Na, kezdjük a többi csoportmeccsel:

Borsos Attila jól érezte tegnap a svéd meccs után, hogy a spanyol-svéd meccs egyáltalán nem lefutott. Hát sajnos nem lett az, a spanyolok kikaptak (26-27). Mint később a közvetítésben elmondták, a végén egyenlő állásnál a támadó spanyolok lehozták a kapusukat, aztán elvesztették a labdát és a svédek bedobták az üres kapuba, így nyertek. Hát spanyol szurkoló se lettem volna ma. Ami a lényeg: ez nekünk rossz hír, mert az eddigi "pontelőnyünket" a svédekkel való versenyfutásban elvesztettük. A gólkülönbségünk még jobb, de ezt megőrizendő ezek után az sem volt mindegy mennyivel verjük meg Izlandot, már ha megverjük őket.

Következett a francia-német meccs, ahol (Trianon ide, zágrábi vb döntő és tengernyi egyéb sérelem oda) a franciák győzelméért kellett szurkolnunk, egyrészt azért hogy a zárónapon a német-svéd derbinek a németek mindenáron győzelmi kényszerrel menjenek neki, másrészt, hogy a franciák viszont már csoportgyőztesként játszhassanak velünk, akár pihentetve legjobbjaikat. Dehát egy német-francia derbi az sosem lefutott meccs, a kimenetel megjósolhatatlan. Nem láttam a közvetítést mindenféle egyéb elfoglaltságok miatt, pontosabban időnként belepillantottam ugyan, de örülök, hogy legalább ezt a csatát nem kellett végigizgulnom. Az eredmény 26:23 lett, a franciák sokáig vezettek, de az ötvenedik percre (amikor éppen megint tévé előtt voltam) a németek egyenlítettek. Ekkor gyorsan elmenekültem és szerencsére a gallok összekapták magukat, a hajrá az övék volt. És övék a csoportelsőség is, ami nekünk nagyon jó.

Az izlandi meccset természetesen végigültem. Jól kezdtünk, 8:4 ide, amikor időt kér az ellen, főleg az átlövőink szórják meg maguk, de Zubai egy gyönyörű kínai leinditásgólt is lőtt. Sajnos az izlandiak visszajöttek, 12-nél és 16-nál is egyenlítettek, az utóbbi maradt is a félidőre. A védelem gyengélkedett, egy-egybe megvertek minket sokszor, meg beállósjátékkal is, lassúnak tűntünk. Támadásban meg kicsipkéztük a kapufát, nagyon idegesítő volt. Infarktusos meccs volt a javából.

A második félidő átment guatütésbe: tíz perc alatt 24-19-re ment az ellen, a pályán se voltunk. Puljezevics alig védett valamit, a védelem ájáróház volt, a csatárok kapust vagy kapufát kőttek. Az időkérés és kapuscsere se segített, a rémálom folytatódott. 6-7 góllal elmentek és vissza se néztek. A védelem semmit nem szűrt, a támadások most se mentek, hetest hibáztunk, ziccereket vágtunk egy középszerű kapusba. Miután gutaütésben az ötvenedik perc táján elpatkoltam, a szellemem mély letargiába esve bámulta végig az utolsó negyedórát, ami izlandi örömjátékot hozott. Nemhogy kicsit hoztunk volna a végén a különbségen, de egy ideig még a közte tíztől is félni kellett. Végül nyolc lett, ezzel a gólkülönbségünknek is jól betettünk. Nem is tudom, mikor láttam ilyen összeroppanást magyar kézis férfiválogatottól tétmeccsen, ez már a csajok klasszikus sidney-i és zágrábi sokkját idézte. Sajnos beigazolódott a magyar csapat kétarcúsága, ezúttal a "bárkitől kikaphat" arcát mutatta a csapat.

Hogy ez pillanatnyi kisiklás, vagy pedig a sorozatmeccsek terhe jött ki rajtunk, az még nem világos, bár azért félek, hogy az utóbbi. Az már tavaly a vébén is látszott, hogy a jó kezdés után visszaesett a csapat, bizonyos mértékű formahanyatlás tehát most sem lehetett teljesen váratlan. Már tegnap is volt egy tíz perces rövidzárlatunk, ma ez harminc percre nőtt. Ugyanakkor a mai meccs azért nagyon kilógott az eddigiek közül, ma senki nem játsyott jól és semmi sem jött össze. Ennél talán tudunk még jobban játszani holnap.

Ami nagyon is kellene, mert nagyon nehéz helyzetbe navigáltuk magunkat: ez a vereség könnyen az olimpiai kvalifikációs álmok végét jelentheti. A svédek elmentek két ponttal és nem valószínű, hogy utolérjük őket. Illetve a fene tudja. Elvileg ők kikaphatnak a németektől, mi meg megverhetjük a franciákat. Normál esetben ez utóbbi szinte kizárt, a franciák ellen emlékeim szerint nemhogy nem nyertünk az utóbbi időben, de még meg se tudtuk őket szorítani. Most annyiban más a helyzet, hogy ők állítólag rá fognak pihenni az elődöntőre, tehát gyakorlatilag tartalékosan állnak majd ki. Tehát elvileg összejöhet egy győzelem. Persze a mai teljesítménnyel nem, de talán holnapra összekapják magukat a fiúk. A feladatot mindenesetre a gólkülönbségünk is nehezíti, a svédek jelenleg +2-n, mi -5-ön állunk, ennyit kéne hozni rajtuk. Ráadásul először mi játszunk, tehát a svédek tudni fogják, vereség esetén hány góllal kaphatnak ki, ezt ugye csak egy minimum nyolcgólos győzelemmel lehet kivédeni, de ez azért egy francia B ellen sem triviális.

Aztán van persze még a másik csoport, ahol korábban a norvégok sima elődöntőseknek tűntek, de ma kikaptak a szlovénektől. Ideális, de nem túl valószínű esetben akár az is előállhat, hogy a norvég, szlovén, montenegrói hármas a csoport utolsó helyein végez és akkor mi még végezhetünk a svédek mögött, de a fenti hármas elé kerülhetünk, ami elég az olimpiai kvalifikációhoz. Ki lehet hozni ilyen eredményeket, amikből ez jön ki, ehhez dán, horvát és lengyel győzelem kéne, nagy gólkülönbségekkel a horvát és lengyel meccsen. Persze kijöhet akár norvég, szlovén elődöntőbejutás is, ha ez a két csapat nyer (a szlovének ráadásul nagy gólkülönbséggel), úgyhogy ott elég csppfolyós minden. Akárhogy is lesz, a számunkra kedvező eredmények kihasználásához is kellene a franciák elleni győzelem. Tehát a lényeg az lenne, hogy egy ilyen kiábrándító vereségből mentálisan és fizikailag is valahogy kilábaljunk és összeszedjük magunkat holnapra.

Apró esély, nem fogadnék rá. De akkor is esély, és amíg ez megvan, addig ne temessük a csapatot. Hajrá fiúk, tegyetek csodát!