Aludtam párat a magyar válogatott búcsúja óta. Spekuláljunk egy kicsit, mi vár a magyar férfi kézilabdára, van-e élet a "bécsújhelyi csapás" után. Nyilván van persze, de a következményeket érezni fogjuk.
Vb selejtező: A magyar válogatottat például még valószínűleg sokáig emlékeztetni fogja a csehektől kapott hatalmas pofonra az is, hogy emiatt a következő vb play-off sorsolásán nem kerül a kiemeltek közé. Erről egyébként a csehek elleni katasztrófális teljesítmény mellett még a szerbek tehetnek (vagy az izlandiak, akik nem bírták megverni őket, ha úgy nézzük), akik a saját csoportjukban szintén szereztek egy pontot, ráadásul azt a pofátlanságot is elkövették, hogy jobb gólkülönbséggel abszolválták ezt a szakaszt, mint mi (ez nem volt nagyon nehéz). Ezért aztán az Eb-n őket sorolják be a 13. helyre, míg mi csak 14. lettünk.
Ez az aprócska különbség azonban meglehetősen fontossá válik a kiemelés elkészítésekor. Ugyanis a szerbek még kiemeltek lesznek, mi meg már pont nem leszünk azok. (Egyébként tulajdonképp a 14. hely is elég lehetett volna, ha nem éppen a vb-házigazda svédek vannak mögöttünk, hanem mondjuk abból a csoportból Szlovénia esett volna ki nulla ponttal: a svédek ugyanis mindenképp ott lesznek a vébén házigazdaként.) Na most lehet, hogy szerencsénk lesz, és mondjuk a szerbeket kiverő, de amúgy szerintem leküzdhető osztrákokkal kerülünk össze. Sajnos azonban könnyen megkaphatjuk pl. Izlandot, Spanyolországot, Németországot vagy éppen Norvégiát. (A pontos lista még függ az Eb végeredményétől, az érmeseknek - illetve a franciáknak címvédőként - nem kell selejtezniük. Frissítés: Megvannak az elődöntősök, ők nem fognak selejtezni: Franciaország, Lengyelország, Izland, Horvátország.) Kellemes kilátások. Lesz miért szurkolni január 31-én, a play-off bécsi sorsolásán: ha kifogunk egy erősebb csapatot, az könnyen túl nagy falat lehet a mostani szétzilált válogatottnak.
Frissítés (január 29.): A sorsolási módszer bonyolultabb lesz: Az EHF az Eb-n a csoportmeccseken kiesett három érdekelt csapatot közbülső csoportba sorolta, így a szerb, magyar, ukrán hármasból először egyet hozzásorsolnak a kiemeltekhez, majd a maradék kettőt hozzácsapják a nem kiemeltekhez. Egyharmad esélyünk van egy viszonylag könnyebb, nem kiemelt ellenfélre...
Olimpia: Az olimpiai kézilabda torna selejtezési rendszere nem tartozik a legegyszerűbb rendszerek közé. Annál mindenképp bonyolultabb a rendszer, hogy némelyik újságíró képes legyen felfogni, különben nem írnának olyanokat, hogy csak a jövő évi vébén lehet kijutni. Persze lehet, hogy felfogják, csak drámaibb így a cikk, lehet sopánkodni azon, hogy a csehek elleni vereség miatt akár az olimpiai részvétel is elúszhatott.
Ehhez képest a 2012-es olimpiára tudtommal ugyanazt a rendszert fogják alkalmazni, mint amit Pekingben is használtak. Ami kétségtelenül meglehetősen bonyolult volt: a 12 résztvevőből hat helyet viszonylag egyszerűen osztottak ki (házigazda, világbajnok, 4 kontinensbajnok), a másik hatot viszont olimpiai kvalifikációs versenyeken lehetett megszerezni. Ezeken a kvalifikációs versenyeken 12 csapat (3 csoport, mindegyik 4 csapattal, csoportonként két továbbjutóval) vett részt. A 12 csapat közé való bejutást (azaz a kvalifikációra való kvalifikálást) újabb bonyolult módokon határozták meg. Helyeket osztottak ki az olimpiát megelőző 2007-es vb-n, aztán helyeket osztottak a 2008-as eb-n is. (Mi mindkét tornán lemaradtunk egy hajszálnyival.)
Az azonban látszik, hogy eszerint a rendszer szerint az olimpiára való kijutás lehetősége még nem veszne el, hanem jutnánk ki a vb-re. Be lehet jutni a 2012-es januári Eb-n keresztül is, bár onnan azért nehezebb. Viszont oda nem a kicsit lutri jellegű play-off rendszerben lehet kijutni, hanem csoportmeccseken, ami szerintem jobban kedvezne nekünk. Az már más kérdés, hogy ha 2007-2008-ban egy mainál többet mutató, erősebb csapat sem volt képes kiharcolni a kijutást, akkor lesz-e esélyünk 2012-ben. Ez nyilván attól függ, képesek leszünk-e felépíteni addigra egy rendes csapatot.
