Azt írja a Zindex, hogy
Az MSZP elébe menne a népszavazásnak
Göndör István szocialista képviselő pénteken benyújtott egy törvénytervezetet, ami alapján 2010-től a képviselők nem kapnának adómentes és igazolás nélkül elszámolható költségtérítést. Ha a parlament nem fogadja ezt el, akkor várhatóan népszavazás lesz még idén a kérdésről.
...
Egy magánszemély, Seres Mária szervezésében ez ellen népszavazást kezdeményeztek, amihez össze is gyűlt a szükséges számú aláírás. Ezért a parlament áprilisban már határozott arról, hogy ki kell írni a népszavazást a költségtérítés eltörléséről. A népszavazáson erre a kérdésre kellene válaszolni: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?"
...
Göndör István indítványa értelmetlenné tenné a népszavazást.
Csak emlékeztetőül, a cikk a Seres Mária féle népszavazásra utal, amiről egyébként én is írtam korábban, először lelkesen, aztán már nem annyira lelkesen.
Egyébként Göndör már áprilisban beszélt erről a Klubrádióban:
Göndör István a Megbeszéljük c. műsorban azt mondta: már jövő héten parlament elé kerülhet az MSZP képviselői költségtérítésről szóló önálló indítványa, melytől azt remélik, hogy elkerülhetik az ehhez kapcsolódó népszavazást.
Szóval Göndör István illetve az MSZP szerint ez a népszavazás elkerülhető lenne, ha eltörölnék a képviselői költségtérítések jelenlegi (számla- és adómentes) rendszerét.
Én meg nem értem, hogy gondolják. Szerintem ugyanis nem kerülhető el, már ha komolyan vesszük a törvényeket meg a jogállamot.
A népszavazás egy eldöntendő kérdést tesz fel, amelyre lehet igennel vagy nemmel felelni. Az, hogy a gyakorlatban erre a kérdésre minden közvéleménykutatás szerint szinte bizonyosan a résztvevők elsöprő többsége az egyik választ támogatná, az nem zárja ki azt az elvi lehetőséget, hogy a szavazópolgárok a másik változatot is támogathatják. Azaz elvileg a nép akár úgy is dönthet, hogy maradjon csak a számla nélküli költségtérítéses rendszer.
Ebből következően tökmindegy, hogy az aktuális törvény éppen melyik választ támogatja. És az is tökmindegy, hogy a parlament hoz-e most egy olyan döntést, amely szerint akkor a törvény támogassa inkább a másik választ, mert a gyakorlatban biztosak vagyunk abban, hogy mindenki ezt a választ ikszeli majd be.
A népszavazási törvény ugyanis arról szól, hogy ha elég sok állampolgár kéri, akkor azt a bizonyos eldöntendő kérdést ki kell venni a parlament hatásköréből. Fel kell tenni népszavazásra, majd a nép eldönti. Az állampolgárok pedig elég sokan kérték ezt. Innentől kezdve nincs mit tenni, meg kell várni, hogy mi lesz a népszavazás eredménye. Akár minden héten megszavazhatná a Parlament a törvény módosítását a népszavazásig hátralevő időben, az se változtatna semmit. Erről a kérdésről népszavazásnak kell dönteni. Pont.
Ennek a mostani kezdeményezésnek tehát az égadta világon semmi értelme. Lehetett volna értelme tavaly ilyenkor. Vagy két éve. Vagy öt éve. Akkor nem lett volna aláírásgyűjtés és most nem lenne népszavazás. Nem dobnánk ki az ablakon egy nagy zsák adóforintot (illetve nem erre a célra dobnánk ki, de ez más kérdés...)
Szóval akkor kellett volna gondolkodni, nem most. Illetve rosszul mondom, hiszen most se gondolkodnak. Vagy lehet, hogy gondolkodnak, csak nem értik.
