Mostanában igen lassan dolgozom fel az utazási élményeinet, ez a poszt is egy júliusi látogatást fog feleleveníteni: a Rejtett Kincsek sorozat második darabja következik, a neszmélyi hajóskanzen.
A skanzenről először a Dunai Szigetek blogon olvastam és mivel véletlen egybeesésként már tervezgettük a neszmélyi kirándulásunkat, azonnal elraktároztam az infót: ha Neszmély, akkor hajóskanzen. Így aztán érkezésünk másnapján szépen le is sétáltunk a partra, megtekintendő Neszmély fő nevezetességét.
A skanzen honlapja öt hajót sorol fel, ez azonban egy kicsit félrevezető, a valóságban ezek egy része nem, vagy csak korlátozottan látogatható (ezt egyébként a honlap is korrekt módon megírja, csak el kell olvasni):
- A Petőfi gőzös pl. egyáltalán nem, nagyon rossz állapotban van és felújításra vár.
- A Vöcsök, gyermekkorom misztikus szárnyashajója (amit kisgyerekként mindig vágyakozva bámultam a parton haladó villamosról, de sose utaztam vele, illetve talán egyszer, jóval később középiskolásként...) a parton lett kiállítva, és a belseje nem megtekinthető. Ide kiállíást nem is terveznek, előadóterem lesz belőle, majd egyszer.
- A Neszmély helyzete nem teljesen világos. Mármint az világos, hogy itt a jegypénztár és hogy egyébként szálláshelyként is üzemel. Mivel éppen volt egy csoportnyi vendégük, errre hivatkozva nem engedték megtekinteni a hajót. Az, hogy ezzel pontosan mit is vesztettünk, nem derült ki. A honlap is csak annyit ír, részlegesen van felújítva és további munkálatokat terveznek.
Az első "sikertörténet" a Zoltán, egy XIX. századi, linzi építésű gőzhajó. Na, ezt végre meg lehet nézni: keresztül-kasul körbejárható. A hajó belsejében egy nagyon érdekes hajózástörténeti kiállítást rendeztek be, rengeteg régi festménnyel, fényképpel, hajómodellel, informatív tablókkal. Ezek a dunai hajózás történetét járják körül meglehetősen alapos és mindenképp nagyon érdekes módon. Két kedvenc témám is volt, az egyik az osztrák és a magyar hajóstársaságok (és a mögöttük álló kormányok) XIX. században kezdődött versenye, a másik a hajózásnak, mint elterjedt tömegközekedési formának a bemutatása, menetrendekkel, korhűn berendezett első és másodosztályú kabinokkal és végül képzelt, de nagyon is életszerű utaséletrajzokkal. Szóval a Zoltánnak kijár csillagos ötös.
A skanzen minden bizonnyal legexkluzívabb darabja a Lajta monitor. Ez több okból is izgalomba hozott.
Egyrészt a monitorhoz, mint hajótípushoz ősi irodalmi emlékek kötnek. Teknős Péter Az elnök futára című ifjúsági regénye kedvelt olvasmányom volt (emlékszem, amikor először olvastam, rögtön utána lendületből a Képes Történelem sorozat illetékes darabján - Polgárháború Észak-Amerikában - is lelkesen végigrohantam). Bár az egész könyv nagyon tetszett, azon belül a Merrimack és a Monitor hires csatájának leírása külön megragadta a fantáziámat. Legalább félévig folyamatosan mindenféle páncélozott hajókat rajzolgattam esténként a vázlatfüzetembe.
Másrészt a Lajtának a magyar történelemben is jutott szerep. Alig tíz évvel az eredeti amerikai monitor után már le is gyárották, ezután pedig részt vett Bosznia-Hercegovina 1878-as megszállásában, majd az I. világháborúban is. Legismertebb - bár messze nem legsikeresebb - szereplése azonban az 1919-es monitorlázadás volt.
Ezen a hajón szintén van kiállítás, bár nem annyira részletes, mint a Zoltánon. Mindössze egy kis helyiségbe jutottak tablók. A többi helyiség is megnézhető, bár a világítás hiányos és egy helyen négykézláb kell áthaladni a szűk ajtónyíláson. Tulajdonképp az is lehet, hogy ezeket a részeket egyelőre nem a látogatóknak szánták, de ez rajtam kívül másokat sem tartott vissza.
Bár a poszt elsősorban a hajóskanzenről szól, pár szót szánjunk Neszmélyre is.
Szép fekvésű (északon a Duna, délen barátságos dombok), kellemes átlagfalu, ami a hajóskanzenen kívül leginkább talán a Hilltop borászatról ismert, így nem lepett meg, hogy a falu környékén kószálva lépten-nyomon szőlőtőkékre és borospincékre akadtunk, bár itt szó sincs villányi vagy egri jellegű idegenforgalmi hasznosításról.
