A címben említett törvény sokunk kedvenc olvasmánya, az szja, azaz a személyi jövedelemadó törvény. A 44/A paragrafus pedig az önkéntes pénztári kedvezményről rendelkezik. Ha netán valaki nem ismerné, ez a kedvezmény kb. arról szól, hogy ha az ember önkéntes nyugdíjpénztárba vagy önkéntes egészségpénztárba (van egy harmadik fajta pénztár is, de én még nem találkoztam olyannal, aki ilyennek tagja lett volna...) fizet be az adott évben, akkor a befizetett összeg 30%-át visszakapja.

Pontosabban régen visszakapta, pár évvel ezelőtt azonban úgy módosították a törvényt, hogy a kedvezményt nem visszakapja az adózó, hanem ezt is a nyugdíjpénztári vagy az egészségpénztári számlájára utalják. El kell dönteni, melyik számlára kérjük a kedvezményt és ezt meg kell adni az adóbevallásban.

Ez a kedvezmény szerintem jó dolog, én legalábbis szorgalmasan fizetgetem évközben a pénzecskémet mind a nyugdíjpénztári, mind az egészségpénztári számlámra, gondosan ügyelve arra, hogy ha anyagi lehetőségeim engedik, a kedvezmény teljes keretét kihasználjam. Az adóbevallás kitöltésekor pedig elgondolkozom azon, éppen melyik számlán jönne jól az extra összeg, és eszerint választok. Idén az egészségpénztári vonalon éreztem nagyobb szükségét a kedvezménynek (ideje lenne szemüveget csináltatnom) ezért az egészségpénztári számlámat adtam meg. Mivel pedig idén új egészségpénztárba léptem be (a korábbi felbosszantott egy-két dologgal, pl. a jóváírások észvesztően lassú átfutásával), ezért értelemszerűen az új pénztár adatait adtam meg. Az APEH meg postafordultával át is utalta a pénzt nekik.

De jaj, beütött a baj. Egyszer csak kaptam egy levelet az egészségpénztártól, miszerint visszautalták a pénzt az APEH-nek, mert a törvény szerint nekik nem jár. A francba! Illetve micsoda??! Átolvasom mégegyszer, a fenti paragrafus 2. bekezdéséről pampognak, hogy csak olyan pénztárba utaltathatom a kedvezményt, amelyben az adóévben történt befizetés. Gyorsan felütöm a az adótörvényt, átolvasom a kérdéses paragrafust, majd átolvasom még tizenkétszer, aztán megértem és a fejemhez kapok.

Tényleg, ezt elnéztem. Most mi a teendő? Hát, írja az egészségpénztári levél, forduljak az APEH-hez. OK, fordulok, hívom az ügyfélszolgálatot, majd még párszor hívom őket, végre felveszik, aztán adnak egy második számot, mert ők nem tudják, de azok a Másik Osztályon majd biztosan tudni fogják, mi a teendő. Hát, a Másik Osztályon sem tűnnek túlzottan magabiztosnak, de némi kupaktanács után kiderítik, hogy írjak egy levelet és kérjem meg őket benne, hogy egy másik (a törvényes előírásnak megfelelő) pénztárba utalják a kedvezményt. A levelet megírtam, elküldtem, most várok mi lesz.

Addig is van időm gondolkodni azon, mi a tanulság.

Az egyes számú tanulság az lenne, hogy olvassuk el figyelmesen az adótörvényt. (Végülis mi egyéb dolgunk lehet a világon, mint az szja törvény figyelmes olvasgatása...)

A kettes számú tanulság (és ezért írom ezt a posztot) viszont az lenne, hogy elmorfondírozzunk egy kicsit a magyar törvényalkotás minőségén és polgárbarátságán. Mert nézzük csak, van-e valami értelme annak a megkötésnek, hogy csak olyan számlára kérhetem a pénzt, amin történt az adóévben tranzakció. Hát szerintem semmi.

A kedvezmény célja az, hogy az öngondoskodást ösztönözze: ebből a szempontból nem tök mindegy, hogy az adott számlán történt-e valami az adóévben? Miért ne dönthetne úgy valaki, hogy azdott évben csak a nyugdíjpénztárba fizet be, de majd a kedvezményből feltölti az egészségpénztári számláját? Vagy mi  van, ha valaki speciel az adott évben még csak egyfajta pénztár tagja, de a rákövetkező évben belép a másikfajta pénztárba is és azt szeretné gyorsan feltölteni.  Ellentétes lenne ez az öngondoskodással? Nem. Mégis az van, hogy ez mind nem megy, mert a fenti paragrafus kizárja. Hogy miért, azt csak a jó ég tudja.

A paragrafus aktuális hatása a következő: évente 3 vagy 33 vagy 333, vagy tudomisén mennyi adózó benézi a szabályt és olyan helyre utaltatja a kedvezményt, ahová nem lehetne. Mint az én példám is mutatja, az APEH nem ellenőrzi, hogy a megadott pénztár megfelel-e a szabálynak, hanem csak utalnak iziben (Pedig nem lenne bonyolult dolog ezt ellenőrizni, legalábbis gondolom én, mint mezei szoftveres, de valahogy az állami szférában minden bonyolult, még ez is.) A pénztár meg iziben utalja is vissza, hadd pattogjon az a pénz a bankok örömére. Azután jön a telefonos társaságok bónuszforgalma, amikor a szerencsétlen adózó az APEH-et hivogatja. Majd juthat újra a postának is egy levélnyi bevétel (mondjuk én végülis bevittem személyesen egy APEH irodába a megírt levelet), és aztán még ki tudja mi lesz még itt, ha az APEH reagál a levélre.

Szóval visszavonom a panaszkodásom, tulajdonképp remek dolog ez, munkát adunk az állami alkalmazottaknak, egy kis extra bevételhez jut a gazdaság, és mindezt egy apró kis paragrafussal el lehet érni. Még az egyetemen tanultuk politikai gazdaságtanból (akkor még így hívták) a multiplikátor hatásról, amikor egy állami beruházás a GDP-hez a saját értkének a többszörösét képes hozzáadni. Ez a kis paragrafus is valami ilyesmi, a bürokrácia multiplikátora.

Szóval csak így tovább, tisztelt törvényalkotók, hozzunk még néhány hasonló szabályt! Előre a Burjánzó Bürokráciáért!