Magyarország - Franciaország 29:29 (16:16)
A fene vigye el! A fene vigye a bírókat, akik négygólos vezetésnél vitatható emberelőnyt adnak a franciáknak! A fene vigye el a kapufát, ahonnan Ilyés lövése kifele pattant a vége felé! A fene vigye megintcsak a bírókat, akik aaz utolsó másodpercekre előtt elveszik tőlünk a labdát passszívért!
A fene vigye el, hát ezt megnyerhettük volna!
Na jó, ha egy kicsit lehiggadunk, akkor azért be kell hogy lássuk, hogy ez a döntetlen így is szenzációs eredmény. Az emberelőny megadható volt, a kapufa az már csak olyan, hogy néha kifelé pattan róla a labda, a végén tényleg húztuk az időt, és tulajdonképp örülhetünk, hogy utána nem tudtak már lerohanni minket. De nemcsak az utolsó drámai percek alapján lehetünk elégedettea döntetlennel, hanem azért is, mert azért tudjuk, kik a franciák, és ez látszott is a pályán. Csodálatosan tartottuk magunkat, de ez mégiscsak egy (relatíve) kiscsapat bravúrja volt a világbajnok ellen. "Jól tartjuk magunkat", gondoltam a szünetben, és talán ez zavarta meg a franciákat is, akik a második félidőben azért halványak voltak magukhoz képest. Talán még nem álltak össze eléggé (emlékezzünk, nekik ez egy hosszú menetelés kezdete, ők a döntőn akarnak a legjobbak lenni), talán azt hitték, rutinból lehozzák a meccset, talán arra vártak, hogy majd úgyis összeroppanunk a nyomás alatt.
Hát, egy icipici összeroppanás volt a végén, de azért egy pontot mégiscsak megmentettünk. És dicsérjük azért már magunkat is egy picit: az átlövőink átlőttek (sajna ez nem mindig olyan egyértelmű nálunk), Gál Gyula egy-két szokásos könnyelmű labdaeladás ellenére is néhányszor megmutatta, hogy akár klasszis beállós is lehetne belőle, a szélsőink remekeltek, Törő leginkább, de a többiek is hozzátették a magukét, a védelem egész robosztus lett az első félidő kétségbeejtő kétpercesei után. Szóval jó kis csapatot buherált össze Csoknyai, meglepően jót!
Még akkor is, ha ez a mai eredmény semmire sem garancia. Holnap egy erőtől duzzadó, hozzánk képest kipihent spanyol csapat vár ránk, azt pedig maga Csoknyai mondta, hogy két nap egymás után nem nagyon tud ez a csapat ilyen szinten játszani. Szóval tartom, amit mondtam az elején, hogy a spanyolok ellen se mi vagyunk az esélyesek.
Dehát azt is mondtam nagy komolyan, felelősen és reálisan szemlélve az esélyeket, ugyebár, hogy a franciák lemosnak minket egy könnyed -8-al, aztán mi lett belőle! Hát, van erre nekem egy régi idézetem: "A tudósok megállapították, hogy a dongó nagy testömege és viszonylag pici szárnyai miatt alkalmatlan a repülésre. A dongó erről nem tud, ezért repül." Nahát, a mi fiaink se tudtak arról, hogy a franciák lemosnak minket. És ez a jó a kézilabdában, meg a sportban általában, hogy a papírforma az néha borul. Lehet, hogy holnap nem fog borulni (ez eléggé jellemző lenne ránk), de annyi eredménye mindenesetre volt a mai meccsnek, hogy ezek után nem kérdés, hol fogok körömrágva ülni holnap este nyolckor. Meg persze az összes további meccsünkön. Mert ennek a csapatnak érdemes lesz szurkolni!
Addig is: Szép volt, fiúk!
(75,2)
