Ma ki kellett töltenem egy adatlapot.

Történt, hogy az állam úgy döntött, hogy mostantól finoman megadóztatja a családi pótlékot. Azaz maga a pótlék nem lesz adóköteles, de beleszámít az adóalapba. Aki már töltött ki adóbevallást, az tudja, hogy ez azt jelenti, hogy "feljebb tolja" az adóköteles jövedelmet, aminek így nagyobb része fog magasabb adósávban tanyázni. Ezt a változtatást már elég régen beharangozta a sajtó, egyike "válságintézkedéseknek".

Ugyanakkor a bevezetés módja meglepett. Én ugyanis naívan azt hittem, hogy mivel a feleségem kapja a családi pótlékot, ezért ő fog adózni utána. Ennek örültem is, mert jelenleg gyesen van és jó eséllyel az ő adóalapja családi pótlékkal együtt is alacsonyabb adósávban maradna. Meg arra is gondoltam, hogy akkor sok családban célszerű lehet az alacsonyabb jövedelmű szülő nevére kérni a családi pótlékot.

De nem. A kedves állam bácsi is gondolt erre és úgy döntött, hogy függetlenül attól, hogy melyik szülő kapja kézhez ezt a pénzt, ez közös jövedelem: a fele az anyáé, a fele az apáé. Nehogymá' ügyeskedjünk, azt nem hagyjuk! (Mondjuk felmerül az elvi kérdés, miért nem a gyerek jövedelméhez számítjuk, végülis miatta jár. Ja, akkor szinte senki nem fizetne utána adót, az nem jó...)

De az állam még ennél is tovább ment: ha ugyanis a családi pótlékot be kell számítani az adóalapba, akkor az a jó (neki), ha az ebből adódó többletadóra minél előbb ráteheti a kezét. Erre választotta az állam azt az épületes megoldást, hogy a szülők jelentsék be a munkáltatójuknál, hogy mennyi a rájuk eső családi pótlék, és majd a munkáltató ennek megfelelően von adóelőleget.

Na, ezt a bejelentőlapot kellett ma kitöltenem.

Elmerengtem egy kicsit ezen az egészen és az alábbi - természetesen költői - kérdéseim lennének. Előrebocsátom, hogy magát a tényt, hogy mostantól adózik a családi pótlék, most nem bírálom, csak a bevezetés módját, és azt is csak a bürokráciaminimalizálás szempontjából:

• Vajon hány millió adatlapot kell a napokban két példányban (egy a munkáltatónál, egy az adózónál, mindkettő öt évig megörzendő!) kitölteni emiatt a rendelkezés miatt?
• Vajon hány millió percet vesztegetünk el az adatlapok kitöltése miatt?
• Vajon mennyibe kerül a munkaadóknak módosíttatni a bérelszámoló rendszerüket azért, hogy az adóelőlegben a továbbiakban ezt a most bejelentett extrajövedelmet is figyelembe vegyék?

És persze az igazi kérdések:

• Vajon mikor fog az állam egyszer úgy bevezetni egy intézkedést, hogy az ne nekünk polgároknak jelentsen újabb bürökratikus terhet? Mikor jönnek rá, hogy az állami bürokrácia azért kellene hogy legyen, hogy megkönnyítse, ne pedig megnehezítse az életünket?

Nézzük pl. ezt a konkrét esetet. A cél az volt, hogy a családi pótlékból egy kicsit visszavegyenek és ez a bevétel folyamatosan, havonta meg is érkezzen az állam számláira:

• Nem lett volna egyszerűbb akkor a kiutalt családi pótlékból lecsippenteni egy fix összeget azzal, hogy a különbözettel majd adóbevalláskor elszámol az adózó? Szerintem igen.
• Vagy ha már ragaszkodnak a pontos adóelőlegszámításhoz, akkor nem lehetett volna az állam feladatává tenni ezt? Mondjuk oly módon, hogy a beérkezett munkáltatói elszámolások alapján ők vonják le megfelelő kiszámolt adóelőleget a következő havi családi pótlék utaláskor? Naná hogy lehetett volna.
• Vagy ha már a munkáltató feladatává tették az adóelőlegszámítást, akkor nem lehetett volna legalább az adatlapkitöltést elkerülni? Végülis az állam elküldhette volna a munkáltatónak ugyanazt az információt a saját adatai alapján. Persze elektronikusan. Hát már hogyne lehetett volna?

Ja, hogy a fentiek apparátusi munkával jártak volna, az meg derogál? Mert ugye sokkal egyszerűbb másokat ugráltatni: majd az állampolgár kitölti, beadja, sorban áll stb. Meg a vállalat kiszámolja, levonja, befizeti stb.

Mielőtt valaki felvetné, tudom hogy a felvetett javaslatok egy része rendes állami számítástechnikai infrastruktúrát igényelne, ami nincs. Hát igen, ez igaz. Pénz sincs, infrastruktúra sincs.

Csak éppen ez az eset csepp a tengerben. Húsz éve azt látom, hogy arra nem is akarnak pénzt és infrastruktúrát adni, hogy a bürokrácia egyszerűbb legyen és a mezei polgárnak kényelmesebbé tegyék az életét. Húsz éve azt látom, hogy minden állami eljárás úgy van kialakítva, hogy én kitöltök, kiszámolok, postást játszom A és B hivatal között, sorban állok, beadok. A hivatalnok meg ül a székében, átveszi, és ha szerencsém van, ráüti a pécsétet. Ha nincs szerencsém, kioktat, hogy mit rontottam el és elküld, hogy javítsam ki. Ha az APEHről van szó, még meg is büntet.

Én meg már nagyon unom ezt az egészet. A legfőképpen azt, hogy az én adómból fizetik ezeket az embereket.