Ez egy hosszú bejegyzés lesz, ezért előrebocsátom a tanulságot: mindenki gondolja meg, hogy érdemes-e redőnyt vagy szúnyoghálót a Józsa és társa nevű társasággal csináltatni. Szerintem nem érdemes. De nézzük a részleteket!
Elszakadt a gurtni az erkélyajtón. Féléven belül már másodszor. Először még kínlódtam a cseréjével, de másodszorra arra gondoltam, inkább cseréljük le a redőnyt: a műanyag redőny jó néhány lamellája eltőrt, megrepedt, amikor a gurtni elszakadása miatt a redőny nagy puffanással leszakadt. Ráadásul voltak kételyeim a gurtnik teherbírásával kapcsolatban is: régen massziv, kb. három centi széles gurtnikat használtak a redőnyökhöz, manapság kb. fele akkorák, vékonyak és hamar el is kopnak (esetemben pl. fél év alatt). Egy egyszárnyú ablakra még elmennek, de a kétszárnyú erkélyajtómra szerintem túl gyengék. Némi internetes keresés után úgy láttam, jobb lenne aluminium redőnyt használni, ráadásul a kurblis kivitel is strapabíróbbnak tűnt. Mellesleg a szúnyoghálónk is igencsak viseltes volt, a kerete rozsdásodott, a hálót a kisebbik lányom kiszakította, az ajtó a nyitásnál sokszor akadt, szóval cserére érettnek ítéltem a helyzetet.
A fent említett társaságnak viszonylag közel volt a bemutatóterme és a honlapjuk alapján szimpatikusnak tűntek, elugrottam hát hozzájuk. Egy fiatal eladó fogadott és hamar hagytam magam meggyőzni egy-két dologban. Előszőr is legyen aluredőny, ezt mondjuk magam is így szerettem volna, jobb, mert például nem csúsznak el a lamellák egymáson, így nem akad a redőny. Másodszor is maradjon a gurtni, ezek a vékony gurtnik igenis bírják, még az aluredőnyt is, majd a kollégák pontosan beállítják. Ha rendesen be van állítva, akkor nem szakad, csak ha valahol akad vagy súrlódik. A kurbli viszont egyáltalán nem tartósabb és gyakran törik benn a csuklóelem. Mutatja is a kurblit, hát tényleg nem egy robosztus darab. Harmadszor, a szúnyogháló esetében nem kizárt, hogy a kollégák esetleg meg tudják oldani a jelenlegi háló problémáit, kicserélik a hálót és megoldják a tolóajtó akadását, de persze ezt ő így látatlanban nem tudja megigérni, ezt látni kell. Negyedszer, ha cserélni kell, akkor meg legyen kétszárnyú nyílóajtó, a tolóajtó ekkora méretben valóban akadhat. Végül, a háló lehet egyszerű és lehet különösen erős kivitelű, de mardhatunk az egyszerűnél, az esztétikusabb. A dolgok menete meg az, hogy kiküldik a kollégájukat, aki felméri a terepet, ad egy árajánlatot és utána két-három héttel jönnek a szerelők.
Tehát telefonos egyeztetés után jön a felmérő kolléga. Centit fog, leméri az ajtót, számol, 122500 lesz a redőny és a szúnyogháló együtt. Megerősíti a fiatal kolléga állításait, miszerint jó ide a gurtni, megdicsér, hogy jobb az aluredőny, megnézi a szúnyoghálót, elhúzza a száját, á, ezt nem is mi csináltuk, ehhez nem nyúlunk, ez a minőség nem a mi minőségünk. Szóval legyen minden új, majd ők szépen minőségileg megszerelik.
Tehát jönnek a szerelők. Egy fiatalabb srác, meg egy kicsit idősebb szaki, szépen hozzák fel a cuccokat, lekapják a régi szúnyoghálót és a régi redőnyt, kicsit ők is fikázzák, hogy nahát, ezt így csinálni, miért kell ide ilyen hosszú csavar, meg ilyesmik... Aztán jön az alkotó munka, a redőny. Az aluredőny impozáns darab, de végül is némi szenvedés árán felteszik, ezzel nagy gond nem is lenne, illetve csak az az egy, ami csak utólag tűnik föl, ez a redőnytartó doboz teljesen zárt. Az előd redönytartója befele nyitott volt, ami azért volt nagy előny, mert ha kínlódva is, de ki lehetett cserélni a gurtnit benne. Hát ebben max. úgy lehet, ha az egészet sínestül, mindenestül lekapom a falról, ami persze nem egyemberes munka és nem is félóra. Amikor mondom ezt a szerelőknek, akkor megnyugtatnak, hogy nem fog ez elszakadni, meg különben is, majd ők kijönnek és megcsinálják garanciálisan. Na persze, én meg telefonálgathatok, jönnek mondjuk három nap múlva és akkor én ülhetek itthon fél napot megint. Arról nem is beszélve, hogy a garancia is lejár egyszer (öt év), akkor meg majd szépen számlázzák a kiszállást meg a minkadíjat is. Hm, lehet, hogy ezt mégse így kellett volna. Kezdenek kételyeim lenni.
