Naszóval, Prága.
Ezúttal lemaradtunk a NOSZF-ról, lévén éppen őszi szünet volt, ekkor tehát családilag sopronoltunk. De ami késik, nem múlik: egy héttel később, egy kellemes novemberi péntek estén már az Ökörben söröztünk.
Ez a poszt azonban a szombati sörözéseinkről szól. Általában ezek is jól bevált koreográfia szerint zajlanak, az Ökör, a Tigris és a Medvebocsok általában kihagyhatatlan programpontok, emellett leginkább még délelőtt engednek meglehetősen konzervatív haverjaim némi kisérletezgetést. Ezek aztán néha elég rosszul sülnek el, ami után általában levonják a következtetést, hogy a fentebb említett intézményeknél nincs jobb. Azért egy-egy új kocsmát minden évben sikerül beimádkoznom a programba.
De elég a dagályos bevezetőből, nézzük sorban az új felfedezéseket, az idén rögtön hármat is!
Ez egy "must-see", klasszikus hely több különböző forrás szerint is, már régóta fájt rá a fogam. Viszont sokáig csak hétközben volt nyitva, azaz esetünkben a péntek esti Ökör vizitet kellett volna feláldozni, ez pedig szóba sem kerülhetett. Szerencsére a nyitvatartási gyakorlat megváltozott, így idén sikerült beicsempésznünk a szombati programba.
A Jelínkova az egyik legrejtőzködőbb belvárosi kocsma. Honlapja nincs és e poszt írásakor még az igazán mindentudónak gondolt Google Maps sem jelöli a Jelinkovát. Minek is, úri huncutságok ezek, a sört nem lehet weben keresztül csapolni. Turistákat nem akar magához csábítani, a helyiek meg honlap nélkül is idetalálnak. A helyismeret mellesleg kell is, mert bár csak egy saroknyira van a Narodni Tridától, egy meglehetősen néptelen és jellegtelen utcában található. A Charvátova tipikusan az az utca, ahova ha véletlen betéved egy turista, egy pillantás után visszafordul.
Mi nem fordultunk vissza, de nem sok választott el attól, hogy csalódottan hagyjuk el a helyszínt. Az egyébként igazán értékes Sörmentén Prága valamilyen rejtélyes okból a 10-es számot adja meg házszámnak (és a mellékelt térkép is ennek megfelelően jelöli a helyet), így mi először ott kerestük a kocsmát. Nem volt ott, pedig még néhány kapualjba is behatoltunk, hátha valami hátsó udvaron vagy passzázsban rejtették el az ügyes prágaiak egyik kedvenc kocsmájukat a turistahordák elől.
Végül úgy döntöttünk, megnézzük az utca másik végét: ez bejött. Mint utóbb kiderült, a Jelínkova nem a 10-es, hanem az 1-es szám alatt található. Gondolom a prágai sörmanók apró kocsmavédő varázslata eredményeképp került egy extra nulla a címhez...
Behatoltunk és letelepedtünk. A berendezés és a kora reggeli cseh közönség visszaigazolta a különböző kalauzok értékítéletét, ez valóban egy remek prágai kiskocsma, meglehetősen alacsony turistafaktorral (amit jelen esetben mi képviseltünk). Szombaton a pultnál kell kikérni a sört, ami igazán jól esett, mondjuk a pilzeni ritkán okoz csalódást nekem. Éhesek viszont egyáltalán nem voltunk, még eltelített minket a bőséges reggeli, így a taliansky-nak nevezett, állítólag manapság már kevés helyen megtalálható sörfalatot (gőzölt krinolin) kihagytuk.
Talán majd legközelebb.
Nem gondoltam volna, hogy az Ökör-Kandúr vonal mentén (azaz a Hradzsin oldalában) van még számomra ismeretlen kocsma, de ebből is látszik, hogy szerényen kell nyilatkoznom prágai kocsmaszakértelmemről. Az új hely felfedezését amúgy valamelyik viszonylag újdonsült prágai kocsmablognak köszönhetem, így utólag meg nem mondom, hogy a Sercsecsen vagy a pragaisorozok.hu-n olvastam a helyről előbb, mindenesetre megemlítem mindkettőt, sörissza prágalátogatóknak kötelező olvasmányként.
