat
Ezen persze utólag legfeljebb morgolódni lehet. Viszont még a jelenlegi keretek között is lehetne pár dolgot jobban csinálni. Nézzük mik ezek:
1) Ha már van P+R lehajtó sáv a bevezető oldalon, akkor itt kicsiben végre meg lehetne honosítani azt az Európában sok helyütt elterjedt rendszert, hogy a bevezető utakon az onnan elérhető városi parkolók szabad helyeinek számát kijelzik. Itt ez különösen hasznos lenne, mert 485 hely nem túl sok, hamar betelhet, aki pedig egyszer lepattan a betelt parkolóról, az többet nem jön le, ha nem veheti biztosra, hogy lesz helye.
2) Meg lehetne szüntetni az Őrmező->Sasad fordító korlátozott használatát. Ennek oka a pletykák szerint az, hogy a XII. kerület ragaszkodott ahhoz, hogy ne szolgálhasson az alagút a reggeli dugók idején menekülőútként a Hegyvidék felé. Ismerve a magyar autósok menekülőutak iránti affinitását ezt a félelmet nem tartom indokolatlannak, de úgy érzem, a szigorítás kissé drákóira sikeredett, sikerült a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni.
9. kép (fent): Az említett visszafordító alagút Őrmezőről Sasadra, amit gondosan elzártak az őrmezeiektől és egyéb gyanús elemektől.
A hegy felé vezető menekülőutat sokkal egyszerűbben le lehetett volna zárni azzal, ha a Beregszász út csatlakozó szakaszát az ellenkező irányba egyirányúsítják. Ebben az esetben az alagút csak az autópályakivezetőre és a Budaörsi útra vezetne ki. Ha teljesen biztosra akarunk menni, akkor a Budaörsi útra a Beregszász út és a gazdagréti csomópont között kicsatlakozó további három utcát hasonlóan egyirányúsíthatnánk, ezzel az esetleges további Budaörsi úti "menekülőút-használat" teljesen értelmetlenné válna, hiszen visszakényszerítene a gazdagréti csomópontra, aki meg azon akarna "menekülni", az már úgyis az Egérútnál lehajt a sztrádáról.
3) A sasadi oldalon az a bizonyos ficak (ld. 6 vagy 7. képet fentebb) a két zebra között elég rosszul sikerült, azon szerintem kellene még "faragni". A minimálmegoldás egy korlát lenne a lépcső mellett, ez az időseket és a mozgássérülteket segítené, de az ideális szerintem a ficak vízszintbe hozása lenne. Az alagút kijáratához helyezett buszmegálló is jöhetne feljebb és a ficak közepére rakott villanyoszlop se a legjobb helyen van.
Zárszó
Kb. ennyi pár nap után.
Drága volt, savanyú lett, de a mienk. Használjuk és okuljunk belőle.
A magam részéről az újdonság elmúltával visszatérek a megszokott hétköznapi útvonalamhoz, az rövidebb. Viszont az aluljáró jól jön majd, ha hétvégenként Kelenföld vagy esetleg a Kopaszi gát irányába kalandozunk a családdal.