A PromontorBlog fejlécképe öt fényképet tartalmaz. Csupa olyan helyről, ahol valamikor jártam. Nem teljesen lehetetlen kitalálni egyik helyszínt sem, de azért távolról sem egyszerű. A második és a negyedik kép helye viszonylag könnyebb eset, mert épületek szerepelnek rajta, bár talán Magyarországon nem közismertek. A többi kép viszont tájakat ábrázol, ráadásul olyanokat, ahol magyar turista csak elvétve fordul meg. Ezek pontos helyszínét tehát olyasvalaki, aki nem ismer személyesen, nem nagyon találhatja ki. (Bár azért nem teljesen lehetetlen, végülis az internet gazdag információforrás, mindenfélére rá lehet akadni benne.)
Az első fénykép Palojoensuuban készült 1998 szeptemberében.
Palojoensuu Lappföldön található, Finnország északi részén, bőven az északi sarkkörön túl. A képen látható folyó a Muoniojoki, amely határfolyó is egyben, a túloldalt Svédország található. Kétszer voltam életemben Lappföldön, ez a fénykép a második alkalommal készült.
Egy barátommal túráztunk fenn északon. Átvágtunk a Pallas-Ounastunturi nemzeti parkon, majd ezután szerettünk volna Kilpisjärvibe, a svéd-norvég-finn hármashatárhoz és a Saanahoz (ez a finnek "nemzeti hegye" és mellesleg nagyon emlékeztet Badacsonyra) eljutni, csak sajnos elnéztem a menetrendet és aznap nem volt buszunk. Így megpróbáltunk stoppolni, de az első nap mindössze Palojoensuuig jutottunk, ott töltöttük az éjszakát. Ez a fénykép este készült, amikor egy rövid sétát tettünk a folyóparton. Sajnos a következő nap se volt szerencsénk a stoppolással, így pár órányi sikertelen próbálkozás után megváltoztattuk a terveinket és észak helyett dél fele indultunk, felszálltunk egy Levi felé tartó buszra. Levi ugyan a finnek körében inkább síterepként ismert, de azért szeptemberben is nagyon szép.
Lappföld egyébként a természetbarátok és túrázók paradicsoma, rendkívül ritkán lakott, "érintetlen" táj. Nagy hegyek nincsenek, legalábbis a finn oldalon, az általunk bejárt Ounastunturi és a Pallastunturi pl. kb 7-800 méter magas, a Levitunturi pedig 500 körül van (Saana, amiről ezúttal lemaradtunk 1000 fölött van és Kilpisjärvi mellett található a Halti, Finnország legmagasabb hegye is a maga 1324 méterével, de az 5-800 méteres magasság sokkal tipikusabb a finn Lappföldön). Ha hegyekben nem is, vízben rendkívül gazdag terület, rengeteg folyó, tó és mocsaras terület található itt, túrázni ezért általában gumicsizmában ajánlott.
Lappföld egyik turisztikai csúcsszezonja a szeptember eleje, az ősz kezdete. A lappföldi ősz színei olyan varázslatosan élénkek és tarkák, hogy a finn nyelv külön szóval emlékezik meg róla, ez a ruska. Színtévesztőként nem bocsátkoznék a vörös, barna és sárga ilyenkor látható rengeteg árnyalatának elemzésébe, de azt megerősíthetem, hogy a reklámok nem hazudnak, a lappföldi ruska valóban csodálatos élmény. Külön előny, hogy ilyenkor a szúnyogok már általában eltűnnek (hogy ez milyen fontos szempont, azt Leviben tapasztaltuk meg, ahol - lévén kicsit délebbre van - még éppen voltak szúnyogok, amikor odaértünk; jól is laktak velünk a dögök) és a bogyós gyümölcsök, a málna, áfonya stb. is megérnek addigra (ezekkel meg mi laktunk jól).
