Fejlemények

http://www.peticiok.com/sasad

A legutóbbi sasadi poszt óta történt egy s más, volt index cikk, volt riport a Kossuth Rádióban, volt interpelláció az önkormányzat testületi ülésén és volt egy lakossági fórum. Foglalkozott az üggyel a hivatalos helyi sajtó és a nem annyira hivatalos is, továbbá a helyi blogoszféra is, egyszer másképp, máskor másként.

Ezek során megtudtunk ezt-azt, de nem tudtunk meg túl sokat. Megtudtuk, hogy a megnyitandó úszakasz egyirányú lenne, megtudtuk, hogy nincs végleges döntés, mert előbb lesz forgalomszámlálás és szimulációs vizsgálat.

Megtudtuk, hogy a "megnyitás" hivatalos indokai a következőek:

• Az útnyitást előírja a 2005-ben elfogadott "kerületi közlekedésfejlesztési koncepció". Hogy pontosan mi is áll ebben a koncepcióban, pl. vannak-e benne érvek is, vagy csak egy kijelentés, hogy megnyitjuk, 'oszt jónapot, azt nem tudjuk, mert ez a dokumentum nyilvánosan nem elérhető, az ujbuda.hu honlapon sehol sem található.
• A "Farkasréti Általános Iskolába járó gyermekek szülei, valamint az iskola tágabb környékén lakók ... régóta panaszkodnak az utcáikban megjelenő reggeli forgalom miatt... " (idézet az ujbuda.hu cikkéből), az önkormányzat pedig ezen szeretne segíteni.

Az idézett cikkben szerepel még az alábbi vicces kijelentés is:

"... A gyermekeket nem merik gyalogosan egyedül iskolába engedni, mivel az autósok a járdákat is igénybe véve, (ott is parkolva), közlekedési szabályokat áthágva próbálnak meg a Németvölgyi út felé eső csomóponthoz eljutni.Ezen enyhítene a Dayka Gábor út megnyitása."

Nos, az tény, hogy az említett parkolási szabálytalanságok mindennaposak, de hogy ez mennyiben lehet érv egy új útszakasz építésére, azt nem értem. Lehet persze, hogy ez egy igen forradalmi új módszer útépítések kikényszerítésére. Esetleg kezdjünk egy járdán parkolási népmozgalmat szerte az országban. Mondjuk a Budapestiek parkoljanak járdán, hogy elérjék az M0 északnyugati szakaszának megépítését, a kaposváriak az M9-ért, a szolnokiak az M4-ért foglalhatnák el gépjármúveikkal a járdát.

De persze az is lehet, hogy pár Demszky-karó is sikeresen megvédené a járdát.

A probléma

Az iskola körül a reggeli forgalomra vonatkozó panaszok késégtelenül jogosak. Torlódás van a Brassó, a Süveg, a Tömös, Törcsvár és Zajzon utcákban. (Ezekről a dugókról készítettem is egy fényképalbumot nemrég.) Ugyanakkor az én tapasztalatom szerint ez a torlódás 7.30 és 7.55 között áll fenn Ha netán valaki 8 óra 10-kor vetődik arra, meglepve tapasztalhatja a szinte kongó utcákat. (Délután is van erősebb forgalom az iskolánál, de az jobban eloszlik időben...)

Brassó utca dugóval és anélkül

Törcsvár utca autókkal és anélkül

Ez a tény önmagában is arra utal, hogy a dugót az iskolához kötődő forgalom okozza.

Mindezt megerősíti egy privát forgalomszámlálási adat is, amelyet egy környékbeli közlekedésmérnök és családja végzett el. Ők a Brassó és Rákó utca sarkán (ld. a térképet alább) strigulázták a Brassó és Rákó utcákon felfelé tartó autókat. Ezt két napon tették meg, az egyik nap egy átlagos hétköznap volt, ekkor 40 perc alatt (7.30 és 8.10 között) 403 autót számoltak össze. A másik nap az őszi szünet egy napja volt, azaz ekkor az iskolában nem volt tanítás, viszont munkanap volt: aznap 143 autót számoltak össze.

