Kutyaharapást szőrével. Ma este is leültem a tévé elé kézilabdát nézni. Nem bántam meg. Egyrészt a lengyelek 2007 óta a kedvenceim, így egyértelműen nekik szurkoltam (és fogok is a továbbiakban) másrészt igazán remek meccset láthattam.

Nagyon izgalmasnak nem mondanám, mert a lengyelek simán nyertek. Viszont csodaszép gólokat lőttek mindkét oldalon és az is nagyon élvezetes volt, ahogy a lengyelek megmutatták, hogyan is kell ezt a játékot játszani. Jó lenne, ha a magyarok - játékosok és edzők egyaránt - alaposan tanulmányoznák a mérkőzés felvételét.

Az egyik kulcsszó az összjáték, ez lenne a legfontosabb lecke számunkra. Valami elképesztő magabiztossággal és türelemmel rakták össze a támadásokat a lengyelek, a labdáknak szemük volt, minden pozíció mindig megjátszható volt. A játékosok tudták mi a dolguk, akinek gyengébben ment, az szépen továbbpasszolta a labdát, sokat mozgott és elvonta a védőt, akinek jól ment, az cselezett, helyezkedett, lőtt. Wenta remekül együtt élt a meccsel, azonnal reagált, ha valakinek gyengébben ment, lehozta, beküldött valaki mást a helyére (persze volt kit beküldeni, mondjuk).

A védelmük is remekül zakatolt. A spanyol beállóst nagyjából leszedték a pályáról, az átlövőket lesáncolták. Ehhez két dolog kellett: egyrészt egy-egyben is le tudták fogni a támadókat, ha kellett, azaz fürgék, illetve fürgébbek voltak, mint az amúgy szintén gyors spanyolok. Másrészt remek volt az összhang. A lengyel védők úgy tudtak szükség esetén ketten-hárman összezárni, hogy közben nem kinálták fel könnyű útvonalakat az üresen maradt szélsők felé. Az eredmény: a kapusnak volt viszonylag könnyű dolga volt a kiszorított lövések ellen, a lengyelek számtalanszor leindították a spanyolokat (mondjuk jó sok ziccert ki is hagytak, naggyá téve a spanyol kapust, de ma este ezt is elbírták).

Az eredmény egy brillírozó lengyel és egy néha-néha megvillanó, de alapvetően küszködő spanyol válogatott volt. Bebizonyosodott, hogy a csehek és a magyarok legázolása ugyan nyilván szép emlékük lesz, de nem volt igazán értékmérő. A küszködő, de lassan bemelegedő franciák ellen még visszahoztak egy pontot, de a lengyelek ellen már nem sokat mutattak. Persze azért nem temetném még őket: hátra van két meccsük, még megrázhatják magukat.

Hogy ez elég lesz-e nekik az elődöntőre, azügyben vannak kételyeim. A lengyelek elképesztően magabiztosak,  ráadásul a csehek ellen még egy viszonylag könnyű meccs is vár rájuk. A franciák ma legyűrték a németeket és úgy látszik, kezdenek magukra találni. Ráadásul a lengyel-francia meccs az utolsó fordulóban van, tudnak taktikázni az eredménnyel. Én ezért jelenleg őket várnám a csoport első két helyére, ami azt jelentené, hogy a spanyoloknak megint nem jutna érem, maradna nekik egy helyosztó. Olyan nagyon persze nem sajnálom őket. Sőt, igazából irigylem a problémáikat.

A lengyeleknek viszont tovább szorítok. Ez a csapat jó lehet az aranyra is.

(74,3)

Frissítés: A csehek megverték a szlovénokat is, ezt nem vártam. Talán nem is olyan gyenge ez a cseh csapat? Pont, mint tavaly a szlovákok, azokon is egyfolytában csodálkoztam. Persze az is nyilván benne van, hogy a szlovének fáradtabbak voltak, ők egy nappal később játszottak a lengyelek ellen egy kemény meccset. Akárhogy is, a csehek elmozdultak az utolsó helyről.