Először a Kossuth Rádióban (illetve bocsánat, MR1-Kossuth) hallottam egy interjúrészletet egy hölggyel, talán egy hónapja lehetett. Magánember létére népszavazást kezdeményezett: a képviselői költségtérítések rendszerét kifogásolta. Nevezetesen azt, hogy a parlamenti képviselők bemondásra számolhatják el a költségeiket, nem kell számlát hozniuk. Ez ugye elég felháborító kiváltság első hallásra (meg sokadikra is), tehát rokonszenvesnek tűnt a kezdeményezés: egy mai Don Quijote, gondoltam, utána kéne nézni, hogy lehetne esetleg támogatni, aláírni. Aztán elfeledkeztem róla.

Nem sokáig: Reckl Amál blogjában láttam egy hírdetést ugyanerről a kezdeményezésről (mennyi mindenre jó az új blog.hu-s hirdetési rendszer...), benne a honlap címével:seres-maria.hu. Én azért nem a saját nevemmel reklámoznám ezt az ügyet, dehát ízlések és pofonok. Gyors klikkelés, átfutom a honlapot, ez az, erről hallottam a rádióban! Le lehet tölteni aláírásgyűjtő lapot és vissza lehet küldeni, ez egyszerű lesz.

Azért nem lennék apróságokon kukacoskodó mérnök, ha nem kezdeném alaposan átolvasni a honlapot. Keresem például, hogy hol ír a honlap a képviselők javadalmazásárol: elsőre semmit nem találok. Másodikra találok egy letölthető szóróanyagot, benne egy táblázattal, ami azért nem túl részletes, nincs forrásmegjelölés se (pedig nekem kb. 5 perc kell ahhoz, hogy megtaláljam a vonatkozó törvényt, meg egy csomó ezzel kapcsolatos információt a parlament honlapján, pl.kiderül az is, hogy a világon máshol is hasonló jellegű rendszerben - bér + költség - fizetik a képviselőket: ezeket azért be lehetett volna linkelni valahol...).

De végülis a lényeg kiderül, a képviselőink degeszre keresik magukat. Vagy nem? Hát, nem is tudom. A táblázatban keverednek a bérelemek és a költségelemek. Nézzük először a képviselői béreket: 231900 Ft alapdíj + 162000 az 1. bizottsági tagság + 58000 Ft a 2. bizottsági tagság + 278000 a bizottsági elnöki poszt + stb. Rémesen soknak tűnik, ugye?

Hát nem. Az alapdíj meglehetősen alacsony, ha azt veszem, hogy a magyarországi átlagfizetés egy tavalyi hír szerint majdnem 200 ezer forint. Na jó, de itt vannak a bizottsági tagsági díjak, azzal szépen keresnek, nem? Hát, igen is meg nem is. Azt ugyan nem tudom, pontosan hány bizottsági tagság jut a 386 képviselőre, de becsülni lehet: a parlament.hu 29 bizottságot sorol fel. A tagok száma nem egyenletes, 10 és 30 között van. Ha mondjuk 20-as átlaggal számolunk, akkor az 600 poszt, kerekítsünk felfele, adjuk hozzá az elnökök és alelnökök, frakcióvezetők extra pénzeit, és nagyjából 4-500 ezer forintos képviselői átlagbér jön ki, kinek több, kinek kevesebb.

Na most, ez 4-500 ezer forint soknak hangzik, tudom, hogy a többség ennél kevesebbet keres és örömmel venne egy ekkora fizetést. Ugyanakkor ha figyelembe vesszük azt a befolyást és felelősséget, amivel egy képviselő rendelkezik, akkor szerintem kevés ez az összeg. Egy nagyvállalat középszintű menedzsere ennél sokkal többet keres (1 millió körül-felett, ahogy hallottam, bár erről nem találtam adatot), pedig a tevékenysége sokkal kevesebb ember életét befolyásolja, az általa hozott döntések anyagi vonzata is elenyésző egy-egy parlamenti döntéséhez képest.

