HTML

 

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Brno

2011.01.19. 08:42 promontor

"Á, Brnoban nincs semmi!"

Ez a mondat az elmúlt két évtized prágai sörhétvégéi során elég sokszor elhangzott. Vasárnap ugyanis már reggel hazaindultunk és napközben megálltunk egy rövid sétára és egy utolsó korsó - cseh ebéddel kisért - cseh sörre valahol az autópálya mentén. A helyszín kiválasztását mindig persze mindig komoly diskurzus előzte meg, általában beterjesztettem néhány utikönyvleírással alátámasztott javaslatot, a többiek elolvasták a bejelölt oldalakat, jól megkritizáltak, aztán valahova azért csak elmentünk.

Brnoba azonban soha, merthogy ott "nincs semmi".

Nem egészen világos számomra, hogy mi is ennek a megállapításnak az eredete. Valószínűleg én lehetek a bűnös, talán a legelső (még egyáltalán nem a sörivásra koncentráló) csehországi utamra készülve vontam le ezt a következtetést valami rosszul megírt bédekker alapján. Aztán valahogy rajta ragadt a városon a bélyeg.

És talán soha nem nem is került volna le róla, ha nem futunk össze minduntalan Péterrel és csapatával.

Ez az utóbbi három év fejleménye. Korábban eléggé össze-vissza időpontokban mentünk Prágába, eleinte nyáron, aztán - elkerülendő az embertelen turistatömeget - inkább tavasszal vagy ősszel. A tömeg azonban követett minket. 2008-ban november 7-re esett a látogatásunk, ez pedig végre ideálisnak bizonyult: bár Prága ekkor sem volt turistamentes, a létszámot elviselhetőnek találtuk és az időpont az itthoni kötelezettségeinkkel is összeegyeztethető volt, így idén már harmadszor ezen a kora novemberi hétvégén mentünk Prágába.

Már az első alkalommal összetalálkoztunk egy másik magyar társasággal. Először talán az Ökörben, aztán másnap a Tigrisben. Vagy fordítva. Akárhogy is, minduntalan beléjük botlottunk: láthatólag ugyanúgy törzshelyük volt az Ökör és a Tigris, mint nekünk. Aztán tavaly megint ott voltak. Így aztán előbb-utóbb szóba elegyedtünk és a rövidebb-hosszabb beszélgetések során kiderült, hogy igen, ők is imádják az Ökört (ez mondjuk látszott) és igen, ők is tudják, hogy a Tigrisbe nyitásra oda kell érni (ezt is észrevettük). Kicseréltünk persze egyéb praktikus információkat is pl. a cseh étlap ínyencségeiről, egyéb prágai kocsmákról és szálláshelyekről. Talán már itt szóba került, hogy ők - velünk ellentétben - már csütörtökön elindulnak és első este Brnoban alszanak, de ekkor még nem veséztük ki a témát.

Aztán Péterrel és az öccsével idén nyáron is össszefutottunk a Cseh Sörfesztiválon és itt valahogy részletesebben szóba került Brno. Péterék ugyanis igen jó véleménnyel voltak a városról, mind látnivalók, mind kocsmák tekintetében. Addig-addig emlegettek átszellemülten mindenféle számunkra ismeretlen kocsmaneveket és sörmárkákat, hogy kedvet kaptunk mi is egy brnoi kitérőre.

Péter szerencsére még az elérhetőségeit is megadta, így augusztus vége felé, amikorra a szokásosnál korábbi csütörtöki indulást mindenki (beleértve a megértő feleségeket is) jóváhagyta, egy rövid telefonbeszélgetés során szépen kiszedtem belőle az összes fontos brnoi titkot: szálláshelyeket, kocsmaneveket, még egy-két látnivalót is.

Brnoi látogatásunk jól példázza, menyire félrevezető lehet egy felületes előítélet. A brnoi "semmi" egy kulturált, kellemes, látnivalókkal is megspékelt város, ami - nem mellékesen - kocsmailag is megérdemli, hogy időnként megálljon ott a prágai utazó.