De ezt majd a jövő eldönti. Közben a szerelők folytatják a munkát a szúnyoghálóval. Na, itt kezdődnek az igazán komoly bajok. Hoznak két méretre vágott ajtókeretet meg négy darab műanyag zsanért és kezdik felszerelni. A zsanért ráteszik (azaz befúrják) az ajtókeretbe, majd a másik felét befúrják a redőny keretébe. Kicsit szerencsétlenkednek a szintbeállítással, hogy sehol se akadjon, mindenhol passzoljon, hát ez nem túl meggyőző, ez a két-két műanyag zsanér fogja megtartani az ajtókereteket? Nem fog ez vetemedni, lefelé elhajlani?
De míg ezeken morfondírozok, a két szaki elkezdi az ajtómágnest szerelni. Elkezdenék, ha tudnák, hogy hova kéne tenni. De nem tudják. Most mi legyen? Végül azt találják ki, hogy felül ráteszik a redőnytartó dobozra. (Hogy alul hogy lesz, az egyelőre rejtély.) Ez ugyan veszélyes, mert ha megfut a fúró, akkor tönkreteheti a redőnyt, de majd vigyáznak. Mondjuk tényleg vigyáznak, de a mágnes az istennek se akar megtapadni és rendesen behúzni az ajtókeretet. Ráadásul látom ám, hogy ez azért sem lesz így jó sehogy, mert a két ajtószárny max. 170 fokot fog bezárni a a "becsukott" állapotban, azaz nem egy síkban lenne. Nem is lehet, mert ha egy síkban csukódna, akkor meg teljesen rácsukódna a redőnyre (lévén annak a keretére fúrták fel a zsanérokat), akkor meg nincs helye a mágnesnek. Az pedig kell, mert különben csak lengedezne szabadon: a zsanér ugyan rugós, az visszanyomja nagyjából, de már egy szellőre is meg-megmozdul.
Na mi legyen akkor? Hát, ezt ők nem tudják, ezzel a problémával még nem találkoztak. Nézek nagyot, hát ezt igy hogy? (Hogy egy szép magyar "klasszikust" idézzek...) Ezek lennének a profi szakemberek, akik mindent tudnak? Hát, sajnálják, de pont ilyen szúnyoghálót pont így ők még nem szereltek fel (mondjuk ez látszott). Azt javasolják, hogy ezt a munkát ők most így félbehagyják, visszamennek tanácsért és egy újabb időpontot egyeztetünk. De azért a pénzt szeretnék elkérni, mondjuk tízezer forint híján.
Nagyjából itt kellett volna azt mondani, hogy köszönöm, akkor volt egy redőny, a szúnyoghálót meg vigyék isten hírével. Persze utólag könnyen okos az ember. Sajnos nem ezt tettem, hanem fizettem és vártam az új időpontra. Közben a gurtnitartó egyik csavarja kijött, álá minőségi fúrás minőségi szakiktól. A szúnyogháló meg persze két nap után vetemedik, az alja már súrolja a járólapot.
Pár nap múlva újabb fél nap szabi, újra jön a két szaki, megvan a megoldás, csinálunk egy keretet, arra tesszük a szúnyoghálót. Remek, csinálják. A keret az nem más, mint "A" profilú műanyag lécek, később jövök rá, hogy nyilván a műanyag redőnyhőz tartozó vezetősínek lesznek azok. Felfúrják a keret léceit a redőnyre, arra ráteszik két ajtószárnyat, kicsit megigazítva, hogy passzoljon mindenütt, ezzel meg is volnánk, jöhetnek az ajtómágnesek.
Ó, azok a fránya ajtómágnesek. Hova is tegyük őket, na hova is. Hát, a keretre. Na igen, de ha a keretre tesszük, akkor rossz irányba áll a mágnes, mert csavartartó kis talpak és a mágnes 90 fokot zár be egymással, az meg nem jó, 180 kéne ahhoz, hogy a mágnes tényleg szembetalálja magát azzal a fémbdarabbal az ajtón, amit aztán magához vonzhat. (Arról már nem is beszélek, hogy ha a keretre így tennék rá a mágnest, akkor előállna ugyanaz a probléma, ami miatt múltkor abba kellett hagyniuk a szerelést, azaz a két ajtó nemállna síkban.)