Bár mindkét beszámoló visszafogott lelkesedéssel íródott és szerzőik láthatólag nem tartják kihagyhatatlannak a helyet, számomra a háromféle csapolt Svijanský jelenléte egyértelmű jelzés volt, hogy márpedig ide be kell néznünk. Eddig ugyanis egyetlen Svijanskýhoz volt szerencsém, az viszont pilzenibb volt a pilzeninél, harapnivaló komlózással, imádtam. Itt ugyan nem ezt csapolták, de akinek ugye az egyik söre ilyen jó, annak érdemes kipróbálni a teljes szortimentjét.
A Baráčnická rychta egyáltalán nem akar elbújni a turisták elől, a honlapjának pl. angol verziója is van, ennek ellenére elsőre ugyanúgy nem találtuk, mint a Jelinkovát. Ez még péntek este történt, hazafele battyogtunk az Ökörből. Azt tudtam, hogy a Nerudováról egy kapulajon keresztül lehet megközelíteni az intézményt, ezt a kapualjat azonban az istennek se találtuk, pedig a kérdéses helyen még vissza is fordultunk.
Másnap aztán a hátsó utcán keresztül mentünk, így már sikerrel jártunk. (Távozáskor pedig a Nerudova felé mentünk, ekkor felismertem a helyet: előző este azonban itt egy bezárt kapu volt, ez okozta a tévelygésünket, már persze az ökörbéli Kozelek mellett...)
Emlékezve az online beszámolók tanácsára, kajára eleve nem készültünk (nem azért mert rossz, hanem mert drága), viszont négyen szépen kikérünk háromféle sört, így egy kör alatt végigkóstoljuk a teljes választékot. Nekem a Máz ízlik a legjobban, ami meglepő, mert a szüretleneket szoktam inkább szeretni, a Karamel csak harmadiknak futott be: bár nem volt rossz, de szombaton szintén az Ökör után voltunk itt, a barna Kozel után pedig eleve kevés esélye van bármilyen más barnának.
A hangulat persze nem éri el a klasszikus cseh kocsmák szintjét, vegyes a közönség és a berendezés is "éttermesebb" kicsit, de egyáltalán nem rossz hely ez (pl. szemben a Sercseccsel, nekünk egyáltalán nem tűnt expatos helynek, bár az is igaz, hogy mi déltájban jártunk arra) és a söröket mindenképp érdemes kipróbálni: egy hosszabb prágai tartózkodás alatt már bőven ajánlott ide is benézni egyszer.
Fényképekért klikkide!
Ennek a helynek már a neve is jelzi, hogy itt nem egy autentikus cseh kiskocsmáról van szó. Ugyanakkor nem is a Prágában szokásos knédli-káposzta-sör-svejk alapokon nyugvó turistacsalogató (és rosszabb esetben kopasztó) álkocsma ez. Itt kérem egy hazai és nemzetközi sörínyenceknek kitalált divatkocsmáról van szó. Ennek megfelelően csapolnak vagy 30-féle sört, ráadásul ezek mind különlegességnek számítanak.
A Beer Museum patrióta söröző: az alapkoncepció viszonylag kevésbé ismert vidéki cseh sörök bemutatása, amelyek egy átlag kocsmában nem nagyon jutnak szóhoz a nagy cseh márkák (Pilsner Urquell, Staropramen, stb.) mellett. Mivel Csehországban egy tízezres városban már biztosan van serfőzde, gyakran a kisebbekben is (nem lepne meg, ha a várossá nyilvánítás alapfeltétele lenne a helyi sörfőzés), a választék bőséges, ehhez képest a kb. 30 csapolt sör nem is olyan sok, sőt tulajdonképp a választékot se mondanám nagyon egzotikusnak. Legalábbis aki a magyar sörblogok, sörboltok és csehkocsmák világában jártas valamennyire, az jó pár ismerős nevet talál a listán.
