Kicsit késve én is rácsatlakoznék Jácint gigantikus hokivb posztsorozatára, tekintettel arra, hogy az egyik meccsre engem is sikerült kicsábítania, ahogy azt legutóbb már említettem.
Tekintettel arra, hogy ő nagyon alaposan beszámolt minden meccsről és az értékeléseiben is kitért szinte minden kérdésre, sokat nem tudok hozzátenni, így inkább a rácsodálkozó, újonc hokimeccsre járó szemléletet próbálom becsempészni az amúgy nem túl hosszúnak igérkező posztba.
Promontor alapvetően tipikus tévészurkoló, otthon egy sör mellett üldögélve "fogyaszt" meccseket.
Focimeccsen nagyjából középiskolás koromban jártam utoljára, az így letudott kb. 5-6 meccs fele-fele alapon Fradi és válogatott találkozók voltak, döntetlennél jobb eredményt nemigen sikerült produkálniuk soha a srácoknak, nem hoztam nekik szerencsét. Kosár és kézilabda meccsen soha nem voltam - ez belegondolva elég nagy szégyen - hokimeccsen meg összesen kettőn, ezek viszont elég egzotikus élmények voltak, lévén az egyik egy finn bajnoki (Lappeenranta-Tampere) volt 1990-ben, a másik egy A csoportos hoki-vb összecsapás (Szlovákia-Németország, 3-1 az atyafiaknak), ha jól emlékszem 2003-ban. Ez utóbbit gondolom Jácint is titokban irigyli, hiszen A csoportos vb-n egyelőre még nem volt (bár ezt hamar pótolja majd tudtommal, de pszt...)
Ja, és volt egy baseballmeccs Minneapolisban 1992-ben, ami nagyjából arra jó volt, hogy az amerikai baseball filmeket az átlagmagyar nézőnél egy icipicit jobban értem. Meg azon csodálkozom, hogy lehet, hogy arra a dögunalmas játékra tízezreket becsábítani a stadionba. De hagyjuk a bézbólt, ez hokiposzt, ugyebár.
Az igazság az, hogy a két korábbi meccs emléke teljesen elhalványodott, így nyugodtan tekinthető ez a mostani látogatás első alkalomnak. Pl. igazi újoncként lepődtem meg azon, mennyivel jobban látszik a korong "élőben": nem mondom, hogy nem tűnik el néha (a palánknál, vagy egy kapu előtti kavarodásnal) de azon nagyon meglepődtem, hogy még a sistergős lövések többségét is egész jól lehet látni. Ezek tévében - pedig én azért elég rutinos hokitévénéző vagyok - sokszor csak a ismétlésnél látszanak és elsőre csak a kommentátor üvöltéséből tudom, hogy hoppá, ez most beakadt.
A másik érdekes tapasztalat - mondjuk erre emlékeztem a korábbi két meccs kapcsán is - az a békés, kedélyes hangulat. Drukkolás persze van, a B-közép játék közben nagyon szépen nyomja, de nincs az a harcias, kötekedő szellem, ami focimeccsen sajna elég megszokott. Vandalizmus meg aztán végképp nincs.
A szurkolás egyébként is a nézőtéren van csak, a harmadok közti szünetben kiáramló tömeg békésen gyűjti be a kötelező emléktárgyakat, úgymint "hivatalos vb-korong" 8xx forintért, egyet én is veszek, szuvenírnek, "hivatalos vb mez", ez 10 ezer fölött van, ilyet nem veszek, maradok egy pólónál (tényleg, lassan érik egy poszt Promontor legendás hülyepólógyűjteményéről!), illetve rögtön kettőnél, lévén veszek egy finn címeroroszlános pólót is, bár azért ott motoszkál az agyamban, hogy a világoskék háttérszín nem igazán autentikus.
A tömeg olyan békés, hogy sört is lehet bátran csapolni a büfékben (sörsátor az igéretek ellenére végül nem volt), iszom is, bár azt szomorúan állapítom meg, hogy sörügyben nem sikerült cseh főszponzort találni, így Borsodira fanyalodik az úri közönség. Ami kár amúgy, mert ennél még egy divízió I-es vb is jobbat érdemelne: nem véletlen, hogy a két meccs közötti hosszabb szünetben kiáramló szurkolók közül sokan a környékbeli boltok alternatív választékát fogyasztják az Aréna előtti nagy placcon. Bár gyanítom, hogy ebben nem a sör minősége, hanem az ára a fő szempont...
Nade vissza a csarnokba, mert kezdődik a mi meccsünk! Az olasz-holland még max. negyedházzal ment, de az esti meccsre kvázi teltház van, a hangulat igazán remek. Az első harmad diadalmenet, a másodikban sincs nagy baj, végig mi nyomunk, csak valahogy újabb gólok nem születnek. A harmadik harmadban aztán a koreaiak lőnek két gyors és meglehetősen váratlan gólt. (Pontosítok, a harmadik gól nem volt váratlan, ott már érezhető volt, hogy kicsit megzavarodtak a mieink...). Hoppá, erről nem volt szó, tessék gyorsan válaszolni nekik! Hát, gyorsaságról szó sincs, még egy emberelőnyt is kapnak a koreaiak. Jácintból előjön a hüjebírózó szurkoló, hogy nem is volt az kiállítás, én nem értek hozzá, de szerintem a játék képében benne volt ez, de persze ezt nem mondom, csak rágom én is a körmömet idegesen, hogy mi lesz itt még.
Hát az lett, hogy azért a végére összekapjuk magunkat, a koreaiak meg összeomlanak, a vége 6-3 ide: az eredmény alapján lehetett volna sima, aki látta, az meg tudja, hogy nem volt az teljesen. Megkönnyebbülten dobáljuk be a csokikat, megtapsoljuk Holéczyt (a mérkőzés legjobbja lett), vigyázzba állunk a Himnuszra, kicsit még éljenzünk, aztán lassan irány a metró.
Zöldfülűként azon gondolkodom, hogy egész jó ez a meccsrejárás: ha csápoló B-közepes nem is leszek, de azért lehet, hogy nem kéne megint egy évtizedet várnom a következő hokimeccsel.
Addig is tessék megnézni a fényképeimet!
