HTML

 

PromontorBlog

Mozik, utazások, fotózás. Budapest, Újbuda. Fogyasztóvédelmi füstölgések. Sportkommentárok. Sörélmények. Rendkívül eredeti, ugye...

Friss topikok

Ők meg látogatnak

free counters (2008 november 28. óta)

Őket hirdetem

Bloggerunió

Magamat hirdetem

Első Magyar Háromcsillagos SuperBlog!

Ezt szívom

Budapest szmogtérképe

Ehhez próbálom tartani magam

Ehhez próbáld tartani magad

Creative Commons Licenc

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda EB 2012

Férfi kézilabda VB 2011

Férfi kézilabda VB 2011

Női kézilabda EB 2010

Női kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda EB 2010

Férfi kézilabda VB 2009

Férfi kézilabda VB 2009

Női kézilabda EB 2008

Női kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Férfi kézilabda EB 2008

Női kézilabda VB 2007

Női kézilabda VB 2007

Velké Popovice

2011.05.06. 06:45 promontor

Ahhoz képest, hogy elég nagy sörrajongóvá lettem az utóbbi években, sörgyárat nem sokat látogattam meg eddig. Volt a Carlsberg Koppenhágában ('97) és a Guiness Dublinban ('01), ezzel kész. Az előbbi nagy élmény volt, talán egyszer megírom. Az utóbbi nem volt rossz, de túl sok mindenre nem emlékszem belőle, hacsak arra nem, hogy a XIX. század végén még a Ganz szállított sörfőző berendezéseket a Guinessnek, az egyik régi darab ki is volt állítva az előcsarnokban.

Tavaly ősszel - éppen ideje volt - viszont abszolváltuk életem harmadik sörfőzde látogatását, ezúttal Csehországban. Az ötlet a haveromól származott, aki a szokásos hétvégi sörtúránk "hol álljunk meg visszafelé" gordiuszi csomóját vágta át egy frappáns ötlettel: ha sörtúra, akkor menjünk sörgyárba. Tényleg, mondtuk mi is, menjünk sörgyárba.

Így aztán  meglátogattuk a Velke Popovicei sörműveket.

A választás két szempontból is természetes: egyrészt a legendás fekete Kozel a kedvenc sörünk, ennyi idő után tehát illendő volt megnézni, hol készül. Másrészt Velké Popovice mindössze pár kilométeres letérő az autópályáról.

Érkezéskor egy kicsit illúzióromboló, hogy a gyár hatalmas udvarán majdnem mindegyik sörkamion Pilsner Urquell feliratot visel, de mint tudjuk, a két sörgyár azonos kezekben van, a pilzeni meg gondolom nagyobb reklámértéket képvisel. Leparkolunk, némi kérdezősködés után megtaláljuk a bejáratot, illetve ez egy fogadóterem, ahol egyrészt befizethetünk egy vezetésre, másrészt különböző kozeles relikviákat vásárolhatunk (korsók, pólók, poszterek, szóval a szokásos). Sajnos a honlapon írtakkal ellentétben   angol nyelvű vezetés nincs, így kénytelenek vagyunk beérni  egy cseh nyelvű vezetéssel. Kár, mert azt nem fogjuk érteni.

(Lehet, hogy az csak a "főszezonban" van angol vezetés, bár kérdés, mikor is lenne főszezonja a sörfőzdeviziteknek. Mondjuk láthatólag nem novemberben: úgy kb. 15-en lehetünk összesen, a többi látogató mind cseh.)

Egy sörgyárlátogatás nagyjából ugyanazt a mintát követi mindenütt:

  • Kis házikiállítást nézünk
  • Végigmegyünk a gyáron
  • Kapunk egy pohár/korsó sört

Namármost, Kozeléknél rögtön az utóbbival kezdünk, ez nem nagyon tetszik, az ilyesminek a végén a helye szerintem. Ráadásul nem is nagyon praktikus, lévén az utána következő séta során okoz azért logisztikai és ezáltal koncentrációs nehézségeket. Hogy miért így komponálták mégis, arra csak az a tippem, hogy a túravégi sörkóstolással nem akarták a gyár melletti étterem forgalmát rontani. Ez persze hülyeség, mert 3 deci sör (ennyit kapunk ugyanis) elfogyasztása után még szerintem simán beül mindenki az étterembe, ahol a sör mellett ugye enni is lehet.

Egyébként a kidobható műanyagpoharak sem túl impozánsak, de ez már tényleg az utolsó kritikai megjegyzésem, a sör maga ugyanis igazán finom. Szerintem a 12-es lehet, a 10-es sokkal hígabb. Ízre harmonikusnak mondanám, igazából se a keserű komló, se az édeskés maláta nem dominál, de mindkettő ott van, békésen megférve egymással. A sört egyébként a túravezetőnk csapolja, szakavatott kézzel, közben mond mindenfélét, amit sajna nem értünk. Illetve a Pilzen és Afrika szavakra felfigyelünk, éles szemmel kiszúrjuk (vagy odaképzeljük, ki tudja) a férfi arcán átfutó árnyat és máris kész a teória arról, mennyire szeretik Velké Popovicében a SAB-ot.

