Nem nagyon akartam posztolni a minapi kézilabdás Marseilleről Győrről, de aztán beleakadtam Hornyák Ágnes nylatkozatába:

Szerintem mindenki látta, mi volt az oka, hogy nem jutottunk tovább...

Namármost. Minden Mátéfival kapcsolatos kritikai megjegyzéssel maximálisan egyetértek. Mátéfi mostani két meccsvezetését például nyilván tanítani fogják az egyetemen. Ez lesz az állatorvosi ló, a példa, hogy hogyan lehet lényegében minden egyes átkozott alkalommal rosszul belenyúlni egy meccsbe.

Ugyanakkor nem ártana, ha egy kicsit kiterjesztenénk a "bűnbakkeresést".

Nem, nem Sinkáról, nem az utánpótlásról szeretnék beszélni: ezekhez nem értek, így meghagyom másoknak. (Az más kérdés, hogy én harminc éve hallom folyamatosan az összes létező magyar sportágban azt, hogy "bajok vannak az utánpótlással", így az ilyen jellegű kijelentések eléggé küszöbérték alatt vannak nálam...)

A csapatról szeretnék beszélni.

Az, hogy az edző nem elég erőskezű és nem képes megteremteni a tekintélyét (ami Mátéfi esetében teljesen jogos kritika), az a dolognak csak az egyik oldala. A másik oldal az, hogy ilyenkor a csapat tagjainak is megvan az egyéni felelőssége mindebben. Ami méginkább felmerül olyankor, ha hasonló problémái ugyanennek a csapatnak már más edzővel is volt.

Ez a csapat 2007-ben összerúgta a port Németh Andrással. Nem, nem tudok semmi bennfentes infót, egyszerűen csak látszott. Odamondogatós nyilatkozatok néhány játékostól, odamondogatós nyilatkozatok Némethtől. Elvesztette a kontrollt a csapat felett, hülyeségeket mondott, nyilvánosan panaszkodott rájuk: az ilyesmi mindig a vég kezdete, az lett nála is. Ráadásul vele együtt Zsiga Gyula is leamortizálódott.

Jött Hajdú János, akivel ugyan összehozott egy szép olimpiai helyezést a csapat, de azért nekem rémlik egy edzőmeccs, amikor Hajdú Némethhez hasonlóan kiakadt és lemondással fenyegetőzött. Akkor ez végül bejött, a tornára (illetve leginkább az egyetlen, románok elleni meccsre) nagyjából összeállt a csapat, de az eset nem azt mutatta, hogy minden rendben lenne.

Jött Imre Vilmos. Aki ugye gyorsan ment is, anélkül, hogy mélyebb nyomot hagyott volna hátra (értsd: a tavalyihoz hasonló gyenge Eb szereplés, amikor speciel eggyel kevesebb ponttal ért el kettővel jobb helyezést, ami ugye eléggé a mázli kategória; bár persze most visszasírnánk azt a helyezést): nekem úgy tűnt, nagyon nem sajnálta, hogy másirányú elfoglaltsága miatt nem vállalhatta tovább a válogatottat.

Jött Mátéfi, akinek a kínai szereplését még lehetett (kívülről, laikusként) a sikeres csapatépítés kezdeteként értékelni, de a tavalyi Eb már kudarc volt. Itt már az is látszott, hogy nem igazán tartja kézben a csapatot. Tomori ámokfutása, Hornyák-ügy, odamondogatások, Tóth Timea pánikbehívása. Végül a mostani tragikus szereplés.

Szóval akárki lesz is az utód, a legfontosabb dolga az kell legyen, hogy azt a bizonyos edzői tekintélyt megteremtse. És ahogy az elmúlt évekre visszagondolok, gyanítom, hogy nehéz dolga lesz.