Ha már így szóba került Ausztria, akkor szenteljünk neki egy-két további bejegyzést! Már csak azért is, mert családi nyaralásunk helyszíne is a szomszéd zöld alpesi rétje volt, ahonnan nemsokára muskátliszagú, áradozó blogbejegyzéseket fogok írni a gyönyörű és romlatlan tájról, a kedélyes osztrákokról, vagy éppen a kiváló sörökről. Következésképpen most a bennem mélyen gyökerező kuruc ösztönök kielégítésére kell egy kis ellenpontozás.

Mi sem alkalmasabb erre, mint a Rába, amelyet osztrák szomszédaink évek óta folyamatosan szennyeznek. Ha jól tudom három stájerországi illetve burgenlandi bőrgyár a fő felelős, de gondolom, van azért ott egyéb szennyező is. Hivatalos tiltakozás ide, sajtókampány oda, az osztrákok évekig a fülük botját se mozdították a panaszainkra. Nemrég nagy nehezen kibírkóztunk egy megállapodást, amely szerint záros határidőn belül megszüntetik a szennyezést. Reméljük úgy lesz.

Vannak nekünk más szennyező szomszédaink is. A tiszai ciánszennyezés kapcsán szokták Romániát emlegetni, de az az eset csak a jéghegy csúcsa: amikor 1995-ben evezőstúrán jártam a Felső-Tiszán, a Szamos torkolata úgy nézett ki, mintha egy szennyvízcsatorna ömlött volna a folyóba. Majd' harminc kilométerrel lejjebb éjszakáztunk, a homokpart még ott is sikamlós volt az olajos víztől.

Aztán mi magunk sem vagyunk ártatlan báránykák, érdekes lenne megkérdezni a szerbeket, elég tisztának találják-e a Tiszát vagy a Dunát, amikor átér hozzájuk. Az erdeinkben is érdemes szétnézni, a jövendő régészei nyilván nagyon örülnek majd a rengeteg szeméttelepnek, értékes tanulmányokat írnak majd a gazdag leletek alapján a letűnt civilizáció szokásairól. A fatolvajok vagy a quadosok által letarolt erdők sem az átlagmagyar magas környezetvédelmi tudatosságáról árulkodnak.

Szóval szemét ügyben a többi szomszéd és mi magunk se vagyunk ártatlanok. Miért vagyok akkor külön is mérges kedves osztrák szomszédainkra? A kettős mérce miatt. Az se öröm, ha a románok szemetelik tele a folyóinkat, de ők saját magukat is ugyanígy összeszemetelik, tehát a szemetelés nem nekünk szól. Az osztrák ezzel szemben egy rendes tüchtig népség, még a gyepet is porszívózzák. Az országot áthatja a környezetvédelmi tudatosság, a zöldek bent vannak a parlamentben, a polgárok akkurátusan gyűjtik a szemetet szelektíven, a levegő kristálytiszta, eldobott szemét sehol.

Legalábbis a saját portájukon. Mert a szomszédba át lehet söpörni. Elvégre a magyar amúgy is egy szemetelős népség, hát akkor biztos nem bánják, ha a mienkből is kapnak, gondolja a derék osztrák, és eszerint is cselekszik. Ez tehát egy gesztus. Egy nem túl kedves gesztus, a felsőbbrendűség gesztusa, ami kifejezi azt, miként is vélekednek rólunk odaát. (Nem az egyetlen gesztus, egyébként.)

Meg persze nemcsak gesztus ez, hanem képmutatás is. Mi tiszták vagyunk, rendesek, szorgalmasak, nem úgy mint a keleti szomszédaink (magyarok, szlovákok, stb.), akik viszont koszosak (meg lusták, átjárnak lopni, stb.). Az, hogy a mi koszunkat is odát találhatod, arról meg mélyen hallgatunk.

Nahát ezért vagyok külön is dühös az osztrákok szemete miatt.