2008. augusztus 29. Na,most már neki kellene állni a karintiai beszámolónak, amíg még frissek az élmények. Persze a fényképeket is selejtezni kéne, hogy feltehessem őket a webre...
2008. október 20. Hát, ember tervez, isten végez. Pontosabban egy fenét végez, így aztán nem végződik, aminek végződnie kell. Azaz nem íródik ez a poszt az istennek se, pedig már két hónapja hazajóttünk Karintiából. És a képek is a merevlemezen fragmentálódnak, annak se álltam még neki.
2008. november 23. Még mindig sehol se tartok az élménybeszámolóval. De én makacs ember vagyok, előbb utóbb megírom, legfeljebb nem a friss hírek rovatba kerül, hanem az emlékirataimba.
2008. december 1. Éljen, a képek egy része kikerült a webre:
Még Villachról van egy csomó képem. Talán a Volán legközelebbi Villachi meccsére (dec. 21.) az is meglesz... ;-)
2008. december 9. Kint vannak a villachi képek is:
Lesz még bejegyzés itt egyszer...
2008. december 21.
Idén ebből már nem lesz beszámoló.
Egyébként: Villach-Alba Volán 4-2 :-(
2009. január 20.
Na vágjunk bele végre: 10 napot töltöttünk a Villach közelében található Faaker See mellett. Szállásunk a Pirker névre hallgató bababarát családi panzió volt, amivel meglehetősen elégedettek voltunk (ld. a részletes dicshimnuszt egy korábbi posztomban). A panzió kertjében és a hatalmas játszószobában elég sok időt töltöttünk.
Szintén standard program volt a strandolás a Faaker See két strandján is: a drobollachi gyalogszerrel is közel volt, volt egy nagy csúszdája, viszont kavicsos volt és nagyon gyorsan mélyült (azaz Csillának egyáltalán nem volt jó, Eszternek is csak úgy-ahogy. A másik strandot a helyiek homokosnak titulálták, ez a Neuegg és Faak között kb. félúton található kemping strandja volt, hát én ezt nem homoknak, hanem apró kavicsnak mondanám, de valamivel sekélyebb volt a viz, itt Csilla is elvolt valamennyire.
Azért a strandolás és játszóházazdizás mellett igyekeztünk kiruccanni ide-oda:
Villach: Fontos közlekedési és kereskedelmi csomópont az olasz-szlovén-osztrák határháromszögben, a Dráva és a Gail összefolyásánál. Ide kétszer is benéztünk, egy szép gótikus templom a város ékköve, a tornyából pedig remek a kilátás. A templomot körülvevő viszonylag kicsi városmag a szokásos osztrák színvonalat képviseli, középkori-barokk-klasszicista keverék, gyönyörűen karbantarva és felmuskátlizva. Említésre méltó még a Relief von Kärnten, ami egy nagyméretű (egy egész pavilont kitöltő) Karintiát ábrázoló terepasztal. Földrajz iránt érdeklődők számára kötelező látnivaló.
Klagenfurt: Itt is kétszer jártunk egyszer a belvárost néztük meg, egyszer a Minimundus-t. A belváros színvonalban a villachihoz hasonló, bár valamivel mozgalmasabb. Ha erre jár az ember, akkor egy félnapos/egésznapos sétát megér, de azért "Klagenfurtot látni és meghalni" effektusról nem beszélnék. A Minimundus-t elsősorban Zsuzsa kedvéért néztük meg, amúgy egy tipikus kommersz turistacsalogató látványosság, magamtól valószínűleg kihagyom, de végülis azt a pár órát ez is megérte.
Finkenstein: Finkenstein a Faaker See-től délre, a Karavankák északi lejtőin található várrom, ma szabadtéri színházként üzemel. Hasonló romunk nekünk is bőséggel van, ezért nem kell Karintiáig jönni. Viszont a kilátás nagyon szép.
Landskron: Egy másik várrom, valamivel jobb állapotban, még festőibb helyen, az Ossiacher See csücskénél, csodaszép kilátással Villach völgyére. Amúgy a hely a solymászatra specializálódott, nagyven ötven madaruk lehet kb. és naponta több reptetéses "show"-t lehet megnézni, mi pont lemaradtunk egyről, de sebaj, talán majd máskor.
Pyramidenkogel: Kilátótorony Maria Wörth felett, szép panorámával elsősorban a Wörthi tóra, de délen a Karavankák, nyugaton a Villachot övező hegyek és keleten Klagenfurt is szépen látszanak.
Maria Wörth: Festői falu a Wörthi tó partján, két szép kis templommal, a nagyobbik körül temető, körülöttük meg a tó, csodaszép környezet. Ettől eltekintve a Wörthi tótól nem estem hanyatt. Ugyan tényleg szép a fekvése, viszont a magánüdülők szinte teljesen elzárják a tavat az arra kószáló turista elől, mindenütt kerítések, magánterület táblák. Ez egyébként a Faaker See esetében is így volt: igazából egyik tónál se találtunk a Balatonra azért mégiscsak valamennyire jellemző hosszú parti sétányokat.
Nagyjából ennyi fért bele. Ami hiányérzetem maradt, az a hegyekkel kapcsolatos. Nem mentünk fel sehova. Volt egy-két ötletem, de valahogy mindig elmaradt: vagy túl rossz volt az idő és városba mentünk helyette, vagy túl jó és strandra. Nem baj, azért így is jól éreztük magunkat.
