Figyelem, szentbeszéd következik! Aki nem szereti az ilyesmit, klikkeljen tovább!

Mostanában gyakran olvasok olyasmit közlekedési fórumokon és blogokban, hogy

Mindenki szabálytalan, csak van aki képmutató, és másokat oktat...

..közületek mindenki betartja a seb. határokat?? nem hinném.. akkor meg minek ez a képmutatás??

Az "érv" után következő gondolatmenet lényege, hogy az adott szabály megsértése teljesen általános: aki ezt kritizálja, az képmutató, hiszen nyilván ő is megsérti néhanapján az adott szabályt. Vagy ha nem ezt, akkor egy másikat, az se jobb. Szóval senki sem tökéletes, akkor pedig mennyivel karakánabb és becsületesebb ezt nyiltan beismerni, mint képmutatóan oktatni másokat, miközben "nyilván" magunk is megsértünk szabályokat!

A gondolatmenet persze elhangzik más témájú vitákban is: sajnos igencsak általánosnak mondható. A magam részéről nagyon utálom ezt a gondolatmenetet. El is mondom, miért.

Az nyilvánvaló, hogy ahol szabályok vannak, ott ezeket át is hágják: amit nem csinál senki, azt tiltani se nagyon érdemes. Kisebb-nagyobb szabálysértéseket mindenki elkövet, valóban senki sem tökéletes. Mégis, az a jó, ha a szabályok áthágását a társadalom egységesen elitéli, ha úgy tetszik "képmutató" módon. Akkor ugyanis az, aki ezeket megsérti, az jobb esetben szégyelni fogja magát, rosszabb esetben ugyan nem szégyelli, de akkor is arra kényszerül, hogy eltitkolja tettét, ha másért nem, akkor azért, hogy elkerülje a pellengérre állítást.

Egy ilyen társadalomban a közhangulat nevelő és visszatartó hatású. Nevelő, mert  mindenki úgy nő fel, hogy már gyerekként azt látja, hogy "a szabály az szabály", senki nem vonja kétségbe azt. Visszatartó is egyben, mert az alkalmankénti szabálysértéseket nem csak "hivatalosan" torolja meg a társadalom (mondjuk egy pénzbírsággal), hanem a közhangulat is el fogja ítélni azt. Tehát akit esetleg normasértésre csábítana a "bűnős természete" vagy egyszerűen az előnyszerzés vágya, azt is sokszor vissza fogja tartani a tudat, hogy tettét a környezete el fogja ítélni.

Sajnos a mi társadalmunkban sokkal inkább jellemző a "karakánság", azaz a szabályok megsértésének nyílt vállalása. Még az "ideológia" is készen áll, mondván, hogy az illető legalább nem képmutató. Ez viszont oda vezet, hogy a normák áthágása egyre elfogadottabb és emiatt egyre általánosabb is. A hangulat egyre inkább olyan, hogy aki szabályt szeg, az egyre pofátlanabbul és pimaszabbul teheti: ha valaki rá mer szólni, még neki áll feljebb.

Persze sokak szerint ez nem baj, az áthágott szabályok amúgy is feleslegesek. Főleg olyankor, amikor neki kellene azokat betartani. Mondjuk 50 km/h sebességgel végigcammogni egy városon, pedig milyen jól tudna teperni az a verda 90-el is. Persze amiikor ugyanő belelép egy kutyagumiba, akkor nem jut eszébe, hogy ugyanannak társadalmi jelenségnek lett ő ezúttal nem az elkövetője, hanem az áldozata.

Nos, én jobban szeretném, ha többen lennének a "képmutatók" és kevesebben a "karakánok". A "képmutatók" ugyanis szépen felszedik a kutyagumit, beállnak a sor végére, befizetik az adójukat, nem parkolnak vészvillogóval a sáv közepén, nem hányják le a szemetüket az erdő szélén. Az én értelmezésemben ugyanis a "képmutatók" a rendes emberek, a "karakánok" meg szimplán bunkók.

(71,9)