Nézzük először a másik csoportot:
- A lengyelek lemosták Montenegrót, 16 góllal, ami azért lehetett jó, mert norvég vereség esetén a lengyelek jobb gólaránnyal megelőzhették a norvégokat.
- A dánok az internetes közvetítés alapján 4-5 góllal vezettek már az első félidőben, ezt nagyjából tartották a második félidőben is, a vége 28-23 lett, ezzel a szlovének kiestek a versengésből, az 5. helyet megszerezve csoportjukban, dánok pedig csoportelsőként jutottak az elődöntőbe.
- Hátravolt még a norvég-horvát meccs, normál esetben horvát papírforma győzelemmel, de hát ez nem volt normál eset, norvég pályán és egy nem túl sokat mutató horvát csapattal számolva ez bármi is lehetett. Hogy mi lett, azt majd a végén.
A mi csoportunkban a spanyolok megverték Izlandot (33-26), ezt ugyan közvetítette a Sport1, de én csak este negyed hatra értem haza, ebből tehát semmit nem láttam. Eltekintve a keserű szájíztől, miszerint Izlandot rajtunk kívül mindenki simán elintézte, ez nekünk jó eredmény volt, mert már magyar döntetlen esetén is garantált volt a minimum 4. hely a csoportban ez pedig még adhatott esély, a másik csoport eredményeitől függően.
Ezzel el is érkeztünk a magyar-francia meccshez. A következőket lehetett tudni:
- Vereség esetén 5. hely a csoportban és agyő olimpia.
- Döntetlen esetén 4. hely és halovány remény, hogy a norvégok és szlovének is kikapnak, és a norvégokkal játszhatunk egy ki-ki meccset a kvalifikációs jogért, ami persze nem egy kellemes kilátás.
- Győzelem esetén minimum 4. hely, de a német-svéd meccstől függően lehetett ez akár 3. is, vagy a svédek, vagy a németek előtt. A gólkülönbség se volt mindegy, legalábbis magyar és német győzelem esetén a svédekkel szemben a gólkülönbség számított, a forduló előtt -7-el álltunk a svédekhez képest, tehát ideális esetben nekünk hat góllal kellett volna győznünk, hogy egy esetleges német győzelem gólkülönbsége már mindegy is legyen nekünk (több gólt dobtunk a svédeknél, azonos gólkülönbség nekünk lett volna jó).
Tudni lehetett még azt is, hogy a franciák félvállról veszik majd a meccset, kulcsembereik többet vagy kevesebbet pihengetnek majd. Ez volt tulajdonképp a mi esélyünk, de ez is csak egy esély volt, mert a franciák még lazán, csereemberekkel is nagyon erősek, mi meg egy tragikus izlandi meccs után voltunk. Nem volt hát mindegy, mennyire akarnak rápihenni a franciák az elődöntőre: teljesen feladják, vagy csak egy kicsit veszik könnyedébben a dolgot.
A meccs elejét nem láttam, 15-8-ra (vagy 9-re) vezettünk, amikor hazaértem, azaz ekkor egy pillanatra úgy tűnt, a franciáknak nagyon mindegy, mi lesz. Aztán elkezdtek feljönni, a félidőben 4 volt már csak közte, a második félidő derekára meg ki is egyenlítettek. Mi se voltunk túl acélosak, meg ők is azért úgy döntöttek, hogy ha nem is szakadnak meg, azért sportszerűbb, ha egy kicsit azért igyekeznek. Ez elég is volt ahhoz, hogy megint infarktusközeli állapotba kerüljek, a támadósorunk görcsösen elszórta a labdákat, a védelem is valahogy puhább lett, nem nézett ki sok jó az egészből. Szerencsére egy kicsit mi is összekaptuk magunkat, meg a franciák se koncentráltak mindig olyan jól, úgyhogy először stabilizáltuk a döntetlen körüli helyzetet, aztán a hajrában végül 27-27 után mi vágtunk be három gólt, ezzel meg is nyertük a meccset. Nyögvenyelősen, kicsit megalázó módon, mert azért érződött, hogy a franciákat ez az egész nem igazán érdekli, de nyertünk, a reményt élt tovább.
Élt, de igencsak halványan pislákolt. A nekünk kedvező eredmények persze kijöhettek, de igazából nagyobb volt az esélye, hogy a svédek és a norvégok kiharcolják maguknak az olimpiai kvalifikáció esélyét. A svéd-németre döntetlenközeli eredmény volt a legvalószínűbb, inkább német győzelemmel, a norvégoknak már egy döntetlen elég volt a csoportharmadik helyhez, amire mi csak ácsingóztunk. Továbbra sem fogadtam volna magunkra.
Aztán elkezdődött először a német-svéd meccs. A 40. percig csak pillanatokat láttam belőle, gyerekfürdetési okokból kifolyólag, de az volt, amira számítottam, szoros, döntetlenközeli csata. Aztán megnéztem a végét és az is az volt, 31:29, német győzelem, de nem a nekünk szükséges négy góllal. Ahogy várni lehetett, a számunkra legrosszabb szcenárió (még egy döntetlen is jobb lett volna, mert akkor a svédek elődöntősök, és egy esetleges Eb győzelmük is jó lett volna...). Nekünk maradt a 4. hely a csoportunkban.
Még tartott a horvát-norvég meccs. Egy horvát győzelem még megadhatta volna egy norvég-magyar ki-ki meccs esélyét, az Eb 7. és az olimpiai kvalifikáció utolsó helyéért. Az interneten lehetett követni az eredmény alakulását, szoros, kevés gólos meccsen sokáig inkább a norvégok vezettek. Aztán a 45. perc környékétől a horvátoknál volt 1-2 gólos előny, három perccel a vége előtt 22-20-ra vezettek. De nem kedveztek nekünk az istenek, a norvégok egyenlítettek, hat másodperccel a vége előtt. A döntetlennel a horvátok elődöntősök, a norvégok és a svédek elfoglalják előttunk az Eb 5. és 6. helyét, és a két olimpiai kvalifikációs helyet.
A magyar férfi kézilabda válogatott nem lesz ott a pekingi olimpián.