Tiltakozzunk a Dayka Gábor utca "megnyitása" ellen nagyobb térképen való megjelenítése

Azaz iskolaszüneti munkanapon a számolt forgalom 35 %-a volt a normál munkanapnak. De még ezzel a 143 autóval se lehet teljes egészében számolni, mint potenciális "Dayka-használóval", hiszen azok közt az autósok közt is nyilván vannak olyan szülők, aki egyébként a tanítási napokon mindenképp felviszik a gyereküket. (Számoljunk szerényen csak 20 ilyennel, az elvi nyereség máris 120-ra csökken.)

Ráadásul az említett két utca (Brassó és Rákó) csak a környék reggeli forgalmának egy részét jelenti. Sokan kanyarodnak be az iskola elé az Érdi útról és még többen a Zajzon-Törcsvár útvonalon. Ezekkel nem foglalkozott a privát forgalomszámlálás, de meglepne, ha nem jönne be ott legalább 200 autó az iskolához. Ebben az esetben a reggeli csúcs idején 600 autó fordul meg ezekben az utcákban és ezek közül 480 az iskola miatt jön. A maradék 120 (akik nem az iskolához jönnek, csak ki akarnak jutni a Süveg utcán a Németvölgyi útra) tehát az itteni forgalom 20%-a legfeljebb.

Persze ezek a számok csak egy kétnapos maszek számlálás illetve némi becslés eredményei. A most folyó "profi" forgalomszámlálás eredményei nyilván pontosabbak és részletesebbek lesznek, reméljük ezeket megismerhetjük majd. Feltéve, hogy nyilvánosak lesznek (ezzügyben az eddigi tapasztalatok alapján vannak kételyeim). Ugyanakkor a becslés sem lehet olyan nagyon rossz: az iskolába 615 gyerek jár, az óvodába további 100. Nyilván vannak testvérek köztük, legyen mondjuk 150, akkor marad 565 gyerek. Ha ezekhez 480 autót számolunk, az azt jelenti, hogy a gyerekek 85%-át autóval viszik a szülők, ez sajnos szerintem megfelel a mai valós helyzetnek.

Mit lehetne tenni?

Adott tehát egy forgalom, amelynek kb. 80 %-át az iskola okozza. Kérdés, mi segítene a környéken? Próbáljuk meg elvinni a maradék 20 %-ot egy máshol nyitott új úttal? (Ami egy drága beruházás lenne, összességében több forgalmat hozna a környékre és a hatása eleve csak időleges lenne, de ezeket már múltkor írtam.)

Nem kéne megvizsgálni más lehetőségeket is? Pl. ne próbáljuk meg a forgalmat általában csökkenteni? Vannak erre ismert, máshol bevált megoldások is (egyirányúsítás, forgalmi hurkok kialakításával a távolabbról jövő forgalom ellehetetlenítése, parkolás korlátozása), ezekre sok példát lehet találni manapság elsősorban a belvárosban. Ismervén a környéket, teljesen érthetetlen számomra, hogy pl. a Rákó utca meredek szakasza miért nem egyirányú már régen lefelé.

Ilyesféle forgalomszabályozási megoldásokat egyébként már 2007-ben vizsgáltak, csak aztán egyik sem valósult meg (és persze a részletes anyag a helyi nyilvánosság nagy dicsőségére sehol sem elérhető...). Most december elején ugyan változott a forgalmi rend (volt is belőle kisebb káosz az első nap forgalommal szemben behajtó autókkal...), de az új rend is csak két rövid szakaszt egyirányúsít. A hatást majd meglátjuk: bizonyos kereszteződésekben elvileg könnyebbé teszi majd a forgalmat és egy szakaszon remélhetőleg ellehetetleníti a járdán parkolást, de tartok tőle, hogy a lényegen nem fog változtatni. Az ugyanis a forgalom nagy részét kitevő iskolai forgalom csökkentése lenne.

