Nem, ez most nem egy újabb budapesti poszt, ezúttal nem Ferencvárosról lesz szó. Két részletben megírt, késleltetett filmkritika következik a District 9 című filmről.
Szeptember 25.
Kezdjük egy idézettel:
Valami nem stimmel. Még nem tudjuk, mi fogja a vesztünket okozni... de az biztos, valami nagy baj készülődik. Legalábbis ez sokak félelme és ez kifejeződik a rengeteg világvége filmben is, ami mostanában kijön Hollywood műhelyeiből. Ez is egy ilyen film, a jobbik fajtából...
Ezt három éve írtam, Az ember gyermeke című filmről. Sci-fi volt, illetve leginkább egy világvége-antiutópia filmkeverék, de én némi lazasággal ezeket sci-fi-nek hívom, mint ahogy sokan mások is.
Most meg itt van ez a film, a District 9, ami inkább sci-fi, mint Az ember gyermeke, világvége filmnek se mondanám, nekem mégis a tulajdonképpen nagyon másról és nagyon máshogy szóló előbbi film jut eszembe róla. Ott mindent áthat a jövendő nagy bajnak az érzete, ahogy félünk attól, nem jó irányba mennek a dolgok és valami nagy összeomlás készülődik. Itt mindent áthat a más csoportok, a bármiféle idegenek iránti gyűlölet, ami valahol ugyanannak a zsigeri félelemnek és bizonytalanságnak a kifejeződése. De összeköti a két mozit az is, hogy igencsak lehangoló, szégyenteljes képet kapunk saját magunkról, mármint arról, amit emberi civilizációnak nevezünk. Óhatatlanul mindkét film után az az érzésünk támad, hogy tulajdonképpen mindegy, mi fogja közvetlenül az elkerülhetetlen vesztünket okozni, az igazi ok mi magunk vagyunk.
A District 9 részleteiben messze van a tökéletestől. A mondanivaló didaktikus, kb. huszonöt másodperc után leesik a tantusz, hogy igen, megvan, itt a toleranciáról, a másságról lesz szó. illetve arról, mennyire aljasok és kegyetlenek tudunk lenni azokkal, akik nem hozzánk tartoznak, hanem "azokhoz". Aztán az is hamar leesik, hogy lesz majd egy pasi, aki egyszer csak hirtelen a másik oldalon találja magát és majd jól megtapasztalja, milyen érzés megalázottnak és kiszolgáltatottnak lenni.
Aztán van egy kalandfilmes-akciós vonulat, ebben megint lehetne jó sok hibát találni, bár ezek egy része szinte "kötelező" elem, hiszen a hős, akit mindenki üldöz égen-földön, naná, hogy gond nélkül eljut a legféltettebben őrzött központba, hogy megszerezze a hiányzó nemmondommegmit, vagy hogy lazán telefonálgat a mobiljával (na jó, előbb-utóbb bemérik, de nem a ténylegesen elvárt öt perc alatt, hanem napok múlva, ami még inkább kiemeli a forgatókönyvi malőrt).
Mint ahogy az is fura, hogy az idegenek körzete alapvetően egy őrizetlen fallal van csak körülvéve és nyoma sincs egy rendes "leszállnak az idegenek" film esetében kötelező áthatolhatatlan karanténnak és mindenre kiterjedő aprólékos ellenőrzésnek. Meg egyáltalán, miért csak majd harminc évvel a megjelenésük után jut eszükbe, hogy nem egy milliós nagyváros szélén kellene elszeparálni az idegeneket? Persze mindez esetleg magyarázható azzal, hogy nem Amerikában vagyunk, hanem egy kissé slampos afrikai országban, de akkor meg felvetődik, hogy miért nem szállják meg az amcsik az országot, hogy rátegyék a kezüket az idegenekre illetve a technológiájukra. Úgyhogy a magyarázat inkább az, hogy ez nem egy "leszállnak az idegenek" film a klasszikus értelemben, hanem egy tanmese, ahol az idegenek a kirekesztett földi kisebbségeket jelképezik.
De ezek a gyengeségek nem érdekesek, mert a film ennek ellenére magával ragad. Magával ragad a kezdeti doku-stílus, magával ragad az egyedi látványvilág, ahogy a harmadik világra jellemző nyomort keveri a csápos idegenekkel. Magával ragad, milyen egyszerű eszközökkel érzékelteti az emberi kegyetenséget, képmutatást és aljasságot, az emberek egyéni szintjén és társadalom szintjén is. Magával ragad a főszereplő katartikus és talán szintén kicsit didaktikusan jelképes kafkai átváltozása. De magával ragad végül a sztori sci-fi ága is, ahogy az idegenekről kiderülnek a dolgok és egyszerre csak izgalmas missziója lesz a főszereplőnek.
Márpedig ha egy film így el tud varázsolni majd' két órára, akkor ott nagy baj nem lehet.
November eleje:
Amikor beülök egy moziba, mindig alapvetően jóindulatúan állok a filmekhez, készen arra, hogy magával ragadjon a történet. Ha ez többé-kevésbé megtörténik, akkor már elégedett vagyok azzal amit láttam, és általában megbocsátóan vélekedem a forgatókönyv gyengeségeiről, vagy bármilyen egyéb hibáról.
Egy film hatása azonban nem ér véget akkor, amikor kijövök a teremből. Ott marad bennem. Még a legócskább csihipuhi film is valamilyen szinten beépül az emlékeim közé, de ezeket persze hamar elfelejtem (nem vizuális felejtés ez persze: általában évek múltán is felismerek egy már látott filmet néhány másodpercnyi filmkockáról). A jobb filmek viszont még egy darabig aktívan dolgoznak, eszembe jutnak jelenetek, a történet egyes elemei, néha agyalok is a sztorin, meg a "mondanivalón".
Na most a District 9 nagyjából a határán van ennek a szintnek: a történet "mondanivalóját" nem éreztem olyan mélynek, viszont van jó pár nagyon eltalált jelenete, amik bizony napok múlva is eszembe jutottak. Aztán valószínűleg elhalt volna a dolog, ha nem kezdenek el özönleni a District 9 kritikák az interneten, különösen pedig a blogszférában. Így aztán sok kritikát átolvastam, némelyiket még kommentáltam is.
Felkavarta ugyanis a filmes és scifis érdeklődésű blogszféra állóvizét a film. Az értékelések igen széles skálán mozogtak, az egyik oldalon jövendő kultuszfilmként, a másik oldalon viszont tucatáruként minősítették. És persze volt sok köztes vélemény, amelyek egyedi, értékes, de nem hibátlan filmként jellemezték.
Amit a jó néhány átolvasott kritika után nekem két dolgot sikerült leszűrni, ezek pedig a következők:
A sztori: Szinte mindenki talált gyenge pontot a sztoriban, bár az érdekes, hogy szinte mindenki valami mást. Na most egy akció sci-fi esetében olyan nincs, hogy a sztori hibátlan, ez egyszerűen ellentétes a műfajjal. A magányos hős legyőzi a túlerőt, a sokszorosan sérült űrhajó megcsúfolja a fizika törvényeit, az emberek a józan ésszel ellentétesen viselkednek: ez így van rendjén. Nem nagyon hallottam még senkit a Csillagok Háborúja vagy a Terminátor hasonló bakijain fanyalogni, pedig biztosan vannak ott is ilyenek. Ha tehát a néző a sztoriban meglevő hibákat kezdi számolgatni, az inkább a film valamilyen más hibájának a jele: akciófilmnek nem eléggé izgalmas vagy nem eléggé látványos, a sztori túl kiszámítható, vagy valami hasonló.
Az én magyarázatom a District 9-et ért ilyesfajta kritikákra a műfajok keveredése: a film egyfelől egy tanmese a fajgyűlöletről, másfelől meg egy akciófilm. Nem értek ugyan egyet Asanisimasa véleményével, aki szerint a tanmese rész csak egy blöff, az viszont mindenképp igaz, hogy itt két meglehetősen különböző műfaj keverékét sikerült előállítani. A két műfaj viszont ellentétes követelményeket támaszt a sztorival szemben és ezeket az ellentéteket nem is sikerült maradéktalanul feloldani.
Valahol ugyanennek a különbözőségnek a keveréke az is, ahogy a dokumentumfilmszerű kezdés és zárás közé ültetik be az akciófilmes részeket. Márpedig természetes ösztöne a nézőnek, hogy ha híradórészleteket lát, akkor bizony háklis lesz a hihetőségre és könnyebben beleköt az akciófilmes rész máskor talán elfogadott gyengeségeire. Végezetül műfaji keveredés gyanánt vannak itt komoly szatíra elemek, mert azért az mégiscsak elég abszurd alaphelyzet, hogy egy aliennek kilakoltatási határozatot kell aláírnia, még akkor is, ha értjük a célzást és az alien helyére egy johannesburgi feketét vagy egy józsefvárosi cigányt képzelünk.
A tanmese: Én a tanmese rész erejét első blikkre nem a gondolati mélységben éreztem, hanem inkább néhány nagyon erős jelenetben. Például a röhögcsélve kipukkasztott ráktojásokban, hogy csak egyet említsek. Azt most is fenntartom, hogy nem egy Stalkerről vagy Solarisról van szó, ugyanakkor az elolvasott kritikák megerősítettek abban, hogy nem is egy lufiról. Túl sok érdekes és egy irányba mutató részletre figyeltek fel az egyes kritikusok ahhoz, hogy ez mind véletlen legyen vagy csak egy blöff. Ezek a részletek egy szimpla igazságot közvetítenek ugyan, de azt hitelesen.
Néhány District 9 kritika és blogbejegyzés:
- Acélpatkány
- Brandon Hackett
- Filmdroid
- Chelloveck
- Vox Adepti
- Lightspeed
- Asanisimasa
- Tyrannum
- Index
- SF Portál
(81,8)
