Rejtett Kincsek sorozatom újabb darabja egy egyáltalán nem rejtett objektumról szól.

Felteszem, a budapestiek 99%-a tisztában van azzal, hogy a Margit-szigeten található egy régi víztorony. Ugyanakkor gyanítom, hogy annyiban mégiscsak rejtett ez a kincs, hogy ennek a 99 százaléknak a döntő többsége még nem látogatta meg a víztornyot soha. Egészen tavaly őszig én is közéjük tartoztam, azon egyszerű oknál fogva, hogy fogalmam se volt az objektum látogathatóságáról.

Erről nyár elején értesültem, amikor a Városmajori Színpadon meglátogattunk egy gyerekelőadást és a pénztár mellett találtunk egy szórólapot, ami a felújított Víztoronyba invitált és még egy kedvezménykupont is tartalmazott. A látogatásra azért kellett várni egy keveset, nem szoktuk mi az ilyesmit elsietni (valószínűleg találnék pár Patót a családfában...), de egy kellemes késő szeptemberi hétvégén sort kerítettünk a toronyvizitre.

Első benyomásunk rögtön a "felújítottság" felemás voltára derített fényt, a külső burkolat ugyanis nem tűnt túlzottan frissnek és jó pár helyen hiányzott. Belül azonban friss festéssel találkoztunk. A földszinten csak a jegykezelőpult van, az utána következő két alsó szinten van kiállítás. Ezután egy keskeny, csigalépcső vezet fel a a felső részre. Itt több szint is van, de ezek közüll csak a legalsó nyitott a látogatók előtt. Itt kiállítás már nincs, de az erkélyekre ki lehet menni, azaz lényegében ez a kilátószint.

A kiállítás nekem csalódást okozott. Ez lényegében egy diavetítőshow. Az ablakokat fehér vásznakkal takarták le és ezekre diavetítőkkel vetítenek folyamatosan váltogatott képeket.Az alsó szinten ilyenformán ezerszer látott budapesti látképeket kaptunk, Vár, Halászbástya, Parlament, stb. Közhelyes, semmitmondó. A felső szinten Jankovics Marcell rajzfilmjeiből láthattunk képeket. Jankovics egyedi életműve kétségtelenül megérdemli, hogy megemlékezzünk róla, de egyrészt nem egészen értem, miért pont a Margit-szigeti Víztorony kell ennek a megemlékezésnek a helyszíne legyen, másrészt a megemlékezés színvonaláról se vagyok túl jó véleménnyel, egy minimális magyarázatokkal ellátott (filmcím és év, ha jól emlékszem) vetített diashow lényegében szinte semmit nem árul el se az alkotóról, se az életművéről.

Ahhoz képest, hogy négyen kedvezménnyel is majd' négyezer forintot hagytunk ott, kaptunk egy max. tíz perc alatt végigjárható kiállítást, illetve a kétségtelenül szép kilátást, ami ugyanakkor az átlagos látogatót kb. szintén tíz percre köti le  (Én tovább maradtam, mert fotóztam is.) Ha összevetem ezt mondjuk a Nemzeti Múzeum 3200 forintos családi jegyével, akkor az ár-érték arányt nem tartom túl vonzónak. Mindenesetre jó hír, hogy idén lényegesen olcsóbbak lesznek a jegyek: hogy ez a látogatók visszajelzéseinek köszönhető vagy netán a tulajdonosok belátásának, azt nem tudom, de örüljünk a kedvező fejleménynek!

Akárhogy is, a magam részéről azt gondolnám, hogy sokkal érdekesebb és tartalmasabb kiállítást érdemelne a Víztorony. Szólhatna pl. a kiállítás a Margit-szigetről, benne Szent Margitról, Arany Jánosról, Hajós  Alfrédról és még sok kevésbé ismert részletről. Szólhatna magáról az épületről: mikor épült, ki tervezte, meddig használták. Szólhatna a víztornyokról általában, hány víztorony van Budapesten, az országban, a világban, melyiik a legöregebb, a legfiatalabb, a legnagyobb, a legkisebb. Hány liter vízet tároltak benne, hány háztartást látott el, hány napi fogyasztást fedezett, stb.

A bírálat után jöjjön a dícséret. A kilátás tényleg szép. Ezért mindeképp érdemes felkaptatni (az idei árakon legalábbis). Persze ne légifotókat képzeljünk el, a kilátószint nincs olyan sokkal a fák szintje felett, de azért én is meg a gyerkőcök is élvezték a bámészkodást.

Jöjjenek végül a fényképek:

(Klikk ide, ha nem működne a beágyazás...)