Hogyan lehetne tehát csökkenteni a reggeli iskolai autóforgalmat? (Ez szerintem nem csak sasadi probléma, rengeteg iskola előtt panaszkodnak hasonló helyzetre.)

Amiben nem hiszek

Fel szoktak vetni általános megoldásokat.

Ősi gumicsont pl. a tömegközlekedés használata és fejlesztése. Amivel nagyjából a végtelenbe odázunk bármilyen változást, mert a tömegközlekedésünk olyan, amilyen. Aki ma nem használja, az magától nem fog holnaptól jobb belátásra térni, csak ha komolyabb pozitív változást tapasztal. Az viszont nem lesz, mert pénz se metróra, se HÉVre, se villamosra, de még új buszjáratokra sincs. (Az már más kérdés, hogy a mostani tömegközlekedésről is azoknak van a legrosszabb véleménye, akik sose használják. A valóság ezeknél a hamis mítoszoknál azért sokkal jobb...)

Szóba került a Sas-hegy Védő Egyesület fórumán a helyi iskolabusz-minibusz ötlete. Ez elvileg valóban működhetne. Ahogy a hozzászóló elmondta, Budaörsön van hasonló és ott a kezdeti időszak pangása után mára már népszerúvé vált az egyébként ingyenes busz. Ha arra gondolok, hogy az önkormányzat nem sajnált öt milliót kiadni a most megnyitandó útszakasz megterveztetésére és félre van téve a keret az építésre is, akkor akár pénz is akadhatna erre.

A valóságban ezt Újbudán sajnos nem érzem megvalósíthatónak: nem hiszem, hogy politikailag vállalható lenne, hogy a kerület egyik legjobban eleresztett részén iskolabuszt finanszírozzon az önkormányzat. Az amúgy is egyik leggazdagabb magyar település hírében álló Budaörs Újbudánál sokkal homogénabb szociális összetételű, ami ott megy, az itt nem menne.

Persze az is kérdés, hogy miért kell egyáltalán vinni a gyereket. Én anno elsős koromtól egyedül mentem az iskolába, talán az első egy-két hónap kivételével. Pedig volt úttest, amit kereszteznem kellett, de ezt megtanultam. Megtanulta a többi gyerek is, elvétve akadt olyan, akit autóval hoztak, pedig a lakótelepen azért már akkor is volt sokaknak autója, a házak előtti parkolók már akkor is tele voltak. Felsős koromban pedig már buszon, villamoson is önállóan utaztam (igaz, iskolába napi szinten csak hetedikes koromtól kellett, amikor elköltöztünk és a fél városon kellett keresztül utaznom, hogy visszajárjak a suliba...).

Ehhez persze kellene az iskolai körzetek komolyan vétele is, mert aki nyolc kilométerre lakik, az nem fog gyalogolni (most a tanyavilágból származó számos irodalmi példát hanyagoljuk el...). A mai szabad iskolaválasztást amúgy is sokan kárhoztatják és egyébként is speciális magyar jelenség: Németországban vagy éppen Skandináviában ismeretlen jelenség, ott a gyerekek a körzeti iskolába mennek és kész.

Persze ez amolyan naiv nosztalgikus álmodozás. A mai gyerekek kevésbé önállóak, a szülők is jobban féltik őket (némi alappal, de azért van ebben túlzás is, "hála" a bulvársajtó folyamatos félelemgerjesztésének), az iskolakörzetesítés kényes politikai pite, az autó meg annyira beépült sokak mindennapjába, hogy hiába mondogatom én (meg persze a zöldek), hogy lehetne anélkül is, ettől nem változik semmi. A kényelem, a megszokás nagy úr.