Eb rendezés: Van ugye nekünk egy Eb pályázatunk 2014-re. Pontosabban közös pályázat a horvátokkal. A fő vetélytárs a rendezésre Dánia. Döntés idén szeptemberben, az EHF kongresszuson.
Nem akarom túldramatizálni a mostani kiesés jelentőségét a pályázatra nézve. Végülis az osztrákok is rendezhettek Eb-t, pedig korábban a futottak még mezőnyben voltak, nem emlékszem rájuk egyetlen tornáról se. Tehát se a mostani fiaskó, se az esetleges lemaradásunk a jövő évi vb-ről (a play-off meccsek idén júniusban lesznek) önmagában nem kizáró ok. Az viszont biztos, hogy nem is javítja az esélyeinket.
Ugyanakkor az az érzésem, hogy enélkül se mi vagyunk a favoritok. A horvátok nem olyan régen rendeztek vb-t, a dánok pedig valószínűleg minden szempontból jobb infrastruktúrát tudnak felmutatni és férfi világversenyt még sose rendeztek, pedig az utóbbi években az élvonalba küzdötték magukat. Persze a sportdiplomácia sok hátrányt képes lehet ledolgozni, de a közhiedelem szerint a sportdiplomácia nem az erősségünk.
Ja, és a kongresszus egyébként Dániában lesz. Ez nyilván egy picit se befolyásolja majd a küldötteket...
Nagy László: Naná, hogy hiányzott a csapatból. A hiánya megmutatta, hogy a vezéregyéniség szó nem holmi szemfényvesztés, hanem valós fogalom. A cseheknek volt vezéregyéniségük Jicha személyében, ő pedig a csapat gyengébb játékosainak is erőt, önbizalmat tudott adni. Ezt Nagy Laci is szokta tudni, bár sokszor kritizálták egyesek (én is), hogy voltak neki hullámvölgyei ebben a szerepkörben. Azonban még egy hullámvölgyben lévő Nagy Laci is ezerszer nagyobb tartást adott ennek a csapatnak, mint a spanyolok és főleg a csehek ellen bárki a jelenlévők közül.
Azt nem tudom, a teljesen szétesett játék mennyire következménye Nagy Laci távollétének. Gyanítom, hogy erősen hozzájárult. Végülis ennek a csapatnak a játékosai hozzászoktak ahhoz, hogy ő is ott van a pályán, lehet rá számítani, felvállalja a felelősséget, hajtja, magával ragadja a társaságot. Azt gyanítom, ha egy csapatból kiveszel egy ilyen játékost, azt sokkal nehezebb pótolni, mint akár felépíteni egy olyan csapatot nulláról, amelyben nincs egy ilyen kiemelkedő klasszis. Az egyik esetben a többi játékos megszokja a tehernélküliséget, a "beosztott" szerepet; a vezéregyéniség távoztával pedig képtelen ebből kilépni. A másikban az elejétől kezdve hozzászokik a felelősség felvállalásához és megosztásához. Egy ilyen csapatot nem roppant össze egyetlen játékos kiesése.
Ezért lenne fontos mielőbb tisztázni, lesz-e nekünk Nagy Lászlónk, vagy sem. Ez a hercehurca amúgy is méltatlan minden résztvevőnek. Ha nem lesz, el kell kezdeni úgy felépíteni a csapatot, hogy az ő klasszisa nélkül is tudjon működni. Mert most nélküle se játék, se tartás nem volt.
Edzőkérdés, csapatépítés: Szerintem ez a gárda is képes lett volna valamivel jobb teljesítményre, mint amit mutatott. Utólag is azt mondom, a középdöntő teljesíthető cél volt. Elvégre gyengébb játékosokból is össze lehet rakni egész jó csapatot, ahhoz azonban sok begyakorolt összjáték és megfelelő mentális tartás kell. Egyébként is, a játékosok többségét láttam már ennél sokkal jobban játszani, a klubjaikban és a válogatottban is. Sőt, általában jobban játszottak, amikor láttam őket. Ez viszont felveti a játékosok mellett az edző(k) felelősségét is. Amivel nem feltétlenül azt akarom mondani, hogy rúgják ki Csoknyait. (Az ilyen javaslatokat meghagyom azoknak, akik értenek is ehhez a sportághoz és nem mellesleg tudnak jobb - és egyben elérhető - jelöltet. Meg persze azoknak, akik nem értenek hozzá, de ez nem zavarja őket.) De ha marad, akkor el kell gondolkodnia azon, mit szúrt el és hogyan nyújhatna ennél többet. (Mondjuk nyilván ezeken rágódik mostanában amúgy is...)