Nézzük tovább: a költségtérítések lényegében két részből állnak, 115 ezer forintot kapnak a vidéki képviselők pesti szállásra, és kb. 162-370 ezres sávban mozog az általános költségkeret (van keret alkalmazottra, de ezt nem a képviselő kapja, hanem az alkalmazott közvetlenül). Azért van sáv, mert ebből fedezik az utazási költségeket is, ami nyilván annál több, minél messzebb lakik a képviselő a fővárostól. A fővárosi képviselők kapják a minimumot, az őriszentpéteri vagy vásárosnaményi honatya(anya) meg a maximumot. Pontosabban ez csak a  felső korlát: kapni annyit kapnak, amennyit ebből ténylegesen igényelnek, és ugye pont erről van szó, hogy nem kell számlát mellékelni az igényléshez, tehát "biztos" többet igényelnek, mint amit elköltenek.

Szóval OK, a képviselői bér nem olyan magas, de költségtérítés címén annyit vágnak zsebre, amennyit nem szégyellnek, ugye? Hát, igen is meg nem is. Igen, valóban visszatetsző, hogy bemondásra kapják meg a pénzt, de az is vélelmezhető, hogy az így kapott összeg nagyobb része mögött mégiscsak tényleges költségek állnak. Ha mondjuk a kért összeg egyharmadát tekintjük "elcsaltnak", akkor ez átlagosan 80-100 ezer nettó jövedelem, ami bruttóban lenne kb. 150-200 ezer. Ha ezt hozzáadjuk a fenti bérösszeghez, akkor 550-700 ezer forintos bruttó képviselői bér jönne ki, az már közelebb van ahhoz, amit én reálisnak tartanék, de túlfizetettnek továbbra sem mondanám a képviselőinket.

Ajjaj, most látom,hogy rossz irányba megy ez a bejegyzés. Ugyan igaz, hogy a képviselőink nincsenek agyonfizetve (hivatalosan legalábbis semmiképp), én mégiscsak arra akarnék kilyukadni a végén, hogy a jelenlegi rendszer rossz és a Seres Mária féle kérdést támogatom. Nézzük akkor a kötekedés helyett (amit mellesleg még tudnék folytatni), azt, miért tetszik mégis a kezdeményezés.

Az egyik ok a pártok túlsúlya közéletben. Aki sokat olvas újságot, az tudhatja, hogy pl. Amerikában a politikai élet nagyon sok vitás kérdését nem a pártok határozzák meg, hanem gazdasági és társadalmi lobbicsoportok. Ezek a csoportok folyamatosan és hangosan küzdenek az igazukért és sokszor a pártok ellenében is sikereket érnek el. Magyarországon ez hiányzik, a társadalom egy része beáll valamelyik párt mögé, egy másik (egyre nagyobb) része pedig visszahúzódik. Nagyon kevesen vállalnak fel pártoktól függetlenül közéleti kérdéseket. Ezt a problémát egy mondatban úgy szokták összefoglalni, hogy gyenge a civil társadalom. Ha gyenge, akkor erősítsük! Ez a mostani pedig egy civil kezdeményezés, amiből több kellene. Nem tudom, sikeres lesz-e, a honlapon levő aláírásszámláló jelenlegi állása (111.578) alapján nem lehet tudni, összejön-e határidőre a szükséges 200 ezer aláírás. (Sportnyelven szólva izgalmas befutót várok...) A konkrét kérdéstől függetenül is remélem, hogy igen: a mi gyenge civil társadalmunknak minden aprócska sikerre szüksége van.