Ahhoz, hogy lehessen változtatni, két dolog kellene. Egyrészt olyan ötleteket felvetni, amelyek mai szülői problémákat és aggodalmakat oldanak meg konkrétan, másrészt pedig ezeket a megoldásokat kellő ügyességgel és vehemenciával el is kell adni. Ez utóbbi nem egyszerű feladat, a magyar ember makacs, kifogáskeresésben élen jár, a "propaganda" lepattan róla. További fontos kritérium, hogy ne folyamatosan sok pénzbe kerülő megoldásokat találjunk ki, mert sok pénz az nincs és nem is lesz. Nyilván kisebb kezdőösszeget ki lehet imádkozni mondjuk az önkormányzattól a dolgok beindításához, de hosszabb távon önjáró megoldásra van szükség. Végül az is fontos kritérium, hogy a kitalált megoldás ne az iskolát illetve a tanárokat terhelje, azaz ne nekik kelljen az eddigieknél többet dolgozniuk.

Az alábbiakban néhány olyan ötletet vetek fel, amik megfelelnek a fenti kritériumoknak:

• Egy autó - több gyerek. Németországban remekül bevált a telekocsi rendszer. Ez itthon nem nagyon akar beindulni, talán azért, mert a magyar ember nem szívesen enged idegent a kocsijába. Viszont a gyerekek iskolába vitelénél működhetne, ott ugyanis nem vadidegeneket, hanem a gyerekek osztálytársait lehetne beültetni a sajátunk mellé, akiknek a szüleit is ismerjük, ha máshonnan nem, a szülői értekezletről. Ráadásul a dolog működhetne viszonossági alapon: hétfőn és szerdán én viszem a Te gyereked, kedd-csütörtökön Te az enyémet, a pénteket meg elosztjuk páros-páratlan hét alapon. Ehhez nyilván kellene szervezés, az egymáshoz közel lakó gyerekek összehozása, de ebben az iskola illetve elsősorban a szülői munkaközösség sokat segíthetne. És vegyük észre, hogy a szervezéssel és alkalmazkodással járó megoldásnak lenne haszna is: nem kell mindennap nekem vinni a kölköt a suliba.
• Egy szülő - több gyerek, gyalog vagy busszal. A fenti opció autómentes változata. Ahol nem lakik olyan messze a gyerek, ott a kisebb gyereket gyalog is el lehet kisérni az iskoláig. Ezt is meg lehet osztani a szomszéd szülővel. Távolabbról, de busszal közlekedő szülők pedig szintén összefoghatnának. Működés, előnyök ld. fent.
• Önkéntes tárcsás forgalomirányítók az iskola körül. Nemrég Brüsszelben jártam és a villamoson ülve láttam több helyen sárga mellényes önkénteseket, akik az iskolák környékén segítettek a gyerekeknek. Összegyüjtötték az egyedül érkező nebulókat a zebránál, majd amikor megvolt egy átkelésnyi "adag", szépen kiállta az úttestre, felmutatták a tárcsájukat az autósoknak és a gyerekek biztonságosan át tudtak kelni. Ezt a rendszert itthon is meg lehetne valósítani és megintcsak nem kellene hozzá sok pénz, csak szervezőkészség és jóakarat. Szervezhetné az egészet a szülői  munkaközösség, az önkéntesek meg a szülők közül kerülnének ki. Farkasréten van kb. ezer szülő, biztos sok jelentkező akadna. Félórás reggeli elfoglaltságról van szó, ez még a dolgozó szülőknek is beleférne az idejébe alkalmanként, arról nem is beszélve, hogy vannak anyukák GYED-en, GYES-en, bevonhatók segítőkész nagyszülők és - sajnos - munkanélküli szülők is. Ha konkrétan a Farkasréti iskolára gondolok, négy-öt ponton elég lenne egy-egy tárcsás ember és máris nem kellene minden autónak pont az iskola kapuja előtt megállni: egy sarokkal távolabbról is biztonsággal beérne a gyerek.
• Diák forgalomirányítók az iskola körül. Ez kb. ugyanaz, mint fent, csak nem a szülők, hanem a nagyobb, hetedik-nyolcadikos diákok csinálnák, esetleg egy-két felnőtt segédletével. Az ötlet egyébként a helyi Jobbiktól származik. Működés, előnyök ld. fent.
  