Utánpótlás: Az utánpótlás helyzetéről nem sokat tudok, ez a hozzám hasonló tévészurkolóknál tipikus, mi a "csúcsot" látjuk csak. Így akár el is hihetném, amit mostanában sokan mondogatnak, hogy elhanyagoltuk az utánpótlást, nem lesznek követői a korábbi klasszisoknak. Ez első pillantásra még akkor is igaznak tűnik, ha tudjuk hogy pesszimizmusban, fanyalgásban világbajnokok vagyunk. Az tény, hogy hogy ezen a felnőtt Eb-n lényegében nem került be a csapatba új fiatal. A csapat legfiatalabb tagjai a 2005-ös hazai junior vébén bronzérmes csapatból jönnek (pl. Császár, Gulyás Péter, Zubai, Schuch Timuzsin, Nagy Kornél). Ők nem váltották meg a csapatot, de még kinőhetik magukat. Egyelőre Császár áll a legközelebb ahhoz, hogy egyszer talán igazi klasszis és húzóember legyen belőle, a többieknek csak villanásaik voltak, vagy még az se. Pedig lassan ideje lenne produkálniuk valamit, 25-26 éves játékosok, sokáig már nem lehet őket "igéretnek" tekinteni.
Ugyancsak a válogatott környékén van abból a generációból Putics, Grebenár és Mikler Roland. Na, talán nekik lehetett volna adni egy esélyt ezen az Eb-n. Mert így belegondolva utólag nekem úgy tűnik, hogy hasonlóan a csajokhoz, egyértelműen ki kellett volna jelenteni, hogy ez csapatépítési célokat szolgáló verseny. (Ez egyébként enyhítette volna a "nagy" elvárás nyomását a csapaton, amit láthatólag nem bírt el.) Így bátran ki lehetett volna próbálni több fiatalt, akár a fent említetteken kívül másokat is. Egy számukra jól sikerült nagy verseny esetleg lendületet adhatott volna a karrierjüknek is és talán a bizonyításvágy a csapaton is segített volna. A lányoknál jót tettek a csapatnak a fiatalok, talán itt is bejőtt volna. Persze utólag könnyű okosnak lenni...
De nézzük tovább az utánpótlást: a 2005-ös junior siker után jövő fiatalabbak nem muzsikáltak túl jól. Az azóta rendezett két junior vb-re nem jutott ki a magyar csapat. Európában valamivel jobban ment, a 2008-as U20-as és U18-as Eb-n egy 10. illetve egy 12. helyet szereztek a csapataink. Nem dobogtatja meg a szívemet, de legalább ott voltak. Lehet, hogy emiatt nem kell vészmadárkodni, a tavalyi U20-as focisiker kapcsán szakértők többször elmondták, hogy egyfelől a korosztályos csapatok sikeréből nem következik egyenesen a későbbi felnőtt csapat sikere, másfelől a korosztályos eedménytelenség sem feltétlenül zárja ki a későbbi felnőtt sikereket. Ebben az időszakban ugyanis még nem a versenyeredmény, hanem a játékosnevelés a lényeg. (Mondjuk laikusként azt gondolnám, hogy azért a korosztály versenyeredményei mégiscsak fontos jelzőszámai annak, hol tartanak az adott játékosok.)
Szóval a fene tudja. A jelek nem bíztatóak, de azt nem gondolnám, hogy a férfi kézilabda eltűnne a sülyesztőben. Végülis komoly hagyományokkal bíró népszerű sportág. Klubszinten a Veszprém és a Szeged sikerei vonzerőt jelenthetnek a jövőre nézve is. A női szakág biztosabb lábakon áll, az ő esetleges sikereik pedig fenntartják a sportág népszerűségét, ami előbb-utóbb visszaszivároghat a férfi szakágba is (ld. pl. Dánia vagy Norvégia férficsapatait, akik a női sikerek hatására kezdték a felemelkedést).
És végezetül a csehek: A csehek, akiknek a "gyengesége" csak fokozta a elkeseredettségünket, alaposan meglepték nem csak Szlovéniát és Lengyelországot, hanem engem is. Valahogy úgy jártam velük, mint a szlovákokkal a tavalyi vébén, amikor fanyalogtam az ellenük elért döntetlen után, erre majdnem a miénkhez hasonló szép menetelést mutattak be. Most meg csak irigyelhetjük a csehek menetelését. Fogadni mertem volna, hogy nulla pontos pofozógépként zárják a középdöntőt, erre kiderült, hogy a lesajnált csapatocska megverte a szlovéneket és egy drámai csatát vívott a spanyolokat leiskolázó lengyelekkel.
Az utolsó fordulóban a németek ellen is van esélyük, a német csapat elég haloványnak tűnik. A lélektani előny biztos a cseheknél lesz, ők a középdöntő minden meccsét jutalomjátéknak élik meg, míg a németek nyilván csalódottak a hagyományokhoz méltatlan betli miatt. Bár persze a németeket sose szabad lebecsülni... Mindenesetre nem is kérdés, kinek fogok szurkolni azon a meccsen: minden cseh győzelem enyhíti egy picit a múlt heti vereség "szégyenét".
(73,7)
