Illegális lakásfoglalás történt nálunk. Beköltözött a padlásra egy denevér. Szeptember végén történt, egy kis esti biciklizésre baktattam fel (a szobabiciklit fenn tartjuk a padláson), amikor ott találtam Dezsőt, a denevért.

Dezső eleinte rémülten repkedett össze-vissza, én pedig rémülten kapkodtam a fejem. Elvileg a denevér beleakadhat a hajamba, gondoltam riadtan, de aztán rájöttem, hogy a frissen vágott másfélcentis sérómnak hála ez nem igazán valós veszély. (Később utánaolvastam, az ilyesmi a közhiedelemmel ellentétben nagyon ritka.) Közben Dezső is megnyugodott és kényelembe helyezte magát: azaz fellógatta magát a mennyezetre.

Szerencsére a biciklitől jó távol tette ezt, így némi habozás után úgy döntöttem, nem zavartatom magam és eredeti terveimnek megfelelően tekerek egyet. Végülis én vagyok a tulaj, Dezső csak húzza meg magát.

Lent aztán Zsuzsa nem fogadta túl nyugodtan a hírt és tulajdonképp én se örültem túlzottan Dezső érkezésének. Azt ugyan nem tartottam valószínűnek, hogy Dezső is veszett lenne, de azért annak se örültem túlságosan, hogy egy denevér repked a cuccaink között. Egyszer láttam galambok által belakott padlást, az tiszta galambkaki volt. Gondolom egy denevér termése nem összehasonlítható azzal, amit anno láttam, de akkor se örültem a gondolatnak, hogy Dezső esetleg a gyerekruhák között talál magának alkalmas illemhelyet.

Na most a "felmegyünk a padlásra egy bazi nagy lapáttal és agyoncsapjuk Dezsőt" az nem az én stílusom: egyrészt nincs otthon bazinagy lapát, másrészt nem szokásom állatok agyoncsapása (a legyek és a szúnyogok kivételével), nem fér bele az etikai kódexembe, harmadszor pedig úgyis csak szerencsétlenkednék odafönt, Dezső meg kiröhögne. Ráadásul rövid guglizás után kiderítettem, hogy a denevérek védettek, tehát nemcsak a saját illemtanom szerint nem szabad őket bántani, hanem a törvény szerint sem.

Felmerült bennem, hogy tudomásul vesszük Dezső beköltözését, mondván, nagy a padlás, elfér benne, de a legaktívabb szomszéd kezébe vette az ügyintézést és felhívta a közös képviselőt, hogy intézkedjen kilakoltatás ügyben. A fentebb említett higiéniai ok miatt ezzel én is egyetértettem.

A közös képviselő pedig pár nap múlva megjelent egy kisállatbegyűjtővel. Aki a szomszéd beszámolója szerint két óráig kereste Dezsőt, többször közölve, hogy szerinte ilyen világos padlásra nem is költözik be denevér. Aztán a végén állítólag mégiscsak megtalálták szegényt és Dezső be lett gyűjtve.

Gondoltuk mi. Azonban másnap este újabb biciklizésre készülve újra összetalálkoztam Dezsővel. Persze elvileg nem lehetetlen, hogy ez egy másik denevér volt, de az mindenesetre gyanús, hogy a mennyezetnek pontosan ugyanazon pontjára lógatta fel magát, mint Dezső, ráadásul a múltkori afférnál lényegesen kevesebbet rémüldözött. Úgyhogy szerintem Dezső volt az. Akit ezúttal le is fényképeztem, egyrészt alátámasztandó a szomszédok előtt az újabb denevérriadót, másrészt blogolási célzattal.

Másnap reggel az ügyintéző szomszédnak személyesen is bemutattam Dezső - hűlt helyét. Dezső ugyanis vagy eltávozott a padlásról, vagy elbújt, a kedvenc lógási pontján nem volt megtalálható. Mindazonáltal a begyűjtő újból megjelent, ezúttal azonban mindössze némi denevérkakit talált, a logóhely alatt.

Dezső tehát eltűnt. Azóta esti tekeréseim során se találkoztam vele. Hogy sértődötten eltávozott-e, vendégszeretőbb helyet keresve, esetleg nálunk telel, csak egy eldugottabb zugba rejtőzött, netán balesetet szenvedett és a tetemét fogjuk egy lomtalanításkor megtalálni, azt nem tudom. Remélem nem az utóbbi történt.

Itt tartunk most. Ha Dezső előkerül, a posztnak is lesz folytatása.

(84,2)