Ami nagyon tetszik, az a kóstoló intézménye. Ez öt vagy tíz másfél decis pohárka (külön erre a célra kialakított tartóban felszolgálva: ezekbe tetszés szerint válogathatjuk össze a kiválasztott söröket. Az ötlet remek, hiszen így még egy gyorsvizit során is egész sok sört meg lehet kóstolni. Ennek megfelelően jó alaposan áttanulmányozom a sörlapot, osztok, szorzok, kivonok, hogy jól meg legyen tervezve a kóstoló. Készülök egy ötös és egy tízes változattal is, utóbbi arra az esetre, ha a haveroknak is bejön az ötlet.
Ehhez képest alighogy leültünk, a pincérlány közli, hogy valami rendezvényre készülnek a belső teremben, odakészítették az összes kóstolópoharat, rendeljünk korsót vagy pohárt. Na tessék, ennyit az alapos tervezés előnyeiről. Maradunk négy pohárnál, én ajánlok párat, van aki elfogadja, van aki a saját feje után megy. Majd körbeadjuk őket, így csinálunk egy négyeskóstolót.
Bő másfél hónap távlatából három sörre emlékszem. A Pardubicky Porter nagy siker a haveromnál, az őszi Főzdefesztről is ismert Kocour főzde Samurai IPA söre nagy siker nálam, a Real Deal Ale egy hatalmas össznépi bukás, valami mosószerszaga és íze van. Tekintettel arra, hogy ez gyanúm szerint ugyanaz a sör, mint a pragaisorozok.hu által istenített „Museum”, nem intek óva mindenkit eleve tőle, lehettünk egy alkalmi baleset áldozatai is, de csak kockázatkedvelő kuncsaftoknak ajánlott.
Az árak meglehetősen borsosak, de aki hajlandó az Urquell/Staro duó sörein kívül mást, köztük máshol igen nehezen megtalálható söröket is kóstolni, annak mindenképp ajánlott!
Fényképekért klikkide!
Resztli
Jártunk persze a Bocsokban, legurult egy korsó a Tigrisben is, az Ökörröl volt ugye - azóta szerencsére okafogyott - vészposzt, abból csak a matjeszt emelném ki újra, mint sokadik kipróbálandó delikáteszt.
A szállásunk immár második éve a Pension Beetle. A korábban megdicsért Penzion Domov Mládeže ugyanis elkezdett borsos előlegeket követelni. Ezt persze sok prágai szálláshely megteszi, de amikor egy helyen már harmadszor jelentkezem be - azaz kezdenék éppen törzsvendéggé válni - és az első két alkalommal nem ragaszkodtak ehhez, akkor én bizony hajlamos vagyok megsértődni és másfelé keresgélni. Így találtunk rá a Pension Beetle-re, illetve most nézem, átnevezték, már Pension Královský Vinohrad a neve, hát tényleg, talán nem jó ötlet egy panziót bogarasnak nevezni, bár engem nem zavart a régi név és élőben nem volt szerencsénk a névadó állatkákhoz.
Naszóval az új helyünk ugyan kér kártyaszámot a foglaláskor, de előleget nem vonnak le (sőt, készpénzes fizetésre adnak időnként kedvezményt) és a lemondási feltételek meglehetősen méltányosak, két nappal az érkezés előtt költségmentesen lemondható a szállás és utáni is csak egy napot vonnak le. A szobaár pont a feleanyiba kerül, mint a Domov Mladeže-ben, , ami azért manapság nem mellékes szempont, a villamosmegálló is közelebb van. Ezért még azt is elnézzük, hogy az autót viszont csak jó pár utcával arrébb tudjuk leparkolni, lévén a panzió utcája kékzónás, azaz csak a helyi járgányoknak van fenntartva.
Aztán, hogy idén megint Prágába megyünk-e, vagy esetleg Český Krumlovba, az majd kiderül...
Sörtérkép e táj
Végezetül íme a szokásos Prága térkép, frissítve:
Kedvenc prágai sörözőim nagyobb térképen való megjelenítése
