Régen volt Budapesten több cseh söröző is. Volt pl. a Prágai Cseh Sörház, ha jól emlékszem a Rákóczi úton. Volt egy Svejk Söröző is a Király utca környékén valahol.

Aztán eltűntek sajnos. Cseh sört persze csapolnak sok helyen, de csak a legismertebb exportmárkákat (Pilsner Urquell, Staropramen és Budvar) és némelyik esetben abban se vagyok biztos, nem valamelyik magyarországi gyárból érkezik-e a licencfőzet. Viszont a cseh konyha fogásait már jó ideje nem lehetett Budapesten megízlelni.

A Ferdinánd Sörház tehát kétszeres hiányt pótol. Egyrészt egy kevésbé ismert cseh sörmárkával bővíti a fővárosi választékot, másrészt az étlapon megtalálhatóak a legfontosabb cseh alapétkek. Így aztán két novemberi prágai sörtúra közt nagyjából félidőben ideális választásnak tűnt letesztelni a nemrég nyílt vendéglátóegységet.

Kezdjük a sörrel. Ferdinánd sört először Konopiste mellett egy kis falu egyetlen éttermében ittam. A szokásos cseh sertéssült, knédli, káposzta szentháromság mellé mennyei élvezet volt a tipikus cseh barnasör, amely arrafelé helyinek számít: Benesovban főzik és nem véletlenül viseli a magyarokat egyébként nemigen kedvelő Ferenc Ferdinánd nevét. Konopiste kastélya ugyanis Ferdinánd  és cseh felesége Chotek Zsófia kedvelt tartózkodási helye volt, ezt ottjártunkkor büszkén emlegetette is az idegenvezető. Úgy tűnt, arrafelé jó szívvel emlékeznek a Habsburg főhercegre és cseh feleségére, valahogy úgy, ahogy Magyarországon meg Sissy emlékét ápoljuk. Mindazonáltal valószínűleg nem csak ezért nevezték el a benesovi sörgyár söreit Ferdinándról a rendszerváltás után: az osztrák főnemes ugyanis egy időben tulajdonosa is volt a gyárnak.

A Ferdinánd sörházban viszont nem az általunk kóstolt és azóta is nagy becsben tartott barnát csapolják, hanem a egy 10 fokos világosat és egy 13 fokos vörös sört, a "Sedm Kulit". Essünk túl gyorsan az utóbbin, nemcsak nekem nem ízlett. Így aztán hamar áttértünk a világosra, ami viszont már a legteljesebb mértékben kielégítette kényes ízlésünket.

Időközben már túl voltunk az előételeken is. A pácolt Hermelin nagyon más volt, mint amit a Csehországban ettünk, de nem bántuk, mert nagyon ízlett - a sajt sokkal érettebb volt - és ha jól tudom, a pácolásra sokféle "titkos" recept van, tehát az ízek eltérése normális. Az utopenci mellé nagyon finom pikáns káposztát adtak és a tatárbifsztek se volt rossz. A prágai sonka viszont nem hagyott bennünk mély nyomot.

Főételként a sonkával töltött burgonyaknédliről (naná, hogy káposztával) és a csülökről tudok dicsérő szavakat ejteni: a burgonyaknédli semmivel sem volt rosszabb, mint az U Medvidkuban, a csülök az meg csülök és kész, még akkor is, ha kissé talán száraz volt. Szerencsére kértünk mellé párolt káposztát, az segített.

Zárásként egy igencsak kellemes meglepetésben volt részünk. Véletlenül megpillantottunk a pincér kezében néhány korsó barnasört. Kifaggattuk és kiderült, hogy éppen csapra vertek egy hordót a kedvencünkből.  Kapacitásunkból ekkor már egy újabb korsóra nem tellett, de egy pohár (ld. a képen) zárásként még lecsúszott.

A Ferdinánd Sörház természetesen nem vetekedhet kedvenc prágai sörözőinkkel, azonban van egy hatalmas előnye: sokkal közelebb van. A kaják alapvetően korrektek, a sör pedig igazán remek. Annak azért nagyon örülnék, ha a barna jelenléte állandósulna és az itallapra is felkerülne.