Ahogy mondtam, a sörgyárlátogatások obligát része a házikiálítás. Ez mindenütt eléggé megjósolható elemekből áll.

  • Először is van egy történeti rész, ahol komoly tekintetű, pocakos, szakállas, sétapálcás XIX. századi úriemberek fényképeit látjuk, esetleg egy-két korabeli relikviát (ezúttal íróasztalok voltak) is bemutatnak. Ők az alapító atyák. Aztán szépen végigkövetjük a gyár történetét,  jönnek metszetek, festmények, fényképek a gyárról, ahogy egyre nő a telep. Majd jön napjaink nagy iparági konszolidációja, megjelenik valamelyik nagy sörmulti emblémája és a végén egy világtérkép rajta kis zászlócskákkal arról, hány országba exportálják a helyi csodanedűt. Egyes kiválasztott márkáknál még egy második szín is megjelenik, azon országoké, ahol licenc alapján helyben főzik a márkát. He nem tudnánk, hogy a budapesti licenfőzet milyen őcska, még büszkék is lennénk, hogy mi is felkerültünk a Kozeles sörtérképre.
  • Van aztán a sörfőzést bemutató szekció, kezdve a fényképekkel az idilli árpamezőkről és komlóligetekről, ismertető tablókkal a sörfőzés folyamatáról, egy kis malátaminta (itt még kóstolni is lehetett), fényképek az erjedő sörről stb.
  • A harmadik rész régi és újabb sörrelikviákat mutat be. Reklámplakátok, sörösüvegek, korsók, hordók, sörcsapok. Végigkövethetjük pl. a Velkopopovické Kozel márka teljes cimke és alátéttörténetét (a régiek jobbak voltak).

A vezetőnk amúgy lelkiismeretesen minden teremben mond valamit, amit persze nem értünk, néha egy-egy névre felfigyelünk, az őscseh Ringhoffer névnél pl. a honlapról beugrik, hogy az alapítókról beszél.

A kiállítás végeztével az üzem következik. Ez alapvetően csalódást kelt.

Vezetőnk először egy sötét folyosón hablatyol, a látvány nem túl érdekes, gyanítjuk, hogy a fal mögött nagy erjesztőtartályok lehetnek, de látni semmit nem lehet, a modern gyártási folyamatok által igényelt sterilitás nyilván nem teszi lehetővé, hogy mi bármiféle érlelődő nedűvel egy légtérbe kerüljünk. Aztán kivisznek minket az udvarra, ahol egy elkerített részen Oldát, a gyár jól nevelt, turistabarát kabalaállatát lehet megtekinteni és lefényképezni, majd végül  a palackozóba keveredünk, aminek először nagyon örülünk, mert itt találunk wc-t (a korai sör és a logisztika, ugyebár), de aztán lelombozódunk, mert egyébiránt úgy fest, mint egy elhagyott üzemcsarnok a Terminátor 1-ből. Életnek ugyanis nincs nyoma: lehet, hogy a csehek élenjárnak a világban sörfogyasztásban, de láthatólag a Kozel sörgyár palackozó kapacitására vasárnap délelőttönként nincs szükség.

Innen a fogadóterembe vezet vissza utunk, a vezető udvariasan elköszön, mi még veszünk néhány relikviát (én sajnos kényes ízlésemnek megfelelő pólót nem találok, így a Kozeles alapkorsó mellé csupán néhány üveg barna Kozellel egészítem ki a zsákmányt), aztán átvonulunk a sörgyár melletti étterembe. Amit melegen ajánlok mindenkinek. Először is a Kozel sörök teljes szortimentje megtalálható itt, illetve még annál is teljesebb, mert van egy csak itt mért változat (szűretlen Kozel), másrészt a kaják se rosszak. Én emlékeim szerint Pivovarský gulášt ettem szalonnás knédlivel, hm, mennyei volt. A többiek mást ettek, de ők se panaszkodtak.

Összefoglalva: a sörgyár határeset, szerintem csak angol vezetéssel éri meg. Viszont az étteremért és esetleg az ajándékboltért (turistaorientált prágai sörözőkben jóval drágább minden hasonló ajándéktárgy) mindenképp érdemes letérni az autópályáról!

1 komment

Címkék: sör utazás csehország kecske kozel sörgyár sörfőzde cseh sör velké popovice sörutazás

A bejegyzés trackback címe:

https://jozsefbiro.blog.hu/api/trackback/id/tr912410432

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jacint70 · http://jacint.blog.hu 2011.05.06. 13:00:14

Érdekes volt... Bár magam nem vagyok túl nagy rajongója a sörnek, élvezettel olvastam a beszámolót, amely egyaránt tartalmazott információt és építő jellegű kritikát is...
Lehet, ha angolul írod, eljut az illetékesekhez, de hát Nálad sincs éppen "főszezon"... ;-)
süti beállítások módosítása