• Gyerekgyűjtőpontok az iskolától távolabb. Szintén önkéntesek segítségével (szülők, nagyobb diákok) lehetnének az iskolától pár saroknyira eső "gyűjőpontok", ahol csak ki lehetne gyorsan "dobni" a gyereket, majd onnan az önkéntesek felkisérnék őket az iskolába. Ehhez se kellene nagyon sok ember, a Farkasréti iskola esetében pl. lehetne egy ilyen hely a Márton Áron téren, mondjuk két önkéntessel. Ezek ideérnek 7.25-re, begyűjtik a gyerekeket, majd 7.40-kor elindulnak a Törcsvár utcán át az iskolához. Sárga mellény lenne mind az önkénteseken, mind a gyerekeken az elveszések elkerülésére. Ha népszerűnek bizonyul a rendszer, még két önkéntes bevonásával már két "turnust" is lehet üzemeltetni. És persze a más irányból érkező szülők használhatnának más gyűjtőpontot: bejelöltem pár lehetséges pontot a Farkasréti Iskola környékén a térképen.

Igazából a fenti módszerek mindegyikével meg lehetne és kellene próbálkozni egyszerre. A szervezés a szülői munkaközösség dolga lenne elsősorban akár osztály, de még inkább iskolaszinten. Valószínűleg kellene honlap, ahol a telekocsi párokat lehetne szervezni, ahol az önkéntesek jelentkezését lehetne gyűjteni illetve lehetne látni, egyes napokon és helyeken kik vannak "szolgálatban" (felnőtt önkéntes esetén meg lehete adni mobilszámot esetleg a biztonságérzet növelésére), de ezt a mai webkettes világban nem lenne nehéz összehozni.

Lehetne az egész köré szervezni egy iskolai pontversenyt, egyéni és osztályok közötti versennyel, rendszeres havi dicsőségtáblával, év végén jutalomkönyvekkel és ami belefér. Egy lehetséges pontozási szisztéma pl. így nézhetne ki:

• Aki busszal jön 10-20 pont, kortól függően.
• Aki gyalog jön, 5-20 pont távolságtól és kortól függően
• Aki kocsival jön¨az iskola elé, 0 pont.
• Aki kocsival a gyüjtőpontig jön, 2-4 pont létszámtól és kortól függően.
• Aki kocsival hoz mást, 2-6 pont, létszámtól és kortól függően.
• Aki gyalog vagy busszal hoz mást, az az elhozott gyerekért járó pontot is megkapja (ilyenkor mindkét gyerek kap pontot, az is, akit hoznak és az is, akinek a szülei a kisérők)
• Önkénteseknek alkalmanként 20-50 pont, feladattól és kisért gyerekszámtól függően.

A pontverseny lényege az lenne, hogy a gyerekek fogékonyabbak a "kampányokra", rajtuk keresztül pedig a felnőtteket is meg lehetne fogni.

Most nyilván sokan felvetik, hogy egy ilyen közösségi összefogáson alapuló rendszer nem működne Magyarországon.

Nos, szerintem ez nem igaz. Egyrészt pont a Farkasréti iskola esetében volt már példa szülői összefogásra, a legismertebb példa a 2008-as iskolamentés, de apróbb példák is folyamatosan vannak (pl. nyári felújítások, karbantartások szülői segítséggel).

Másrészt meg, ha meg se próbáljuk, akkor biztosan nem fog működni. Kezdjünk neki, aztán meglátjuk.

http://www.peticiok.com/sasad

Végezetül az említett fényképalbum az iskola környéki forgalmi helyzetről. (A fényképek elvileg egyébként "archív" állapotot tükröznek, ahogy már említettem, december elején változott a forgalmi rend: http://www.ujbudaportal.hu/2012/11/forgalmi-rend-valtozas/. Mindazonáltal gyanítom, hogy a dugó hosszabb távon az itt láthatóhoz hasonló marad.)

Ha nem működne a beágyazás, katt ide!