Költözött az anyósom. Hogyan választ ilyenkor az ember költöztető céget? Saját, vagy annak híján mások tapasztalata alapján. Saját pozitív tapasztalat híján mi ez utóbbi módszerrel választottuk ki a céget: egy ismerősöm ajánlotta őket. Fontos szempont volt, hogy az ismerősöm esetében is idősebb szülők költöztetéséről volt szó, és ott is teljes ki- és becsomagolást vállaltak (hozták a saját ládájukat is), a kuncsaftok teljes megelégedésére.

Összegezve az ismerősöm ajánlását: a Profi Költöztetés drága, de jól dolgoznak. Mindez azonban jó pár évvel ezelőtt történt. A drágaság (szerintem) megmaradt, a minőséggel a mi esetünkben voltak gondok. A brigád emlékeim szerint hat fős volt és a munkamorált vegyesnek találtam. Volt, aki végig dolgozott, de volt olyan is, aki az én ízlésem szerint kicsit túl gyakran tartott cigarettaszünetet. Tekintve, hogy a költöztetőknél sajnos kiírthatatlan óradíjas alapon dolgoztak ők is, ennek nem nagyon örültem.

Volt aztán egy háromajtós szekrény, ami nem fért be a lakásba. Rendben, mondtam, akkor tegyük be a pincébe. Ekkor megpróbáltak lebeszélni róla, mondván oda se fog beférni, inkább szedjük szét. Amikor erősködtem, akkor kelletlenül megnézték az útvonalat, majd megpróbálták: az egyik lépcsőnél megakadtak, ekkor megint mondta az egyik, nem lesz ez így jó. Újabb erősködés után végül ezt is megoldották, a szekrény némi alapfokú tetriszes ügyeskedés után végül befért. Csak tudnám, miért van bennem az az érzés, hogy egyszerűen csak a nekik kényelmesebb megoldást akarták (legalábbis az az egy) választani?

Mindez nem lett volna elegendő ok arra, hogy elégedetlen legyek velük. Végülis rendesen be- és kipakoltak, a teherautó tényleg profi volt, ahogy a dobozok és a csomagolás is: minden törékeny cuccot szépen külön becsomagoltak, a bútorokat befóliázták, nem tört vagy tűnt el semmi (tudtommal), az ár se lett nagyon sokkal több, mint eredetileg becsülték. Szóval mi rontja le az összképet?

Az, hogy másnap jön a gondnok, hogy az egyik tároló tele van összegyűrt újságpapírral, és hogy szerinte ez a mi költözésünkből maradt meg. És igaza is volt, én is felismertem a rengeteg Media Marktos reklámújságot, amit a törékeny üvegek csomagolására használtak. Ez úgy látszik, a profi költöztetőknél egyszer használatos csomagolóanyagnak számít. Ez rendben is lenne. Az viszont nincs rendben, hogy a huncut költöztető sutyiban megnézi, hogy van-e véletlenül nyitvahagyott tároló a házban (figyelem, nem szeméttároló, hanem tároló!) és amikor a kuncsaft éppen nem oda néz, akkor behányja oda az összes szemetét.

Szóval megint megismertem a kis magyar majesztrók (hogy Jácint találó definícióját kölcsönözzem) egy újabb apró, de kellemetlen trükkjét. Az egészben a kisszerűség a legdühítőbb: nem állt volna semmiből az elején leszögezni, hogy az általuk hozott csomagolóanyag számukra nem hasznos részét nem viszik el, azt dobjuk ki mi. Bár ezt is elég kicsinyesnek találtam volna, tulajdonképp még nyugodtabb is lettem volna, mert ha én dobom ki a papírt, az biztos nem az erdőszélen landol, hanem elviszem egy szelektív gyűjtőhöz, ezt pedig ugye a majesztróról nemigen feltételezem.

Hogy mi a tanulság? Még a töküres tárolókat is zárva kell tartani.