Hoppá, új ötlet: tegyük úgy a keretre hogy a keret alján "lógjon" a mágnes akkor pont jó az a bizonyos 90 fokos szög. Ez igaz, de jaj, a keret alja meg már nem találkozik az ajtó keresztlécével. Hát, végül is fel lehet tenni a fémet függőlegesen az ajtólécre, a mágnes meg "lóghat" vizszintesen, az is jobb, mint a semmi, ezt már én javaslom a végén. Így is lesz, és valóban éppen csak jobb, mint a semmi, mert megfogja éppen, de bizony gyakran el is engedi.
Mindegy, már elegem van belőlük, jó lesz ez így, más ötletünk meg amúgy sincs. Az alsó keretnél meg kellene ugyanígy csinálni, de erről lebeszélnek, mondván ott még kevésbbé fogná a mágnes, mert egy kicsit el is áll az ajtószárny, "hasa van, ez természetes" mondja az idősebbik, hát erről a kijelentésről is megvan a véleményem, de a rengeteg kontárkodás már eléggé lefárasztott, nem vitatkozom, legfeljebb azon csodálkozom magamban, primitív őseink hogy bírtak mégis olyan paszentos ajtókat csinálni annak idején. Hát nem így, az biztos. Búcsuzóul a fiatalabbik még jóakaratúan javasolja, hogy középre tegyek egy riglit, az az igazi megoldás, az megfogja, nemúgy mint a mágnes. Hogy akkor talán miért nem hoztak ők riglit, arra nem kapok értékelhető választ.
Összegzésképpen:
- Kaptam egy elég jóminőségű aluredőnyt (ami import termék, tehát nem a Józsáék érdeme). Csak sajna a szokásos vékony gurtnival, házilag gyakorlatilag cserélhetetlenül szerelve, szóval szurkolhatok, hogy a gurtni tovább bírja, mint az elődei. Kb. egy hónap használat után vannak kételyeim, a gurtni rendszeresen becsúszik a vezetőguriga és a keret közé és már kezd "törni".
- Kaptam egy rendkívűl silány minőségben szerelt szúnyoghálót. A két ajtószárny már megint szétfelé áll, az egyik újra súrolja a járólapot, ami nem is csoda, mert mind a műanyag keret, mind a műanyag zsanér elhajlik az ajtókeret súlya alatt. A mágnesek nem tartanak. Azóta jártam barkácsáruházban, vannak erősebb mágnesek, tehát meg lehetett volna ezt oldani, én le is fogom cserélni a mostanit és alulra is teszek majd, talán ez segít. (2008. VII. 18.: ma reggel felszereltem az erősebb ajtómágneseket, felülre és alulra is, most legalább tart.) Egyébként riglit is nézegetek, de nem találok az istennek se megfelelőt. Visszatekintve a Józsáék által lesajnált előző szúnyoghálóra, azt kell mondjam, hogy az sokkal jobb volt.
- A szerelés két alkalmat vett igénybe egy helyett, ennek megfelelően kétszer annyi munkaidőkiesésembe került.
A probléma egyik fele világjelenség: mindent úgy csinálnak manapság, hogy minél előbb tönkremenjen és minél nehezebb vagy leginkább lehetetlen legyen megjavítani. Inkább cseréld le az egészet. Ez a fogyasztói társadalom modellje. Rühellem, de hiába próbálom kicselezni, minőségi, tartós és javitható megoldásokat keresni, a legtöbbször ez nem sikerül.
A probléma másik része magyar specialitás: a "szakember" Magyarországon elképesztően sokszor kontárt jelent, hanyag, nemtörődöm munkát. Más, messzire vezető téma, de amikor egyesek kioktatják mondjuk a cigányságot, hogy "dolgozni kéne", akkor mindíg arra gondolok, hogy vajon mi "munkaszerető, dolgos" magyarok milyen alapon a beszélünk velük ilyen pökhendien, amikor az a munka, amit mi végzünk, ilyen silány. Ez lenne a példa, amit eléjük állítunk nagy pofával, mi büszke magyarok?
És persze megfordítva is igaz ez: mindig fáj, amikor mondjuk osztrák vagy német részről hallunk arrogáns, lesajnáló, lenéző kijelentéseket a magyar munkáról és a magyar mentalitásról, de a legfájóbb nem a lenézés, hanem az, hogy sajnos a kijelentés igaz.