Két rövid sétára volt csak időnk amúgy. Csütörtök este az alább ismertetendő kocsmák által közrezárt területen kószáltunk, egy-két szépen kivilágított templom vagy tér kedvéért téve csak rövid, többnyire egysaroknyi kitérőt. Másnap reggel kicsit távolabbra jutottunk, bár ez a "távolabb" még mindig csak a szűkebb belváros egy-két távolabbi pontját jelentette, pl. Zöldségpiacot és a Péter-Pál katedrálist sikerült körbejárni. Az igen szűkreszabott időkeret miatt aztán bemenni sehová se mentünk be és olyan "távolabbi" csemegéket is kihagytunk, mint pl. a brnoi vár, a Spilberk. Azt nem tudom, hogy hagyomány lesz-e ezentúl a csütörtöki indulás, az viszont biztos, hogy a lassan érlelődő Nagy Családi Cseh-Morva Körutazás során Brnora is rá fogunk szánni egy vagy két napot.

Végezetül következzen a poszt legfontosabb része, a kocsmabeszámolók:

Zelená kočka, azaz Zöld Macska: nekem nagyon tetszett a hely. Bejött a szecessziós hangulat, a tarkabarka mozaikpadló a bejáratnál, a könnyed, majdnem kecses, kicsit kávéházas bútorok. Nem mondom, szeretem a hagyományos, robosztus, pados, bajoros sörözőket, de kell néha egy kis változatosság és a Zöld Macska úgy tud friss lenni, hogy közben azért az othonosság és a patinás hangulat is megvan.

Ízlett a sör is. Ezzel kisebbségben maradtam, a többieknek sajnos nem jött be a dalešicei sörfőzde választéka (úgyhogy valószínűleg kénytelen leszek valamilyen partizánakció keretében visszatérni ide). Pedig kétfajta sört is kóstoltam itt, a kedvencem a 13-as szűretlen sör (kvasnicne, ez egyébként az étlapon nem is szerepelt, csak krétával volt felírva egy táblára) de a 13-as barna se rossz.

Ettünk is, naná, már kilyukadt a gyormunk, mire este hat után beestünk. Emlékeim szerint bramborákot (Bramboráčky, azaz cseh tócsni), hermelint és kvarglit rendeltünk. Az előbbi nagyon finom volt. A sajtok is, csak az utóbbiakkal az volt a gond, hogy elég kicsi volt az adag: középre raktak egy kis adag kvarglit/hermelint, köréje pedig (hogy a tál tele legyen) pedig edami szeleteket. Ezt azért nem vettük jó néven.

Pegas: Hotel, sörfőzde és söröző egyben. A szállás drága, így máshol aludtunk, viszont itt söröztünk. A söröző berendezése, ellentétben a Zöld Macskával, teljesen a hagyományos cseh söröző-designt követi, robosztus asztalok és padok, sötétbarna lambéria. Egyszerű, régies és hangulatos. Többféle sört főznek és csapolnak, világos, félbarna, barna és búza a választék. 6 decis korsókban mérik a nedűt, ez talán egy kicsit sok, lévén itt is ittunk kétfélét legalább: jó volt a barna is, a világos is. Valamit ettünk is, egy hónap távlatából meg nem mondom, mit, de nem lepne meg, ha valami klasszikus káposztás-knédlis hús lett volna. Vagy talán valami kolbász volt? Az, hogy nem emlékszem rá, arra utal, hogy rossz biztosan nem volt, de olyan kiemelkedően jó sem lehetett.

Vegas Club: Azt hiszem, ide csak azért estünk be, mert hazafelé menet még vágytunk egy korsó sörre. Négyen háromfélét ittunk, a Lobkowicz mindenkinek ízlett, a Starobrno senkinek, de meg nem mondom, melyik Starobrno-t ittuk, se azt, hogy a harmadik korsó az egy másfajta Starobrno volt-e vagy egy Poutnik, merthogy mindkettőből többfajtát is csapolnak.

Igazából nekem ekkor már túlságosan a fejembe szálltak a korábban elfogyasztott korsók ahhoz, hogy értékelhető emlékeim legyenek, így maradjunk annyiban, hogy a hely nagy előnye a sörválaszték.

Végezetül megemlítendő a szállásunk, az Amphone hotel. Remek kompromisszum: még nincs nagyon messze a központtól, de már elfogadható árakat ajánlanak. A reggeli se rossz. Amúgy ez egy kollégium, a legfigyelemre méltóbb objektum (must see!) pedig a kétésfélszemélyes, ajtó nélküli lift.

Szólj hozzá!

Címkék: sör utazás csehország brno hermelin sajt cseh konyha cseh sör pegas vegas club zelená kočka zelena kocka sörutazás

A bejegyzés trackback címe:

https://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr952410426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.