Szép a kilátás a Várhegyről, ahol értékelhető mennyiségű rom már nincs, de azért a vár alakja még kivehető. Innen végigkövethetjük a Duna csíkját és átintegethetünk Szlovákiába. Szép a főút mentén a templomtorony, vaskos, középkorias, kicsit szokatlan kontrasztot alkotva a későbbi barokk kupolával.
A Hilltop éttermét kihagytuk, helyette a Zöld Kakas Vendéglőben voltunk egyszer: nagyon mély nyomot nem hagyott bennem, három hónap elteltével fogalmam sincs már, mit ettünk, tehát tipikusan az az eset, hogy nagyon jó nem lehetett, de nagyon rossz sem.
Visszatérve a a fő témára: bár még így is nagyon érdekes, összességében erősen félkész a hajóskanzen. Amivel nem a fennartó Zoltán Gőzös Alapítványt akarom bántani, gondolom a költségvetésükből egyelőre ennyire telik. A látogatók száma sem lehet túl magas, erre utal az is, hogy bár a skanzen szerda-vasárnapi nyitvatartással üzemel, a parti büfék (két darab) viszont csak hévégén nyitnak ki.
Talán egy kicsit tényleg túlzottan rejtett helyen van a Skanzen. Na persze, mondhatják most vidéki olvasóim, tipikus pesti, akinek minden eldugott, ami tíz kilométernél távolabb van a Nullás Kilométerkőnél. Ebben nyíilván van igazság: Neszmély "eldugottsága" mindenekelőtt annak tudható be, hogy a "tipikus pesti" Duna parti kirándulórádiusza nagyjából Esztergomig terjed, aki viszont ennél nyugatabbra indul, az meg urasan az M1-en közlekedik, ami viszont délebbre halad és csak Komárom felé közelíti meg a Dunát.Persze ez azért nagyon relatív eldugottság: ha Tatánál letérünk az M1-ről, húsz perc alatt ott vagyunk. Mit szóljanak ehhez képest mondjuk a füzériek?
Szóval valójában nem eldugott hely ez. Pestről (illetve bárhonnan az M1 mentén) bőven belefér az egynapos kirándulás kategóriába. Talán csak egy kis hírverés hiányzik neki.
Persze vannak más elképzelések is: olvasom, hogy a Lajtát fel akarják hozni Pestre, hogy a Parlament előtt legyen az állandó, "méltó" kiállítási helye. Sőt, a belinkelt cikk szerint ez már eldöntött tény: már idén tervezték és ugyan egyelőre elhalasztották, de előbb-utóbb, talán már jövőre tényleg sor kerül rá.
Nos, felemásak az érzéseim, több okból sem teszik a terv:
- Van egy nagyon csúnya einstand jellege. Szegény Nemecsek Neszmély boldogan játszik a színes üveggolyóival, izé, hajóival, de jönnek a "vörösinges" pestiek és elveszik a legszebbet. Biztos tovább mélyíti ez a gesztus a Megbonhatatlan Budapest-Vidék Barátságot.
- A skanzen jelenlegi formájában a Lajta elvesztése kb. megfelezi a kiállítási anyagot: ez fellendülés helyett szerintem további vegetálásra kárhoztatja őket...
- Az tagadhatatlan, hogy a Lajta gazdag történelme és ritkasága folytán megérdemelné a kiemelt helyen a kiemelt turisztikai figyelmet. Másrészt viszont ha szimbolikus áthallásokban gondolkozunk, akkor a Parlament mellé helyezett monitornak volna negatív értelmezése is, nem is egy:
- Hadihajó a Parlament mellett, micsoda militáns dolog ez?
- Zsebhadihajó a monumentális Parlament mellett, utalás az újabbkori siralmas magyar hadi eredményekre, Inkább nevetséges, mint méltóságteljes gesztus.
- Utalás a monitorlázadásra. Egyrészt fenyegetés a "kommunisták" ellen, másrészt megintcsak nevetséges: zseblázadás, kb 27 és fél perc alatt leverve.
Szóval én sokkal inkább annak lennék híve, hogy maradjon a monitor is Neszmélyen és a létező kiállítás további fejlesztését támogassuk. De persze ahogy olvasom, ez már eldöntött kérdés.
Viszont addig is, mindenkinek melegen ajánlok egy neszmélyi kirándulást. Persze előbb tessék felhívni őket, mert bár a honlap - a poszt megírásakor legalábbis - nem írja, ősszel szerintem változhat a nyitvatartási rend.
Végezetül jöjjenek az obligát fényképek: