Sümegen terveztünk eltölteni egy meghosszabbított hétvégét november közepén, a Hotel Kapitányban. Barátnőm ajánlására néztük ki a szállodát, ahol egy lovasbemutatóra is befizettünk, Eszter lányunk nagy örömére.

Meg is érkeztünk és nagy várakozással fogtunk neki a hétvégének - mindennel elégedettek voltunk /ami főleg Jóska részéről nagy szó/. Szállás szép, tiszta, tágas, kaja finom, a közeli vár is kellemes kirándulással kecsegtetett.

Az első nap este azonban beütött a krach. A bőséges vacsora után - mivel már sötét volt - ejtőzni indultunk a játszószobába. Emellett volt a fittness terem - mondtam a páromnak, hogy benézek, hátha sikerül a jóllakott tespedés helyett egy kicsit mozogni. Pechemre!
A szobabiciklis - erősítőpados részleget egy /azaz 1!!/ darab lépcső választotta el egymástól /azonos színű padlószőnyeg mindenhol/, ahol sikerült elvágódnom. Ekkorát még életemben nem estem, elterültem mint egy gyalogbéka.

Valahogy felvánszorogtam a szobánkba és reménykedtem, hogy másnapra elmúlik a bokafájásom. Nem így történt. A következő nap délelőttjét Sümeg egészségügyi ellátottságának tesztelésével töltöttük: körzeti orvos - röntgen - szakorvos. Szerencsére nem tört el a lábam sehol, csak rándulás történt. "Megnyugtattak", hogy a teljes gyógyulás 2-3 hónap, nyugodtan hazajöhetünk.

Itthon adtak egy sínt az ortopédián /amit még hordok/, krémeket, és közölték, hogy csinálhatok mindent, de legjobb, ha semmit sem csinálok, csak a lábamat polcolom főállásban /2 kisgyerek mellett!/.

Azóta pár hasonló történetet végighallgattam. A lábam is javulóban. Egyszer talán visszamegyünk Sümegre. Szép helynek tűnik. A lovasbemutató is remekre sikeredett amit fél lábbal sem hagytam volna ki... :-)

promontor: Valahogy olyan sokáig húzódott a sümegi kirándulásunkról szóló poszt, hogy a végén Zsuzsa megírta helyettem. Ennek örömére rögtön társszerzői státuszt adtam neki és megszületett a blog első vendégposztja. Remélem, lesz még folytatása!

(75,8)