Ha már így belekeveredtem az év elején gy szlovák ciklusba, legyen belőle poszt-trilógia.

Az alábbi képet évvégi szlovák kiruccanásunk során lőttem. A megörökített tetőtéri ablakdesign kapcsán gúnyolódhatnék a szlovák géniuszon, de az igazság az, hogy az ilyesfajta tervezési hülyeség egyetemes emberi kultúrkincs és kis hazánk is jól el van eresztve hasonló építészeti igazgyöngyökkel.

Ha ez egy rendes méretű ablak lett volna, akkor valószínűleg könnyebben megbocsátom, hogy rövid tartózkodásunk alatt kb. háromszor vertem bele a fejem a plafon mredekebb részének élébe. Mivel azonban az alsó ablakperem kb 185 cm magasan kezdődött és ezáltal a kilátásban csak székre felállva lehetett gyönyörködni, úgy éreztem, kénytelen leszek az egyszeri blogger egyetlen lehetséges bosszúját alkalmazni és megörökíteni ezt a kevéssé vendégbarát építészeti vlágcsodát.

Bosszankodásom mértékét fokozta, hogy a fenti cellaablak mögött az alább látható kilátás rejtőzött:

Gondolkoztam rajta, hogy menyire húzzam le emiatt a szállásunkat, végülis alapvetően jól éreztük magunkat bár a kaja megosztotta társaságunkat - az egyik tábor értékelte a házias szlovák ízeket, a másik fele ugyanakkor rámutatott pár minőségi defektusra, pl. a rendkívül silány virslire vagy a teljesen vízízű reggeli üdítőre - és a szilveszteri tombola kürüli anomáliák sem hagytak jó  benyomást (eredetileg úgy volt, hogy a szilveszteri különjegy árában bennefoglaltatik pár tombola jegy is, de másnapra már meggondolták magukat, egyet se kaptunk, csak venni lehetett).

Végül úgy döntöttem, nem csapok nekik hangos negatív kampányt. Persze aki élelmes, az kitalálhatja, hol voltunk, de elrettenteni senkit nem akarok a helytől. Viszont azt javaslom, ragaszkodjon, hogy ne a tetőtérben kapjon szobát!