Promontorék Horvátországban nyaraltak az idén.

Láttunk sok szépet (Plitvice, Sibenik, Primosten), élveztük a tengert, az amatőr búvárkodást. Kevésbé élveztük a hőséget. Talán fogok még erről-arról írni, ez a poszt azonban a nyaralásunk számomra legeredetibb élményéről fog szólni.

Zsuzsa mondogatta, hogy ne csak a szállás közelében lévő strandokon fürödjünk, hanem keressünk elhagyatottabb, szebb partszakaszokat is. Valahogy úgy képzelte, hogy induljunk el találomra, aztán majd csak ráakadunk valami szépre. Na, az ilyen induljunk el a vakvilágba dolog nem az én stílusom, inkább az alapos (jelen esetben internetes, Google Map-es) előtanulmányokban hiszek. Erre azonban itthon nem volt időnk, kint pedig internetelérés híján nem volt lehetőségünk. A táj sem ígért sokat. A Sibeniktől északra elterülő Vodice és környéke lapos, kopár és egyhangú vidék. Az elhagyatott stimmel, de a szép nemigen.

Végül abban maradtunk, megnézzük a szomszéd falut, Jadriját. Ha nem is lesz igazán szép, azért kisebb hely, mint a mienk, talán nyugisabb is.

Jadrija elsőre tényleg nem volt különösebben szép, de öt perc séta után mégiscsak sikerült valami nagyon egyedit találni. Először azt hittük, rossz irányba megyünk: ahol a tengerpartnak kellett volna lenni, ott egy laktanyakerítésre emlékeztető falat láttunk csak. Aztán közelebb érve láttuk, hogy a "kerítésen" vannak bejáratok, az egyiken keresztül is láttunk. A túloldalt a tenger kék hullámai hívogattak minket, így behatoltunk.

Furcsa világba kerültünk. A "kerítés" egy kabinsor hátsó falának bizonyult. A kabinok közvetlenül a part mentén húzódtak hosszú sorban. A végig lebetonozott partot mólók és vízbe vezető lépcsók tagolták. Egy helyen egy ősrégi, de még működő zuhanyzó is volt. Ez tehát egy strand volt.

Ez igy leírva nem hangzik túl különlegesnek vagy vonzónak, az egésznek mégis volt valami nehezen körülhatárolható retro hangulata. Ilyen kabinsorokat ma már nem csinálnak, ez XX. századi dolog, bár elsőre nem tudtam eldönteni, hogy a század első felére emlékeztet inkább vagy éppen az ötvenes-hatvanas évekre. Leginkább mindkettőre. A retro koktél másik komponense (ami az 50-es évek életérzését erősítette) az a határozottan "keleti táboros" beütés. Régi szovjet és jugoszláv filmekben láttam hasonló kialakítású strandokat. A tagadhatatlanul igénytelen betonozás, a néhol látható zöldremázolt vasajtók és az idősebb fürdőközönség (a hölgyek és urak a kabinjaikból előhozták a kempingszékeiket és békésen üldögéltek az árnyékban) is ezt az érzést erősítette.

Finom ellentétek feszülnek itt: gyönyörű színek (a vakító fehér - máshol kék vagy narancs - falak a színesre pingált kabinajtókkal nagyon jól egészítik ki az ég kékjét és a háttérben alló fák sötétzöldjét) és idilli hangulat (bár vannak fürdőzők, sőt néhol magyar hangokat is hallunk, a szokáásos adriai tömegről szó sincs) egyfelől, látható elhanyagoltság (kopott festés, omladozó beton) és eleve igénytelen megoldások (maga a beton, vagy a már említett vasajtók) másfelől. Ezen a ponton eszembe jut még a Buena Vista Social Club is, és tényleg, van itt egy tagadhatatlan kubai hangulati beütés is...

Akárhogy is, engem elvarázsolt ez a különös régi strand.

Amíg a csajok fürödtek, én körbejártam és bőszen fényképeztem. Át is "adom a szót", a képek talán jobban elmondják, miért olyan hangulatos ez a hely, mint ez a poszt:

(Klikk ide, ha nem működne a beágyazás...)

Végezetül a könnyebb megtallhatóság kedvéért itt a hely térképe:

Régi idők strandja Jadriján nagyobb térképen való megjelenítése

Utóirat: Itthon aztán próbáltam a hely történetének is utánanézni. Nem túl nagy sikerrel, mindössze egy horvát nyelvű honlapot találtam, eszerint (már amennyire a Google Translate-ban meg lehet bízni) a strand első épületei a 20-as évekből származnak és a korabeli sibeniki úri közönség kedvelt fürdőhelye lehetett.