Ez a poszt a Miyazaki Közlekedési Vállalat (azt hiszem, nem pont így hívják, de jól hangzik) menetrendjéről és jegyrendszeréről, illetve az utóbbi megvalósításához alkalmazott technológiákról és eljárásokról készült rövid beszámoló. Gyanítom, hogy magyar viszonylatba a rendszer nem lenne áültethető, de természetesen megfelelő díjazás ellenében szívesen írok egy megvalósíthatósági tanulmányt is...
Mellékesen - ha valaki még nem jött volna rá vagy nem olvasta volna - ez a múlt heti első rejtvény megfejtésposztja is egyben.
A jegyrendszer
A buszon követendő eljárás a következő:
- Felszállás a hátsó ajtón.
- Cetlihúzás az ajtónál található készülékből. A cetlin egyetlen szám szerepel, ennek segítségéval állapíthatjuk meg majd a fizetendő ősszeget.
- Az utazás közben az első ajtónál látható elektronikus kijelzőn lehet követni a fizetendő tarifa összegét, amely a megtett távolsággal arányosan nő. Mindenkinek azt a mezőt kell figyelnie, amelynek ugyanaz a száma, mint amit húzott. Az ár 150-170 jen körül indul és ahogy halad a busz, taxióraszerűen, 20-50 jenes ugrásokkal növekszik.
- A végállomásnál illetve az első pár megállónál felszállók az 1-es számot kapják. Azután a rendszer ugratja a számot: a kijelzőn megjelenik a 2-es és az új felszállók cetlijén is ez a szám szerepel már. Addigra már az 1-eshez tartozó tarifa 200 jen felett lesz, míg a 2-esek a már fent említett 150-170 jent kell ekkor fizessék. És ez így megy tovább: a régebbi számokhoz tartozó tarifák nőnek és pár megállónként újabb számot vezet be a rendszer.
- Leszállás az első ajtónál. Aki készpénzzel fizet, az a cetlit és a pontos összeget a plexifalú perselybe dobja. A vezető ellenőrzi a cetlit és az összeget. Ha stimmel, bólint, megnyom egy gombot, mire a persely alján megnyílik egy kis nyílás és a pénz beleesik az alsó páncéldobozba. Ha nem stimmel, akkor figyelmezteti a renitens/figyelmetlen/értetlen utast, aki pótolja a hiányzó összeget. Vagy a cetlit, mert azt se lehet megtartani, hiszen az bliccelési lehetőséget teremtene, ugyanis pontos időpont vagy akárcsak dátum nincs rajta.
- Ha valakinél nincs apró, használhatja a váltót. A váltó elfogad érméket illetve bankjegyet is (utóbbiból úgy láttam, csak ezerjenest: ha valakinek ennél nagyobb bankjegye van, azzal nem tudom mi történik).
A fentieket az alábbi képsorozat hivatott illusztrálni:
Chipkártyás változat
Akinek van valamilyen elektronikus - azaz chipkártyás - jegye, annak a fenti műveletsort az alábbi módosításokkal kell végrehajtania:
- Felszálláskor nem kell cetlit húzni: ehelyett a másik készülékhez kell tartania a kártyáját. A sikeres műveletet - azaz a felszálló regisztrálását és a "szám" kiosztását - egy csippantás igazolja vissza
- Leszálláskor a vezetőnél levő leolvasóhoz érinti a kártyáját, ezzel számára le van tudva a dolog.
Nincs teljes információm arról, milyen fajta chipkártyás jegyek vagy bérletek léteznek Miyazakiban. Korábbi tapasztalatom alapján el tudom képzelni, hogy a chipkártyás jegyek feltőltős alapon működnek, azaz lényegében ugyanannyiba kerül a jegy, csak a kártyára előre feltöltött egyenleget fogyasztja. A tokiói tömegközlekedés legalábbis így működik.
Persze technikailag ugyanúgy lehetséges átalánydíjas (azaz bérletes) megoldás, vagy éppen vásárlói csoporthoz (diák, nyugdíjas) kötött kedezmény megadása. Az utóbbit valószínűsítem is, mert minden idős utas valamiféle chipkártyát használt.