De ha csak magát a kérdést tekintem, akkor is egyet kell, hogy értsek a benne sugallt válasszal. Micsoda pofátlanság, hogy nem kell bemutatni számlát a költségeinkről? Egy olyan országban, ahol a fekete gazdaság arányát bőven 20 % felettire taksálják, ahol ennek az egyik leggyakoribb megjelenési formája az, hogy számlát nem adunk? Ahol ugyanakkor a kormányzat "zéró toleranciáról" beszél? Hát nem, kedves képviselő urak, ez így nem kóser! A költség az legyen költség, azt igenis kelljen számlával igazolni! Ha "új rendet" akarunk (és igen, én szeretnék!), akkor tessék jó példát mutani! Semmi kifogásom az ellen, hogy az alapdíjat akár a mostani kétszeresére vagy háromszorosára emeljék és ezzel ténylegesen is kifejezzék a képviselői munka fontosságát, de ugyanakkor fejezzék ki azt is, hogy egy tisztességes országot akarnak képviselni, tisztességesen.

Nemrég lépett a parlament is ezügyben. Kitalálták, hogy akkor legyen adóköteles a költségtérítés és legyen az adókulcs 15%. Na, ez aztán egy igazi magyaros megoldás volt, nemzetünk minden pimaszságát és képmutatását sikerült demonstrálnunk. Ha eddig volt netán becsületes képviselő, aki tényleg csak a munkavégzéséhez szükséges kiadásokat számolta el, akkor most már őt is csalásra fogjuk kényszeríteni, tegyen hozzá minimum 15%-ot ő is. Mert ugye vagy költségtérítés, és akkor milyen alapon adóztatjuk, vagy jövedelem, és akkor miért csak 15%? Van még valaki ebben az országban, aki csak 15%-ot fizet valamely jövedelme után?

Vagy úgy kéne tekinteni, hogy ez nem jövedelem, hanem bevétel, csak a tételes költségelszámolás helyett inkább egy átalányadót használunk? Aha, ilyen van: EVA, EKHO, őstermelők, ingatlan bérbeadás. Na igen, csakhogy ezeknek a speciális eseteknek általában deklarált társadalompolitikai okai vannak (mellesleg szerintem indokolatlanok!) a legöbbjük pl. vállalkozásokra vonatkozik, amelyeknek az adminisztrációs terheit szeretnék csökkenteni ezáltal. A képviselők esetét nem érzem társadalompolitikailag indokoltnak, nem vállalkozók, az adminisztrációs terhek pedig egyáltalán nem lennének túlzottak.

A felteendő kérdés persze sajnos éppen csak a felszínt karcolgatja. Az igazi kérdés az, mennyibe van nekünk a politika. Ennek az összegnek az elenyésző része csak a képviselői költségtérítések rendszere. Volnának sokkal fontosabb kérdések is:

• Miért nem tudjuk, ténylegesen mennyibe kerülnek a pártok, mennyibe kerülnek a választások? Hány százalékkal fizetünk többet pl. az autópályákért, meg általában bármilyen közösségi beruházásért, mint amennyit akkor kellene, ha a pártok nyilvános költségvetése fedezné a valódi kiadásaikat?
• Mennyivel több politikust kell eltartanunk annál, amenyire tényleg szükségünk lenne? A jéghegy csúcsa a parlament, oda elég lenne 150-200 képviselőt küldenünk, de szakértők körében közhely a megyei, városi és egyéb önkormányzatok túlduzzasztott létszáma is.
• Miért engedjük, hogy parlamenti képviselőinknek másodállásuk legyen, különösen politikai másodállásuk? Nekem ne mondja senki, hogy a lelkiismeretesen ellátott képviselői munka nem igényel teljes munkaidőt vagy néha még annál is többet! Akkor meg hogy lehet valaki emellett tiszta lelkiismerettel mondjuk egy ötven-százezres város képviselője vagy polgármestere is?

Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy ez a kérdés jelentéktelen vagy felesleges lenne. Nem jelentéktelen, mert példát mutathat. És nem felesleges, mert egy apró lépést tehetünk vele előre egy tisztességesebb ország irányába.

Szóval részemről küldöm az aláírt ívet.

Frissítés (január 24.):Az érem másik oldala: Népszavazzunk?