Elvileg létezik egy egynapos turistajegy, aminek az ára 1000 jen. Ez egyébként elég kedvező ár, mert nekem gyakorlatilag a szállodától a centrumig tartó utazásért 500-520 jenes összegeket kellett fizetnem, azaz oda-vissza már lényegében a pénzemnél lettem volna. Azaz akinek az egész napja szabad és be akarja járni a város nevezetességeit, annak biztos megéri. Az már más kérdés, hogy sajnos a szállodában és környékén ez a jegy beszerezhetetlen volt, annak ellenére, hogy a fent belinkelt tájékoztató szerint ott is forgalmazzák.
Tájékoztatás
A külföldiek számára a tájékozódás elég nagy nehézségekbe ütközik.
A közlekedési vállalat honlapja csak japánul beszél. Bár ügyes és állhatatos internetvadászok a Google Translate használatával illetve az angol nyelvű URL-ek kifigyelésével egész sok mindent kitalálhatnak (nyílván h.gergő is így találta meg a járatok térképét), azért ez így sem nem egyszerű, sem nem megbízható módszer.
A helyszínen sem túl könnyű a tájékozódás. A buszokon pl. nincsenek járatszámok és bár a megállókban ki van függesztve a menetrend, azokon is minden japánul van. A fentebb említett járattérképet a helyszínen sehol sem láttam.
Persze ez tulajdonképp érthető: Miyazaki ugyan turistacélpont, de elsősorban belföldiek számára. A külföldiek leginkább konferencia-, esetleg golfturisták, azok meg inkább taxiznak vagy befizetnek egy buszos idegenvezetésre, minthogy a helyi buszon bumlizzanak.
Ugyanakkor némi tájékoztatás van, a pályaudvart és a hotelt összekötő járaton azért rajta volt a szomszédos konferenciaközpont neve angolul is, ez pl. sokat segített. Amit pedig a hivatalos tájékoztatás elmulasztott, azt a helyiek segítőkészsége kompenzálta. Akármit is kérdeztem, mindig igyekeztek nagyon lelkiismeretesen válaszolni, még akkor is, ha egyébként alig beszéltek angolul, ami azért arrafelé (is) gyakran előfordul.
Járatritkaság
A buszok járatsűrűsége igencsak siralmas magyar szemmel. A szállodát három járat érintette, ezek legjobb esetben is csak óránként jártak. A pályaudvart és a szállodát összekötő járat reggel 8 és este 8 között produkálta ezt az óránkénti sűrűséget, a központot és a szállodát összekötő járat 9 és 5 között. A szálloda-reptér járat naponta hatszor jár, mondanom se kell, hogy se érkezéskor, se távozáskor nem volt nekem megfelelő időpont, így taxiznom kellett.
Miyazaki egy 400,000 lakosú város: ha a többi járat is hasonló menetrenddel közlekedik, akkor a miyazaki buszközlekedés nem sokat fedhet le az igényekből. Ezenkívül a várost átszeli egy észak-déli irányú vasútvonal, amelynek délnyugat felé is van elágazása. Az állomások sűrűsége alapján ez a vasút szintén használható helyi közlekedésre is, de az egyetlen általam ellenőrzőtt vonalon (a délnyugati leágazáson) szintén kb. az óránként egy járat jellemző, tehát szó sincs mondjuk a HÉV-sűrűségről.
Az úthálózat nem tűnt túl nagy kapacitásúnak, néhol voltak két-három sávos utak, de sok helyen még a busz is keskeny egysávos utcákon járt csak. Ennek alapján - európai közlekedési igényekből kiindulva - simán el tudom képzelni, hogy hétköznap csúcsidőben jó nagy dugók vannak. Ugyanakkor ezeket saját szememmel nem láttam, lévén én csak hétvégén bumliztam, így elképzelhető, hogy tévedek. A belvárosban egyébként mindenütt van bicikliút és sok biciklit látni, ez esetleg lehet fontos helyi közlekedési elem.
Árak
Az árakról már esett szó, horribilisek. Egy kb. húsz-huszonötperces buszút 500 jen körül van, ez 1360 forint napi árfolyamon. Ugyanakkor a vonat olcsóbbnak tűnik: egy általam ellenőrzött 40 perces vonatút 360 jen.
Egyéb megfigyelések
A buszsofőrök fehér kesztyűt hordanak.
A buszok üléseit fűtik, csak tudnám minek.
